Elfogytak az internetes címek – adta hírül február elején a világsajtó. A hír bizonyos értelemben igaz, de pánikra semmi ok, mert az internet továbbra is működőképes. Az igazi változás, hogy most már lassan tényleg meg kell kezdeni az átállást a jó egy évtizede készen álló új protokollra, az ipv6-ra.
Sok vagy kevés 4,3 milliárd ip-cím? Amikor Vint Cerf és munkatársai évtizedekkel ezelőtt lerakták az internet alapjait, legmerészebb álmaikban sem gondolták volna, hogy valaha ennél több számítógép lesz az akkor alig 4 milliárd lakosú Földön. Ezért is döntöttek úgy, hogy az internetre kötött számítógépek azonosítására elég lesz egy 32 számjegyből álló szám (232 hatványon adja ki a 4,3 milliárdot) – ilyet használ az internetes forgalmat szabályozó protokoll jelenlegi verziója, az ipv4. Minden, internetre kötött eszköznek szüksége van ip-címre, hogy a neki címzett adatcsomagok megtalálják a világháló útvesztőjében.
Az internet aztán sokkal gyorsabban fejlődött, mint azt hitték volna, és február elején eljött az a pillanat, amikor az ezzel foglalkozó nemzetközi szervezet, az IANA (Internet Assigned Numbers Authority) kiosztotta a még fennmaradó 83,9 millió ip-címet.
A központi készlet ezzel kimerült – és ez, Churchill szavaival élve, ha nem is a vég kezdete, de a kezdet vége az internet eddig ismert formája számára.
Hiányzó kompatibilitás
Az internetezők, legyenek azok magánszemélyek vagy vállalkozások, semmit nem vettek észre ebből, és egy jó darabig nem is fognak – mondja Virág Zsolt, az Invitel szolgáltatás- és üzemeltetéstámogatási menedzsere. Az ip-címek ugyanis csak az IANA központi készletéből fogytak el: a kiosztott címtartományok nem a végfelhasználókhoz kerültek, hanem a regionális szervezetekhez (az úgynevezett regional internet registrykhez), amelyek aztán továbbadják azokat az internetes és távközlési szolgáltatóknak. Ily módon még legalább egy-két évig eltarthat, amíg az utolsó ipv4-es címtartomány is elfogy.
De ha előre látni lehetett, hogy elfogynak a hagyományos internetes címek, akkor miért nem találtak ki valami újat a szakemberek? – tehető fel joggal a kérdés. Nos, kitaláltak, és már jó egy évtizede szabványosítva, használatra készen is áll az internetprotokoll újabb, ipv6-ra keresztelt változata. Ennek legfontosabb újítása, hogy nem 32, hanem 128 bites címeket használ, ami a jelenlegi ismeretek mellett egyszer és mindenkorra megoldja a címhiányt.
A gond azonban az, hogy az ipv4-ről nem olyan egyszerű átállni az ipv6-ra, a két technológia ugyanis nem kompatibilis egymással, mondja Jeney Gábor, a BME Híradástechnikai Tanszékének tudományos főmunkatársa. A nem kompatibilis ebben az esetben azt jelenti, hogyha a hálózat és a hálózati eszközök csak az egyik protokollt tudják kezelni, a másik irányban az átjárás nehézkes.
Ha egy pc vagy szerver csak ipv6-os kapcsolattal rendelkezik, akkor közvetlenül nem éri el azokat a tartalmakat és szolgáltatásokat, amelyek az ipv4 alapján működő interneten találhatók; és igaz ez fordítva is: a kizárólag ipv4-et használó gépek és felhasználók (azaz ma még gyakorlatilag mindenki) nem látják az új protokoll szerint működő hálózati szegmenseket – próbálja valaki elérni az ipv6.google.com cím alatt lévő oldalt, és rájön, miről beszélünk.
Az érdeklődés hiánya
A másik ok, amiért tíz év alatt sem terjedt el az új protokoll, a megfelelő ösztönző hiánya. „Tipikus tyúk-tojás problémával állunk szemben” – magyarázza Jeney Gábor. Miért ruházzanak be az internet- és tartalomszolgáltatók ipv6 protokoll szerint működő rendszerekbe, ha senki nem használja azokat? A felhasználók pedig miért álljanak át az új szabványra, ha nincs hozzá elérhető tartalom és szolgáltatás? Mindenki tudta, hogy fogyóban vannak az ip-címek, de amíg még volt elérhető címtartomány, nem volt sürgető a szükség.
Ennek ellenére a hazai szolgáltatók is régóta foglalkoznak a technológiával, csak éppen a keresletnek megfelelő szinten – teszi hozzá Virág Zsolt. A kereslet pedig egyelőre kísérleti jellegű: legfeljebb néhány egyetem, rendszerintegrátor próbálgatta a technológiát, így az Invitel is csak korlátozott befektetéseket tett ezen a téren.
Ám a tízéves tetszhalott állapot után a jelek szerint az ipv6 lassan életre kél. Az Internet Society június 8-át kijelölte globális ipv6-napnak. Ezen a napon a nagy tartalomszolgáltatók (mint a Google vagy a Yahoo) és a nagy tartalomelosztók (például az Akamai vagy a Limelight Networks) 24 órán keresztül ipv6-on át kínálják szolgáltatásaikat, hogy a már felkészült felhasználók segítségével tesztelhessék a megoldásokat. Ennek részeként nem csupán dedikált oldalakon (például a már említett ipv6.google.com-ot) teszik elérhetővé az ipv6 szolgáltatásokat, hanem az elsődleges, mindenki által látogatott webhelyeken is. Ugyanezen a napon a BME Mobil Innovációs Központja is szervez egy rendezvényt; az ott elhangzó előadások segíthetnek a vállalatoknak az átállásra való felkészülésben, mondja Jeney Gábor.
A szolgáltatók már lépnek
Az internetes ipar szereplői és felhasználói közül elsőként mindenképpen a távközlési és internetszolgáltatóknak kell lépniük: amíg ők nem teszik képessé hálózatukat az ipv6-forgalom kezelésére, és nem adnak csatlakozási lehetőséget a felhasználóknak, addig sem a vállalatok, sem a magánszemélyek nem tudják az ipv6-ot használni.
|
Sok és még több |
|---|
|
A 4,3 milliárd cím talán még ma is elég lenne, ha a címtartomány elosztását a kezdetek kezdetén másképp szervezik meg. Akkoriban három méretben lehetett címtartományt igényelni. Ha a 32 bites (vagyis négybájtos) címnek az első három bájtja adott volt, akkor abban 256 (28) kiosztható cím volt; ha csak az első két bájtot rögzítették, a tartományban kiosztható címek száma 65 536-ra (216) nőtt; végül pedig az igazán fontos szervezetek olyan címtartományt igényelhettek, amelynek csak az első bájtja volt rögzített, így az általuk kapott tartomány 16,7 millió (224) kiosztható címet tartalmazott. Ilyen, ma már egyértelműen pazarló nagyságúnak mondható címtartománnyal rendelkezik több amerikai nagyvállalat, például az IBM, az Apple, a Xerox vagy az AT&T. Az ipv6-címek már nem 32, hanem 128 számjegyből állnak, így a variációk száma 2128. Ez olyannyira felfoghatatlanul nagy (39 számjeggyel leírható) számot eredményez, hogy számtalan hasonlat született érzékeltetésére. Az egyik szerint ipv6-címből a Föld felszínének minden négyzetméterére 6,5×1023 darab jut. Egy másik szerint, ha egy ip-címet egyetlen pikométer hosszúságúnak veszünk, akkor a teljes ipv4-címtartomány 4,3 millimétert tesz ki; a teljes ipv6-címtartomány viszont 36 milliárd fényév hosszúságú lesz! Ez még akkor is bőven elégnek tűnik, ha a címtartomány hierarchikus felosztása miatt a ténylegesen kiosztható címek száma ennél jóval kevesebb lehet. |
A jó hír az, hogy a magyar szolgáltatók részéről műszaki akadálya nincs, illetve nem lesz az ipv6-hálózatok kiépítésének. A technológiát jól ismerik, már próbálgatják, és a tervek is készen vannak a nagyobb szabású bevezetésekre, így aligha fog műszaki problémát okozni az ipv6. Az Invitel például a tervei szerint június végén teszi alkalmassá a hálózatát arra, hogy úgynevezett ipv6 tranzitszolgáltató legyen.
Ez annyit tesz, mondja Virág Zsolt, hogy az Invitel hálózatához csatlakozó nagy felhasználók láthatóvá válnak az ipv6-világ felé, illetve az ipv6-világ felől elérhetővé válnak. A szolgáltatás az első hónapokban csak az üzleti ügyfelek számára lesz hozzáférhető, és számukra is inkább tesztjelleggel: az Invitel számít a felhasználók visszajelzésére, hogy az esetleg felmerülő problémákat minél gyorsabban ki tudják küszöbölni. A tapasztalatok fényében a szolgáltatást (eleinte szintén nem kereskedelmi formában) a nagyközönség számára is megnyitják.
Az igazi áttörésre valószínűleg még éveket kell várni. Virág Zsolt szerint az adhat majd nagy lökést, ha az internet forgalmának jelentős részét kitevő tartalomszolgáltatók ipv6-on teszik elérhetővé weboldalaikat, tartalmaikat. Másik komoly mozgatórugó a „dolgok internete” lehet, teszi hozzá Jeney Gábor. A világon egyre több eszköz rendelkezik internetkapcsolattal – kamerák, ipari berendezések, szenzorok, de akár még háztartási gépek is –, és ha ezeket a távolból is el akarjuk érni, akkor mindegyiknek külön ip-cím kell. Mivel eszközök tíz- és százmillióiról lehet szó, ezek kiszolgálására már mindenképpen az ipv6 szükséges. Ezekhez jöhetnek még azok a mobiltelefonok, amelyek már csak az ipv6-ot támogatják.
Csak fokozatosan
Az egyes vállalatok szintjén mindez persze úgy csapódik le: és nekem mit kell tennem? Szakértők egybehangzó állítása szerint kapkodni nem kell, de a stratégiaalkotást, a gondolkodást már most meg kell kezdeni.
Jeney Gábor szerint egy átlagos vállalatnak (amely nem az internetes tartalomszolgáltatásból él) bár egyelőre semmi különösebb indoka nincs arra, hogy gyorsan áttérjen az ipv6 használatára, mégis érdemes nekilátni. Az ipv6 semmi olyat nem nyújt, ami a többség számára az ipv4-ben ne lenne megvalósítható: nem gyorsabb, nem biztonságosabb, nem kínál most kihasználható többletszolgáltatásokat.
Ugyanakkor előbb-utóbb megjelennek azok a szolgáltatások, termékek, amelyek már csak az ipv6-on lesznek elérhetők; ha egy cég nem akar versenyhátrányba kerülni, záros határidőn belül fel kell készítenie infrastruktúráját az új protokollra.
Ez sem ördöngösség, de némi odafigyelést azért igényel – mondja Nagy Tibor, a Cisco munkatársa. A néhány évnél nem régebbi hálózati eszközök szinte biztosan alkalmasak az ipv6 kiszolgálására, így hardvercserére sok esetben nem lesz szükség. Ettől azonban még sok mindent újra kell tanulniuk a hálózatüzemeltetőknek, meg kell változtatni számos folyamatot vagy akár a felügyeleti eljárásokat is. Az átállás megkönnyítése érdekében Nagy Tibor az ipv6 fokozatos bevezetését tanácsolja.
Az első lépésben a külvilág felé forduló rendszereken kell megvalósítani az ipv6-támogatást azért, hogy a nyilvános internet felől ipv6-on is elérhetők legyenek a rendszerek. Ezt meg lehet oldani olyan technológiával, amely az ipv4-csomagokat átfordítja ipv6-ra, de szerencsésebb lehet úgy kialakítani az infrastruktúrát, hogy az a protokollnak mind a két fajtáját kiszolgálja. Ezek után kerülhet sor a központi gerinchálózat (és ha van, a nagytávolságú hálózat) átállítására, és a belső útválasztókon a kettős protokolltámogatás megvalósítására.
Amikor a belső hálózati eszközök már képesek az ipv6-forgalom kiszolgálására, akkor érdemes lehetővé tenni, hogy a belső felhasználók az új protokollon keresztül érjék el az intranetet. Ez is megoldható protokollfordítással, de itt is szerencsésebb a kettős megközelítést alkalmazni. Mire idáig eljut a szervezet – a kezdetektől számítva egy-két év alatt –, valószínűleg az ipv6-képes webhelyek, tartalmak és szolgáltatások száma is jelentősen megnő. Ez már az az időszak, amikor érdemes lehet megvalósítani az ipv6 alapú internetelérést, hogy a belső felhasználók is gond nélkül lássák az új protokoll szerint működő weboldalakat.
Még legalább tíz év
Nem lesz túl sok gondjuk az egyéni végfelhasználóknak sem. A mai számítógépek és az operációs rendszereik már kezelni tudják az ipv6-ot (a Windows például az XP Service Pack 1 óta), mint ahogy a böngészők számára sem okoz ez gondot.
Más a helyzet az otthoni modemek és útválasztók esetén. Nagy Tibor szerint az egyéni felhasználók 2011–12-től folyamatosan számíthatnak olyan eszközök megjelenésére, amelyeket az alapvető címkiosztási protokollok támogatásán túl felszerelnek a szükséges ipv6-os biztonsági funkciókkal, valamint optimális csomagtovábbítási, illetve csomagszűrő algoritmusokkal.
Ezzel együtt még legalább egy-másfél évtizedig egymás mellett fog élni az ipv4 és az ipv6 – teszi még hozzá Jeney Gábor. Az új protokoll szerinti forgalom a teljes internetes adatátvitelnek ma még alig egy százaléka; talán csak a népes és fejlett ázsiai országokban magasabb, ahol a lakosság számához képest viszonylag kevés az ip-cím. Ugyanilyen okból kevésbé sürgető az Egyesült Államok helyzete: a nem egészen 300 milliós országban osztották ki a 4,3 milliárd ipv4-cím mintegy 33 százalékát, így ott könnyebben megbirkóznak a helyzettel. A BME oktatója szerint még vagy tíz évig tart, mire az ipv6 szerinti forgalom aránya eléri az ipv4-ét.
Schopp Attila
