Â

Â
Magyarország legnagyobb multijánál befelé, és a réÂgióÂban kifelé is ösztönből képes ugyanazt az átlátható, transzparens munkát presztízsként sugározni. A Mol cio-jaként zavarba ejtően higgadt figura. Csak feltételezni és találgatni lehet, hogy ebben mekkora szerepe van annak, hogy nagyon jól megtalálta a hangot a regionális olajcég üzleti vezetőivel. Sok a szakmai irigye, főként, mert több, nagyméretű, sikeres projekt kidolgozása, megvalósítása és transzportálása is a nevéhez kötődik. A legszűkebb értelemben vett szervezeten belül és a legtágabban azon kívül is képes profi politikusként nyilatkozni, kiismerni azonban nemigen lehet. Finom, pontos, célorientált manőverezésből mestervizsgát tehetne, miközben az eredményeiből az is világosan kiolvasható, hogy kemény kézzel tartja a cég informatikai gyeplőjét.
Arra már szinte senki nem is emlékszik, hogy a Molhoz és az eddigi olajipari sikereket elismerő az í‰v CIO-ja címhez (már kétszer is kiérdemelte) a tanuló út ötévnyi Chinoinon, háromévnyi angol, valamint írországi SaÂnoÂfinon és egyadagnyi General Electric európai fejlesztési központ irányításán át vezetett. A honi legendáriumképzés tárgyaként máris a legfelső, a hárombetűs szintre jutott menedzsert sokan csak TAZ-ként említik; úgy, mint aki maga a megtestesült stabilitás.
A télen-nyáron ugyanolyan mértékben napbarnított bőrű, finom eleganciát kedvelő menedzsernek is van azonban Achilles-sarka; a számára igazán megfelelő olvasószemüveg felkutatásába – talán némi hiúságból kifolyólag – még nem fogott bele.
|
Tóth Attila Zoltán |
|---|
|
Â







