Új korszak kezdődhet az internet történetében: a webes kiadók közös szabványt alkottak, amely lehetővé teszi, hogy meghatározzák, az MI-fejlesztők milyen feltételek mellett használhatják fel tartalmaikat. A Really Simple Licensing (RSL) nevű standard mögé olyan nagy nevek sorakoztak fel, mint a Reddit, a Yahoo, a Medium, a Quora vagy a wikiHow. A cél: az MI-cégek ne ingyen használják fel a web szellemi kincseit, hanem fizessenek érte.
Az RSL a jól ismert robots.txt protokollra épül, amely eddig arra szolgált, hogy a webhelyek megadhassák, mely részeiket indexelhetik a keresőmotorok és más robotok. Az újdonság, hogy mostantól nemcsak tiltani vagy engedélyezni lehet, hanem jogdíjakat és licencfeltételeket is lehet rögzíteni. A tartalomtulajdonosok így előírhatják, hogy egy MI-cég előfizetési díjat, lekérdezésenkénti (pay-per-crawl) vagy akár válaszonkénti (pay-per-inference) díjat fizessen, ha az anyagaikat betanításhoz vagy válaszok generálásához felhasználja.
Kik állnak mögötte?
Az új kezdeményezést az RSL Collective nevű szervezet indította el, amelyet Eckart Walther, az RSS szabvány társkidolgozója és Doug Leeds, az Ask.com korábbi vezetője irányít. Ők úgy látják, a web eddig nem rendelkezett valódi, skálázható üzleti modellel a tartalmak MI-rendszerekben való hasznosítására, az RSL viszont pontosan ezt teremtheti meg.
A rendszer önmagában nem tudja megakadályozni, hogy a botok belépjenek egy oldalra. Erre szolgál például a Cloudflare saját „pay per crawl” megoldása. Az RSL Collective ezért partnerségben dolgozik a Fastly tartalomszolgáltató hálózattal, amely afféle kidobóként működne: csak azoknak az MI-botoknak engedne belépést, amelyek igazoltan elfogadták és kifizették a licencfeltételeket.
Miért fontos ez?
Eddig az egyes médiacégek külön-külön próbáltak alkudozni az MI-óriásokkal. A New York Times, a News Corp vagy a Vox Media például már kötött szerződést az OpenAI-jal vagy az Amazonnal. Az RSL azonban egységes keretrendszert ad, amelyhez bármely kiadó vagy tartalomkészítő csatlakozhat – ráadásul ingyen. A rendszer hasonlít az olyan jogvédő szervezetekhez, mint a zeneiparban működő ASCAP, amely a jogdíjak beszedését és elosztását intézi.
A siker kulcsa, hogy az MI-fejlesztők valóban csatlakozzanak. Márpedig eddig sokan egyszerűen figyelmen kívül hagyták a robots.txt fájlokat. Ráadásul a jogi háttér sem teljesen tiszta: a tartalmak tömeges begyűjtése és MI-tréninghez való felhasználása jelenleg szürkezónába esik, számos per – többek között a Reddit és a Getty Images részéről – még folyamatban van.
Mindenesetre az RSL Standard egy olyan infrastrukturális réteget teremt, amely eddig hiányzott az internetről. Ahogy Doug Leeds fogalmazott: „Nem találjuk fel újra a kereket, csak odatesszük, ahol eddig nem volt.” Ha az iparág elfogadja, a web tartalmai végre piaci alapon árazhatók lesznek az MI-fejlesztők számára – és ez alapjaiban változtathatja meg az online ökoszisztémát.
