Ha rövid a pénzed, toldd meg kockázati tőkével – hangozhatna a modern szólás. Az it-ágazatba (is) befektető kockázati tőkés azonban csak a ténylegesen piacképes fejlesztéseket díjazza – bár utólag sokszor bebizonyosodik ennek az ellenkezője.
Meghatározó lehet a cég versenyképességében, hogy pontos, megbízható információkkal rendelkezik-e a piacról. A piacelemzések megítélése azonban korántsem egyöntetű – derült ki a januári IT-BUSINESS Clubban.
Számos bizonyíték van arra, hogy a társadalom és a környezet érdekeit szem előtt tartó vállalatok jobb teljesítményt nyújtanak. Ez is azt mutatja, hogy a társadalmi felelősségvállalás több mint gesztus vagy emberbaráti szeretet.
Jó évet zártak tavaly az online kereskedők: a jelek szerint az internetpenetráció lassú, de folyamatos növekedése és a felhasználói bizalom megerősödése meghozza a remélt eredményt. Az aranybánya kiaknázása azonban nem egyszerű, és nem is sikerül mindenkinek.
Az üzleti piacon is megkezdődhet a fix–mobil konvergencia.
Elképzelhető, hogy a jövőben a fogyasztó – legyen az vállalat vagy magánember – csupán egyetlen távközlési társasággal áll kapcsolatban, és egyetlen számlát kap. Lesznek ugyanis olyan szolgáltatók, amelyek egy csomagban kínálják a vezetékes és mobiltelefont, az internetet és a televíziót.
A szállítási lánc integrációja üzleti szempontból lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy túllépjenek a vállalat határain, és kapcsolatba lépjenek a szállítókkal és az ügyfelekkel. Technológiai szempontból az integráció azt teszi lehetővé, hogy megőrződjenek a meglévő befektetések, és csökkenjen a teljes fenntartási költség.
Komoly érvágás, ha egy létfontosságú projekt félidejében távozik az egyik kulcsember. Nem árt tisztában lenni vele, hogy miért is hagyják ott a dolgozók a munkahelyüket.
Sok vállalatvezetőnek meglehetősen pontatlan adatai vannak a cégnél felmerülő nyomtatási költségekről, holott azok nemritkán a kiadások 10–15 százalékát teszik ki. A nagyvállalati – és különösen a pénzintézeti – körben ugyanakkor egymást követik a komplex eszközracionalizálási programok, és ezekben a többfunkciós készülékek, a lízing- és a bérleti konstrukciók játsszák a főszerepet.
Közös érdekünk, hogy az iskolák magas színvonalú képzést nyújtsanak. Olyan tudást, ami jól eladható a piacon. A hazai helyzet korántsem ideális, ám kétségtelen, hogy a téma sokakat indít gondolkodásra és – remélhetőleg – cselekvésre.
Ha rövid a pénzed, toldd meg kockázati tőkével – hangozhatna a modern szólás. Az it-ágazatba (is) befektető kockázati tőkés azonban csak a ténylegesen piacképes fejlesztéseket díjazza – bár utólag sokszor bebizonyosodik ennek az ellenkezője.
Meghatározó lehet a cég versenyképességében, hogy pontos, megbízható információkkal rendelkezik-e a piacról. A piacelemzések megítélése azonban korántsem egyöntetű – derült ki a januári IT-BUSINESS Clubban.
Számos bizonyíték van arra, hogy a társadalom és a környezet érdekeit szem előtt tartó vállalatok jobb teljesítményt nyújtanak. Ez is azt mutatja, hogy a társadalmi felelősségvállalás több mint gesztus vagy emberbaráti szeretet.
Jó évet zártak tavaly az online kereskedők: a jelek szerint az internetpenetráció lassú, de folyamatos növekedése és a felhasználói bizalom megerősödése meghozza a remélt eredményt. Az aranybánya kiaknázása azonban nem egyszerű, és nem is sikerül mindenkinek.
Az üzleti piacon is megkezdődhet a fix–mobil konvergencia.
Elképzelhető, hogy a jövőben a fogyasztó – legyen az vállalat vagy magánember – csupán egyetlen távközlési társasággal áll kapcsolatban, és egyetlen számlát kap. Lesznek ugyanis olyan szolgáltatók, amelyek egy csomagban kínálják a vezetékes és mobiltelefont, az internetet és a televíziót.
A szállítási lánc integrációja üzleti szempontból lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy túllépjenek a vállalat határain, és kapcsolatba lépjenek a szállítókkal és az ügyfelekkel. Technológiai szempontból az integráció azt teszi lehetővé, hogy megőrződjenek a meglévő befektetések, és csökkenjen a teljes fenntartási költség.
Komoly érvágás, ha egy létfontosságú projekt félidejében távozik az egyik kulcsember. Nem árt tisztában lenni vele, hogy miért is hagyják ott a dolgozók a munkahelyüket.
Sok vállalatvezetőnek meglehetősen pontatlan adatai vannak a cégnél felmerülő nyomtatási költségekről, holott azok nemritkán a kiadások 10–15 százalékát teszik ki. A nagyvállalati – és különösen a pénzintézeti – körben ugyanakkor egymást követik a komplex eszközracionalizálási programok, és ezekben a többfunkciós készülékek, a lízing- és a bérleti konstrukciók játsszák a főszerepet.
Közös érdekünk, hogy az iskolák magas színvonalú képzést nyújtsanak. Olyan tudást, ami jól eladható a piacon. A hazai helyzet korántsem ideális, ám kétségtelen, hogy a téma sokakat indít gondolkodásra és – remélhetőleg – cselekvésre.
