Az induló csapat és piacra jutás modelljének fontosságát hangsúlyozza a befektető, aki a kockázati tőketársaságok képviselői közül először látta meg a siker lehetőségét a magyar Preziben. Christian Jepsen azt is elárulta, hogy nem hisz az európai Szilícium-völgy létrejöttében.
– Mi fogta meg már a kezdet kezdetén a Preziben?
– Kiemelt érdeklődési területem az ember–számítógép közötti interakció, az újszerű kezelői felületek. Ebben a Prezi valami forradalmian új dolgot mutatott, hiszen a PowerPoint alapelve mit sem változott az írásvetítők kora óta. Jól el volt találva a célközönség: a professzionális és kreatív felhasználóknak szánták, nem a nagymamámnak, de nem is a fejlesztőknek. Ennek a közönségnek pedig adott valami olyat, amit leginkább csak az Apple termékei tudnak: a lehetőséget az önkifejezésre, vagyis azt, hogy a termékválasztással is megmutathassák, ők mások, mint a többség. No és nem utolsósorban ott volt a „freemium” piaci terjesztési modell, ami lehetővé tette, hogy a termék széles körben, gyorsan ismert legyen, miközben bevételt is termel.
– Mennyi beleszólást akar a befektető egy-egy cég életébe, működésére?
– Szokásos, hogy helyet kapunk az igazgatóságban, és a befektető képviseletében vétójogunk van bizonyos stratégiai döntések felett. Ha jól megy a szekér, akkor szeretek olyan kevéssé belefolyni az ügyekbe, amennyire csak lehet. Nem akarom a vezetés helyett megoldani a feladatokat. Inkább segítek olyan csapatot összehozni, amely már képes megbirkózni a nehézségekkel. Ha rosszra fordulnak a dolgok, akkor meg kell nézni, hol a baj, de az érdekeink akkor is azonosak a cégalapítók érdekeivel.
– Nehezebb helyzetben van a befektetőknél egy kelet-európai vállalkozó?
– Ennek a térségnek a vállalkozásai azért jutnak nehezebben előre, mert a közhangulat nem pártolja azt. Csak az lesz sikeres, aki igazán éhes a sikerre, aki nem elégszik meg egy kényelmes állással, hanem hisz a céljában, és annak megvalósításáért küzdeni és kockáztatni is képes. Talán ilyen emberből van kevesebb Kelet-Európában, és ennek megváltoztatása bizony éveket vesz igénybe.
– Gyorsan dönti el, hogy egy ötlet támogatásra érdemes?
– A bemutatkozó beszélgetések 95 százalékánál három perc után már tudom, hogy komolyan érdekel-e az ötlet. Évente több száz ilyen megbeszélésen veszünk részt. Egy újságíró is meg tudja mondani az első három perc után, hogy érdekes lesz-e a sztori, nem? Hát mi is gyorsan meglátjuk, ha egy ötlet alapvető hibákkal küzd.
– Melyek a legjellemzőbb hiányosságok a térségben?
– Tipikus, hogy nem jó a csapat. A jó emberek a megfelelő helyen maguktól is tudják, mit csináljanak, nem kell mindent a szájukba rágni. Sok hozzánk forduló cégnél vannak ordító hiányosságok a szervezeti felépítésben, és azt tervezik, hogy majd a befektetés után veszik fel a megfelelő embert. De egy „bérelt” alkalmazott nem ugyanúgy viszonyul a vállalathoz, mint aki már a kezdetek kezdetén ott volt, részt vett a cég létrehozásában.
Jellemző még, hogy nem találják ki a piacra jutás stratégiáját és üzleti modelljét. Hogyan akarják elérni a felhasználót, felfuttatni az eladásokat? Nem közgazdasági tankönyveket akarok hallani, hanem innovatív üzleti modellt, az ahhoz illő termékkel.
|
Szakmai pálya: |
|---|
|
– 1993-ban végzett elektromérnökként Dániában – 1998-ban szerzett MBA-fokozatot a Georgetown Universityn – három céget is alapított a webfejlesztés, a távközlés és digitális televíziózás területén – 2007 óta dolgozik a Sunstone-nál, amely a Prezi első külföldi kockázati tőkebefektetője lett |
– Ezeken kívül mi kell még a befektetéshez?
– Lényeges számunkra, hogy az üzleti modell globális szinten is méretezhető legyen. Olyan megoldás, amely csak a helyi piacon lehet sikeres, nem érdekel bennünket. Az első eredményekhez nem akarunk sokat befektetni: ha 100 millió dollár kell a termék piacra dobásához, ne minket keressen az érdeklődő. Nem baj, ha később még kell további tőke, de a kezdeti befektetés már hozzon eredményt, bizonyítsa, hogy életképes a dolog.
– Mekkora esélyt ad arra, hogy létrejöjjön a Szilícium-völgy európai párja?
– Szerintem a következő két évtized során nem. Arra van esélyünk, hogy Izrael példáját kövessük: a nagyobb egyetemek körül alakuljon ki a sikeres, az amerikai piacot célzó start-up-ok és befektetők hálózata. De a világszínvonalú vállalkozási környezethez, a nagy befektetők megjelenéséhez a megfelelő helyi exit piac is hozzátartozik, amely viszont itt nem létezik. Felmérésünk szerint a 30 legnagyobb amerikai technológiai vállalatnak 300 milliárd dolláros készpénztartaléka van – a 30 legnagyobb európainak pedig 26 milliárd.
Schopp Attila
