A kedvezőtlen gazdasági folyamatok miatti üzleti bizalomvesztést az átláthatóbb pénzügyi beszámolók készítése ellensúlyozhatja. A nemzetközileg is összehasonlítható beszámolók révén időben felismerhetőek és kezelhetőek az üzleti kockázatok. S ennek a támogatására már vannak jó it-megoldások.
Olyan változások várhatók az elkövetkezendő években a nemzetközi számvitel szabályaiban (IFRS), amelyek jelentős energiát és időráfordítást követelnek meg a szabványos eljárásokat alkalmazó hazai cégektől. Az IFRS alkalmazása a várható feladatok ellenére is hatékony eszköz lehet az általános üzleti bizalom növelésében.
Nehéz átültetni
A nemzetközi szabályok szerinti beszámolót készítő vállalatok vonzóbbá tehetik magukat a külföldi partnerek és befektetők előtt, hiszen a nemzetközileg is összehasonlítható, átlátható jelentések révén időben felismerhetőek és kezelhetőek a befektetésben rejlő potenciális üzleti kockázatok.
Mindehhez persze a vállalatoknak a beszámolót professzionálisan, a nemzetközi előírásokat betartva kell elkészíteniük. Önmagában a magyar pénzügyi beszámolót IFRS-re átültetni időigényes, és nem egyszerűen kivitelezhető művelet, hiszen a nemzetközi és helyi standardok erősen eltérnek egymástól – hangsúlyozza Molnár Gábor, a Deloitte Kft. számviteli tanácsadás üzletágának igazgatója.
A különbségek szemléltetéséhez és a teendők kijelöléséhez nem árt összehasonlítani a hazai viszonyokat a független és fejlett tőkepiacú országok helyzetével. Egy felmérés egyértelművé tette, hogy a hazai pénzügyi beszámolók megfelelnek ugyan az IFRS szabályozásának, ám van néhány olyan tényező – mint például a közérthetőség és az átláthatóság –, amelyekre nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a magyar cégeknek.
Gyorsaság, mérleg
A pénzügyi év vége és a pénzügyi kimutatás közzététele között eltelt idő a hazai felmérésben részt vevő cégeknél 92, míg a francia tőzsdei cégek esetében 56, a londoni börzén jegyzetteké esetében pedig 59 nap. A magyarországi gyakorlatban tehát lényegesen hosszabb a késlekedés a nyugati régió országaihoz képest.
Viszont a befektetők szempontjából a később közzétett adatok nagyobb kockázatot jelenthetnek, hiszen általánosságban minél frissebb és relevánsabb információra van szükségük. Az érem másik oldala, hogy a később publikált beszámolók pontosabbak és részletesebb információkat tartalmazhatnak, így e két tényező között kell a vállalatoknak megtalálni a helyes egyensúlyt.
Feltételezések, becslések
Minden beszámoló tartalmaz becsléseket, ilyenek például a tárgyi eszközök hasznos élettartama és értékcsökkenése, vevők és készletek értékvesztése, céltartalékok, valós értékek. Problémát az jelent, hogy a cégek 39 százaléka a főbb feltételezéseket és becslési bizonytalanságokat csak általános közzétételekben mutatta be, vagy egyáltalán nem tette közzé. Ez az alacsony arány rávilágít arra, hogy a vállalatok nagy része nem érzi annak jelentőségét, hogy átláthatóan mutassa be ezeket a kevésbé tényszerű, a menedzsment megítélésétől erősen függő, viszont az eredményre nagy hatással bíró területeket.
Ami pedig a céltartalékokat illeti, a hazai cégeknek csak 14 százaléka jelenítette meg főbb feltételezéseit az év végi céltartalékokkal kapcsolatos jövőbeli eseményekre vonatkozóan. Ez a rendkívül alacsony arány azt mutatja, hogy a legtöbb vizsgált cég nem fejti ki becsléseit külső fél felé. Fontos lenne, hogy hangsúlyosabban figyelembe vegyék a működésük által érintett felek érdekeit és elvárásait, hiszen ez több tekintetben is vonzóbbá teheti őket a piac szereplői szemében.
Nem sima rendszerbevezetés
Gyakran egyszerű rendszerbevezetési kérdésként kezelik az érintettek az IFRS-szabványokra való áttérést. A nemzetközi és a helyi szabályozás szerint kimutatott jövedelmezőségek, eredményességek közti különbség magyarázata azonban minden esetben a vezetés felelőssége. Mindez azt jelenti, hogy a döntéshozókat olyan rendszereknek kell támogatnia, melyek lehetővé teszik ezen különbségek egyszerű azonosítását és értelmezését – mutat rá Papacsek Zsolt, a UNIT4 CODA Hungary alkalmazás-tanácsadója.
Az IFRS-szabványok szerinti könyvvezetésre való áttérés annak mérlegelését is jelenti, hogy a szabványokat az elszámolási egységek mely szintjén szükséges bevezetni, figyelembe véve a számba vett és várható változásokat és a tulajdonosi, vezetői igényeket: a helyi elszámolási egységek, vállalkozások főkönyvei vagy a vállalatcsoport konszolidált főkönyvi szintjén.
Mindezeket figyelembe véve olyan számviteli rendszer alkalmazása szükséges, amely a töredezett, moduláris felépítés helyett egységes főkönyvi modullal rendelkezik. Továbbá rugalmas számlatükre és többvállalatos környezete lehetőséget teremt az eltérő számlatükrök egységes kezelésére, azok megfeleltetésére, a csoport szintű konszolidációra konkrét IAS szabványok szerint. Fejlett, beépített elemző eszközei révén képes az információ tömör, megbízható és azonnali megjelenítésére, azok elemzésére , és olyan integrációs felületet biztosít, amellyel bármilyen üzleti alkalmazás elérhető és melyekben a változások azonnal nyomon követhetők.
Az időtényező nagyon fontos, ezért az erp-megoldásoknak támogatni, biztosítani kell a lehetőség szerinti online vagy naprakész feldolgozást – teszi hozzá Farkas János vezető projektmenedzser.
Technikák
Fontos, hogy a rendszer megfeleljen a magyar és IFRS szerinti nyilvántartásnak, jelentési struktúrának. Ezt az igényt a vállalatirányítási rendszerek többféleképp elégíthetik ki. Lényeges ebből a szempontból az automatizáltság, illetve az egyidejűség; vagyis hogy külön procedúra nélkül lehessen lekérdezni azonos időben, mindkét irányból.
Itt olyan technikai megoldást lehet alkalmazni, mint a különbségkönyvelés. A megoldás lényege, hogy az eredeti üzleti információk nyilvántartási struktúrája (analitikus, szintetikus könyvelés) megfeleljen és megfeleltethető legyen a magyarországi és az IFRS-struktúrának is. Ekkor csak különbséget kell rögzíteni. A párhuzamos nyilvántartás is alkalmazható, ekkor például duplikáljuk a magyar lezárt főkönyvet a kiegészítő könyvelésekkel és az IFRS által megkívánt korrekciókkal.
Mártonffy Attila
