Gőzerővel zajlik a hálózatmodernizáció, érkezik a negyedik mobilszolgáltató és már csíráznak az lte-szolgáltatások is. Rendkívüli gyorsasággal változik a távközlési piac, de vajon meddig tartható fenn ez a dinamizmus? Tényleg mindenhová eljut majd a mobilnet?
Országos lefedettség, szélvészgyors mobilnet, Digitális Kánaán. Hasonló kijelentéseket hallhattunk a három nagy operátortól a hálózatmodernizáció hevében, hiszen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) tavaly április 1-jétől hatályos rendelete csupa jót ígért a távközlési adótól sújtott szolgáltatóknak. Beruházásösztönző piaci környezetet, s egy olyan díjrendszert, amely a korábbival ellentétben fejlesztésekre ösztönzi a mobilcégeket olyan területeken is, ahol egyébként alacsony a forgalom.
Például az egyes új fejlesztések után négy évig 50 százalékos díjkedvezményt kaphatnak a szolgáltatók. Ráadásul az új struktúrában a megszerzett frekvenciáknak megfelelően kell fizetni, nem bázisállomásonként, ami kifejezetten ösztönzi a több bázisállomás létesítését, így pedig javul a szolgáltatás – valahogy így hangzottak az NMHH elnökének, Szalai Annamáriának a vonatkozó sajtóeseményen mondott szavai. A szolgáltatók pedig egyöntetűen üdvözölték a Hatóság döntését.
Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom elnök-vezérigazgatója: a rendelet kifejezetten beruházásösztönző, hatására a mostani 75 százalékos mobilinternet-lefedettség 100 százalékosra növelhető. Christopher Laska, a Telenor Magyarország vezérigazgatója: az internet Magyarországon mindenütt elérhető lesz, és ez 2020-ra 40 ezer új munkahelyet teremt. A Vodafone Magyarország vezérigazgató-helyettese, Marchhart Pál szerint is komoly akadály hárult el a fejlesztések útjából, eddig le nem fedett helyekre is elvihetik a mobil szélessávot.
Mindannyian egyetértettek ugyanakkor abban, hogy a hálózatmodernizáció további kimenetele, illetve az új generációs szolgáltatások elterjesztéséhez szükséges infrastruktúra kialakítása nagyban függ majd az akkor még csak a fejekben létező frekvenciaaukciótól. Mégis, most, hogy végre megszületett a tender végeredménye, valahogy nem mindenki ugrál örömében.
Belépett az állam
Az NMHH kiemelt célja volt, hogy a verseny élénkítése érdekében megteremtse egy új szolgáltató piacra lépésének feltételeit, hiszen ez pozitívan hathat a szolgáltatások színvonalának emelkedésére, és elősegítheti az előfizetők érdekeinek fokozottabb érvényesülését. Viszont az árverés eredménye, és az, amit a tenderrel kapcsolatban Fellegi Tamás volt nemzeti fejlesztési miniszter – valamint a hatóság több szakembere – elképzelt, csak itt-ott vannak átfedésben. Az eredeti elképzelés ugyanis az volt, hogy a piacra bízzák, érdemes-e egyáltalán negyedikként belépni a „mobilbizniszbe”. Ha akad olyan magáncég, amely vállalja a kockázatot, akkor jöjjön csak, mert úgy kiélezettebb lehet a piaci verseny. De ha nincs új befektető, akkor a piacon már jelen lévőknek adják a sávokat. Hogy mindezért miért kellett árverést kiírni? Minden bizonnyal azért, hogy az államnak minél több bevétele lehessen a frekvenciák értékesítéséből. A végeredmény ugyanakkor nem járul hozzá ahhoz, hogy az összes jelenlegi szereplő lefedhesse mobil szélessávval az országot.
|
Valóban hosszú távon lesz csak lte |
|---|
|
Nem valószínű, hogy egyhamar országos léptékű lesz az lte-lefedettség. Hogy, hogy nem, egyedül a Magyar Telekom merte elindítani lte-szolgáltatását az 1800 MHz-es sávban, viszont az országos lte-lefedettség szempontjából valójában sokkal fontosabb volna a 2,6 GHz-es és a 800 MHz-es sávok kiaknázhatósága, különösen az utóbbié, amellyel jellemzően a vidéki régiók 4g-s lefedettségét lehetne megvalósítani. Azonban pont a 800 MHz-es sávot nem lehet addig mobiladat-szolgáltatásra használni, míg meg nem történik az a bizonyos digitális átállás. Mivel szakértők szerint ez leghamarabb csak valamikor 2014-ben esélyes, így talán nem véletlen, hogy a Magyar Telekom riválisai mélyen hallgatnak saját, 4g-s hálózatuk várható startjáról. |
Habár indultak az aukción magáncégek, az eljárás során kizárták őket, adminisztratív okokra hivatkozva. A vietnami Viettelt formai okok, a Digi anyacégét pedig tartozás miatt. Mint ismeretes, az állami szereplőkből álló Magyar Posta konzorciuma összesen 10 milliárddal licitált, ám ezért az összegért nemcsak a 900 megahertzes sávban kapott frekvenciát. A konzorcium 4 milliárdot szánt a 900 megahertzes blokkra, és ezen kívül 3-3 milliárd forintért további 5-5 MHz-es blokkot szerzett az 1800 és 2100 MHz-es tartományokban, ez adja ki a teljes vételárat. A Vodafone jóval nagyobb összeget, 15,66 milliárd forintot szánt két 1 MHz-es blokkra, a Magyar Telekom 10,92 milliárdot fizetett kétszer 1 MHz-nyi frekvenciáért, míg a Telenor 7,28 milliárdot egy 1,8 MHz-es darabért.
Vagyis a három szolgáltató harmadannyi frekvenciáért két és félszer annyit fizethet, mint az állami konzorcium. Ráadásul, mivel úgy néz ki, hogy nem mindegyik piaci szereplő jut elég frekvenciához ahhoz, hogy hálózatmodernizációja részeként megvalósíthassa az országos 3G lefedettséget, azaz – fenti szándékokkal ellentétben – valószínűleg kevesebb jut majd a beruházásokra.
Akárhogy is számolok, a legvalószínűbb, hogy a Magyar Telekom a vesztes, amely ahhoz képest, hogy a legnagyobb, a legkevésbé tudott bevásárolni, ugyanakkor a további terjeszkedés szempontjából nem áll olyan jól, mint az 1800 megahertzes sávra korábban már rátenyerelő Telenor, vagy a mostani tenderen hatalmas összeget ajánló Vodafone – amely hivatalosan is megígérte, hogy már ez év áprilisára megvalósítja az országos lefedettséget.
Nem fenékig tejfel
Tehát kevesebb beruházásra számíthatunk, és az állami konzorciumra nézve is vannak szigorú kritériumok. 2014 végéig a bázisállomások 50 százalékát saját beruházásként kell megvalósítania az új szolgáltatónak, s ugyaneddig az időpontig az összes olyan magyarországi település közigazgatási területén biztosítani kell a mobilszolgáltatást, melynek lakossága eléri a 30 ezer főt, de az ország autópályáira, autóútjaira és főbb útvonalaira is ki kell terjeszteni a szolgáltatást. Ugyanakkor a konzorcium tagjai eladhatják piaci részesedésüket más befektetőknek is.
|
SilkPerformer, az appteszter |
|---|
|
Ma már nem elég a számítógépek képernyőihez és a vezetékes internetkapcsolatok sebességéhez optimalizálni a vállalati weboldalakat és webes szolgáltatásokat. A felhasználók helytől és időtől függetlenül szeretnék elérni a szolgáltatásokat, miközben ugyanazt a válaszidőt és minőséget várják el, amelyet a szélessávú internet esetén már megszoktak. Ám ennek garantálása korántsem egyszerű. „A weboldalak és szolgáltatásaik másként viselkednek mobileszközökről elérve, hiszen működésüket befolyásolja az operációs rendszer és a böngészők típusa, illetve a mobilhálózat szolgáltatásai és teljesítménye”, mondja Hajdú Miklós, az AlphaNet üzletfejlesztési és technológiai igazgatója. Szakmai és egyben üzleti igénnyé vált a webes alkalmazások mobil környezetben végezhető tesztelése. Erre kínál lehetőséget a Micro Focus SilkPerformer megoldása, amellyel szimulálni lehet az Android, iOS és Blackberry eszközök böngészőit, különféle méretű képernyőit és beviteli módszereit, valamint a gyakorlati használat során előforduló sávszélességbeli korlátokat. Mindezeken túl a SilkPerformer valósághűen utánozza a felhasználói viselkedést, így terheléses tesztek elvégzésére is alkalmas. |
Ám tekintettel arra, hogy a szolgáltatók jellemzően a sűrűbben lakott területeket fedik le elsőként mobilhálózatokkal, a Magyar Telekom eddigi dinamikus terjeszkedésének megtörése pont azoknál az „elmaradottabb” régióknál lesz tetten érhető, ahová eddig még nem tudta eljuttatni a mobil szélessávot. Úgy gondolom, hogy ez, illetve az állami szolgáltató következő két és fél éves tötyörgése nemhogy használ, de inkább árt a mindenhol elérhető szélvészgyors mobilnet ígéretével táplált felhasználóknak.
Miski Gábor
