A tartalommenedzsment (CM) kifejezésen éppen úgy érthetők egyszerű honlapkezelő megoldások, mint bonyolult e-business-rendszerek. A vállalatok számára középponti kérdés, hogy a CM eszközeivel miként lehet megoldani a mindennapi problémákat.
A felhasználók a modern CMS-rendszerek legfőbb előnyének az adatok és a menük rugalmas kezelését, valamint a felhasználóbarát felületet tartják.
Noha a távoktatás alkalmazása azonnal meghozza gyümölcsét, és bõséges szüretet ígér, a stratégia kidolgozása több okból sem egyszerû – állítja a Gartner Group.
Miközben az adatmentő és visszaállító rendszerektől egyre nagyobb rugalmasságot és egyre fejlettebb képességeket várunk el, eleget kell tenni a törvényi előírásoknak és a folyamatosan változó világ információkezelési követelményeinek is.
A biztonsági megoldások védelmi funkcióik mellett mind nagyobb mennyiségű riasztást és egyre több, a saját normális működésüket, a támadásokat, az incidenseket vagy egyszerűen csak a gyanús eseteket leíró beszámolót generálnak. A különféle forrásokból származó biztonsági naplóknak és információknak néha már az egyszerű kezelése is komoly feladatot jelent.
Az elmúlt hónapokban nagy port vert fel szakmai körökben a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság ajánlati felhívása számítógépek és tartozékaik szállításáról a központosított közbeszerzés keretében. A szigorítások révén kiszoruló cégek felzúdulásával is összefüggésben, a KSZF egy héttel elhalasztotta a pályázatok benyújtási határidejét.
A régi vágású rabló pisztollyal jár rabolni, a modern banditának laptopja van, és még csak be sem teszi a lábát a bankba. Noha van némi túlzás ebben az állításban, a számítógépes bűnözés ma már létező valóság. A méretek és az okozott károk tekintetében csak becslésekre szorítkozhatunk, viszont jó hír, hogy a bűnüldöző szerveknek is vannak számítógépeik, további okos eszközeik – és képzett szakembereik.
A régi szép időkben – úgy két-három évvel ezelőtt – könnyű volt meghatározni, hol végződik a helyi hálózat, és hol kezdődik az internet. Nem kellett más, csak egy jól beállított tűzfal, hogy a biztonsági felelősök megvédjék a gondjaikra bízott rendszert a külvilágból érkező támadási kísérletek ellen.
Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy milyen eszközzel vagy eszközökkel érdemesebb biztosítani az IT-struktúra biztonságát. Nagy tudású, több védelmi funkciót is ellátó integrált készletekkel, alkalmazáscsomagokkal vagy az egyes részfeladatokat ellátó dedikált eszközökkel?
Ali Babának még elég volt kimondania a bűvös szavakat. A mai azonosító- és hozzáférés-kezelő IT-rendszerektől ettől már lényegesen többet várunk, hiszen nemcsak a negyven rablót kell beengedniük. Sőt, ha csak lehet, rablót egyet se, a többiekről pedig pontosan tudniuk és szabályozniuk kell, hogy akár több ágas-bogas „barlang” melyik erőforráskincséhez ki és hogyan férhet hozzá, ez pedig nem egyszerű feladat. Biztonsági oldalról szemlélve különösen nem az.
A tartalommenedzsment (CM) kifejezésen éppen úgy érthetők egyszerű honlapkezelő megoldások, mint bonyolult e-business-rendszerek. A vállalatok számára középponti kérdés, hogy a CM eszközeivel miként lehet megoldani a mindennapi problémákat.
A felhasználók a modern CMS-rendszerek legfőbb előnyének az adatok és a menük rugalmas kezelését, valamint a felhasználóbarát felületet tartják.
Noha a távoktatás alkalmazása azonnal meghozza gyümölcsét, és bõséges szüretet ígér, a stratégia kidolgozása több okból sem egyszerû – állítja a Gartner Group.
Miközben az adatmentő és visszaállító rendszerektől egyre nagyobb rugalmasságot és egyre fejlettebb képességeket várunk el, eleget kell tenni a törvényi előírásoknak és a folyamatosan változó világ információkezelési követelményeinek is.
A biztonsági megoldások védelmi funkcióik mellett mind nagyobb mennyiségű riasztást és egyre több, a saját normális működésüket, a támadásokat, az incidenseket vagy egyszerűen csak a gyanús eseteket leíró beszámolót generálnak. A különféle forrásokból származó biztonsági naplóknak és információknak néha már az egyszerű kezelése is komoly feladatot jelent.
Az elmúlt hónapokban nagy port vert fel szakmai körökben a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság ajánlati felhívása számítógépek és tartozékaik szállításáról a központosított közbeszerzés keretében. A szigorítások révén kiszoruló cégek felzúdulásával is összefüggésben, a KSZF egy héttel elhalasztotta a pályázatok benyújtási határidejét.
A régi vágású rabló pisztollyal jár rabolni, a modern banditának laptopja van, és még csak be sem teszi a lábát a bankba. Noha van némi túlzás ebben az állításban, a számítógépes bűnözés ma már létező valóság. A méretek és az okozott károk tekintetében csak becslésekre szorítkozhatunk, viszont jó hír, hogy a bűnüldöző szerveknek is vannak számítógépeik, további okos eszközeik – és képzett szakembereik.
A régi szép időkben – úgy két-három évvel ezelőtt – könnyű volt meghatározni, hol végződik a helyi hálózat, és hol kezdődik az internet. Nem kellett más, csak egy jól beállított tűzfal, hogy a biztonsági felelősök megvédjék a gondjaikra bízott rendszert a külvilágból érkező támadási kísérletek ellen.
Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy milyen eszközzel vagy eszközökkel érdemesebb biztosítani az IT-struktúra biztonságát. Nagy tudású, több védelmi funkciót is ellátó integrált készletekkel, alkalmazáscsomagokkal vagy az egyes részfeladatokat ellátó dedikált eszközökkel?
Ali Babának még elég volt kimondania a bűvös szavakat. A mai azonosító- és hozzáférés-kezelő IT-rendszerektől ettől már lényegesen többet várunk, hiszen nemcsak a negyven rablót kell beengedniük. Sőt, ha csak lehet, rablót egyet se, a többiekről pedig pontosan tudniuk és szabályozniuk kell, hogy akár több ágas-bogas „barlang” melyik erőforráskincséhez ki és hogyan férhet hozzá, ez pedig nem egyszerű feladat. Biztonsági oldalról szemlélve különösen nem az.
