Az infokommunikációért felelős államtitkár a múlt héten a parlament informatikai és távközlési albizottsága előtt (is) értékelte a tárca egyéves tevékenységét. Cikkünkben a bizottság ellenzéki tagjai mondják el röviden véleményüket.
Az az elképzelés, amely teljes egészében egységes kormányzati irányítás alá vonta volna az infokommunikációt, csak részben valósult meg, mivel több helyen is megmaradt a töredezettség – mutat rá Baja Ferenc, a Parlament informatikai és távközlési albizottságának MSZP-s alelnöke. Fontos ugyan, hogy az államtitkárság széles hatáskörrel rendelkezik, ugyanakkor szerinte az új médiahatóság nagy szeletet vont magához, s nagy közigazgatási hivatalok is önállóak maradtak bizonyos értelemben. Mindez ugyan nem tragikus, de mindenképpen indokolt volna, hogy a kormányon belül sokkal intenzívebben együttműködjenek ezek a területek.
Van még bizonytalanság
Üdvözlendő lépés, hogy elkészült az informatikai stratégia, szomorú viszont, hogy a kormány még nem fogadta el. Az is helyes, hogy az egyes tárcák és hivatalok között nem indult háborúskodás, s inkább például az eljárásrendek kialakítására vagy a már meglévő alapok továbbfejlesztésére összpontosítanak. Van ugyan néhány terület, ahol nem sikerült továbblépni, ilyen többek között a nagy, központi rendszerek kialakítására irányuló törekvés, amely láthatóan erőforrásbeli hiányosságok miatt állt le, de példának lehet említeni a nemzeti adatvagyon védelméről szóló törvény módosítási szándékát is.
Fontos stratégiai probléma, hogy nem látszik konszenzus arról, melyik szervezet legyen a kormányzati informatika hordozója; jelenleg a Kopintot szorgalmazzák, de több nagy szereplő is ott sorakozik a rendszerben a KEK KH-tól kezdve az Adóhivatalon, a Postán át a Villamos Művekig. Egyidejűleg a Fejlesztési Minisztérium elgondolkodhatott volna azon is, hogy a hatáskörébe tartozó szervezetek (távközlés, közlekedés, média, energetika stb.) bevonásával olyan hálózatot építsen ki, amely a közművek közműveként közös informatikai szolgáltatásként működne.
A nemzeti digitális közmű „halottá nyilvánításával” kapcsolatban Baja Ferenc úgy vélekedett, hogy az internetelérés nem csupán piaci kérdés, ebben az államnak is anyagi szerepet kell vállalnia, különben a szolgáltatásokhoz csak drágán lehet hozzáférni, emellett jelentős területek maradhatnak ellátatlanul.
Nyílt forráskódot az oktatásba!
A jelenlegit megelőző kormányzatok alatt az informatikai fejlesztések széttagoltan, különböző minisztériumok felügyelete alatt, sokszor szervezetlenül valósultak meg. Az érdemi központi koordináció hiánya miatt a beruházások, fejlesztések nem érték el a kívánt célt, költséghatékonyságuk komoly kívánnivalót hagyott maga után – tekint vissza a változások „ős okáig” Schön Péter, az albizottság jobbikos tagja. A beruházások során sokszor nem határozták meg a kezdeti és a célértéket, nem állítottak fel megfelelő kritériumrendszert és nem végeztek megtérülési számításokat, majd a tapasztalatokat központilag nem értékelték ki. E problémák kiküszöbölésére a megoldást a párt egy központi informatikai fejlesztési intézmény létrehozásában látta, s e kívánság teljesült is: a tavasszal létrehozott Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) ezt a feladatot hivatott ellátni. Fontos azonban, hogy a KIFÜ, a jelenlegi feladatai mellett, kivegye a részét a szükséges célszoftverek központi fejlesztéséből is a helyi önkormányzatok számára, így kiküszöbölve a párhuzamos és pazarló helyi fejlesztéseket.
Üdvözlendő az is, hogy a kormányzat célul tűzte ki a nyílt forráskódú szoftverek bevezetését a közigazgatásban, ugyanakkor törvényben is le kellene fektetni a nyílt szabványok központi támogatását. A nyílt dokumentumformátum (odf) tervezett bevezetése ennek lényeges, de csupán az első lépése. Alapvető lenne továbbá az oktatásban is a nyílt forráskódú rendszerek használatának tanítása – jelenleg ugyanis magáncégek fizetős szoftvereinek alkalmazását oktatják állami pénzen.
Mártonffy Attila
