Elképzelhető, hogy a jövőben a fogyasztó – legyen az vállalat vagy magánember – csupán egyetlen távközlési társasággal áll kapcsolatban, és egyetlen számlát kap. Lesznek ugyanis olyan szolgáltatók, amelyek egy csomagban kínálják a vezetékes és mobiltelefont, az internetet és a televíziót.
Manapság egy magára valamit is adó távközlési konferencia vagy szakcikk egyik legtöbbet emlegetett rövidítése az FMC (fix mobile convergence), azaz a fix–mobil konvergencia. Sokan sokfélét értenek e kifejezésen, mindenesetre egy dolog már látszik: az a szolgáltató, amelyik tudja, csinálja, amelyik nem tudja, csinálni szeretné, a gyártók pedig egyre-másra jelennek meg e témakörbe tartozó termékekkel.
Megjegyzendő, hogy az FMC rövidítést néha keverik az FMS-sel (fix mobile substitution), azaz a fix–mobil helyettesítéssel. És bár rokon a két kifejezés, mégsem ugyanaz.
Mivel itthon is fontos szereplők léptek az FMC ösvényére, illetve a felhasználók is egyre többet találkoznak a jövőben konvergens szolgáltatásokkal, rövid áttekintést adunk a jelenlegi helyzetről.
Kiszolgáltatottság vagy kényelem
A vezetékes szélessáv terjedésével mind a hagyományos telefonszolgáltatók, mind az alternatív vezetékes szolgáltatók a triple play irányában szeretnének bővülni. A megoldás lényege, hogy egy csomagban érkezik a televízió, az internet, valamint a VoIP, azaz az IP alapú vezetékes telefonkapcsolat.
A triple play segítségével a vezetékes szolgáltatók hatékonyan vehetik fel a versenyt mind a kábeltársaságokkal, mind az internetszolgáltatókkal.
Elsőként a kábeltévé-szolgáltatók jelentek meg konvergens csomaggal (Ma-gyarországon a UPC), majd mostanában a vezetékes szolgáltatók is igyekeznek felzárkózni. Kérdés, hogyan viselkednek az előfizetők egy-egy ilyen konvergens (még nem FMC) termékcsomaggal szemben, ahol minden egyben van, és egy szolgáltatótól kapják a számlát. Valószínűleg elkerülhetetlen, hogy amint az előfizetők megszokják az egyetlen, konvergens csomagban érkezű távközlési termékeket, bizonyos szolgáltatók hátrányba kerülnek – vélekedik Maradi István független szakértő, a T-Mobile volt fejlesztési vezérigazgató- helyettese. Jóllehet megoszlanak a vélemények arról, hogy az előfizető szereti- e, ha minden egy helyről érkezik (kiszolgáltatottság?), felmérések kimutatták, hogy sokan azt a szolgáltatót választják, amelyik egy kézből küldi több termék számláját.
Vannak, akik nem állnak meg a triple playnél, hanem továbbmennek, és már a quadruple playről beszélnek.
Ebben az esetben a negyedik játéktér a mobil, ami szintén ugyanattól a szolgáltatótól érkezik. És itt jutunk el a fix–mobil konvergenciához.
Több oldalról támadnak a VoIP-szolgáltatók
Az elmúlt években jól nyomon követhető volt az a trend, amelynek során – a beszélt perceket tekintve – a mobiltelefon átvette a vezetést a vezetőkestől. A mobiltársaságok ideális vadászterületének számított az irodai, munkahelyi és otthoni vezetékes telefónia, hiszen egy-egy jól eltalált csomaggal teljes alközpontokat, otthoni vezetékes telefonokat válthattak ki mobilmegoldással. Sok példa van erre a hazai mobilszolgáltatók palettáján is.
Felmérések szerint a telefonhívások akár egyharmada is helyhez kötötten (tehát mindig ugyanarról a helyről) indul, függetlenül attól, hogy a hívást mobilké-szülékről, vezetőkesről vagy akár PC-ről kezdeményezik. Ilyen hely az otthonunk, az irodánk, a munkahelyünk, ahol sok időt eltöltünk, tehát ahonnan sok hívást indítunk. Napjainkban viszont, amikor az ultra-olcsó VoIP-szolgáltatók (Skype, Neophone stb.) ezeket az irodai, otthoni perceket is veszélyeztetik, maguk a mobilszolgáltatók is előbb-utóbb rákényszerülnek, hogy komolyan vegyék a figyelmeztetést, és akár a vezetékes szolgáltatókkal szövetkezve lépjenek
fel ellenük.
Nem kedvező fejlemény a mobiltársaságok számára, hogy az otthoni, irodai, sőt, egy-egy nagyobb körzetben is kiválóan működő wifi-megoldásokkal a VoIP-szolgáltatók a mobilitást is megtámadhatják – hívja fel a figyelmet Maradi István. Azt a területet, amit a mobilszolgáltatók eddig érinthetetlennek gondoltak. A mai mobilszolgáltatók még kevésbé érzékelik a VoIP térhódítását, bár szinte biztos, hogy a Skype-on indított nemzetközi hívások már ma is sok mobilperctől fosztják meg a mobiloperátorokat. És hamarosan itt a belföldi Skype is.
Egyelőre nehéz megjósolni, hogy az előfizetők mennyit hajlandók fizetni a mobilitási prémiumért. Az azonban már látható, hogy egyre többen használják a VoIP-lehetőségeket, annak dacára, hogy helyhez kötött a szolgáltatás.
Természetesen a mobiltársaságok problémáinál ma még nagyobb gondot jelent a vezetékes előfizetők lemorzsolódása, illetve a vezetékes telefonról indított híváspercek folyamatos fogyása. Az iparág erre is megoldást szeretne találni.
Együttműködés
a lemorzsolódás ellen A 2004 szeptemberében megalkotott UMA (unlicenced mobile access) szabvány egyelőre hatékony megoldásnak tűnik egy olyan szolgáltatás létrehozásához, ahol a mobilhálózatok (2G, 3G) együtt tudnak dolgozni WLAN (vagy extra esetben Bluetooth) rendszerekkel, amelyeknek a másik végén egy vezetékes szélessávú IP-hálózat található.
UMA alkalmazásával a konvergens operátorok (tehát ahol egy fedél alatt van a mobil- és a szélessávú vezetékes szolgáltatás) hatékonyan tudják ötvözni az otthoni, irodai szuperolcsó VoIP-lehetőségeket a mobilitás adta előnyökkel.
A mobilszolgáltató a UMA alkalmazásával felgyorsítja a fix–mobil helyettesítést (az előfizetők mobilpercet használnak majd vezetékes helyett is), tehát elégedett. A fix operátor a saját szélessávú portfólióját adja a házasságba, egy optimálisan menedzselt, IP-n alapuló megoldással. Ezáltal megtartja a vezetékes szélessávú forgalmat, továbbá megőrzi előfizetői köt?dését. A UMA egyik legfontosabb előnye, hogy alkalmazásával hatékonyan kezelhető a lemorzsolódás (churn): ha már csökken a vezetékes forgalom (előfizetőszám), akkor az a saját mobilpartner, és ne egy másik VoIP-szolgáltató, vagy főleg ne egy másik mobiloperátor javára történjen.
Négy az egyben
FMC-környezetben az előfizetők a UMA-alkalmazásokat olyan készülékekkel vehetik igénybe, amelyek egyaránt rendel-keznek mobil (2G, 3G) és WLAN (vagy Bluetooth) rádiós kapcsolattal. A készülék – érzékelve az otthoni vagy irodai WLAN-lefedettséget – a mobilhálózatról automatikusan az olcsóbb WLAN-ra kapcsol át. Ezen a hálózaton keresztül a hang már IP alapon (VoIP) jut el hozzá, a kimenő hívások pedig ugyanarról a készülékről az olcsóbb VoIP-tarifával indulhatnak.
A szélessávú infrastruktúra végén álló IMS (IP Multimedia Subsystem) szinte tetsz?leges IP alapú multimédiás kapcsolatot is lehetővé tesz, így egy csapásra készen áll a quadruple play: televízió, vezetékes telefon, internet és mobiltelefon egyetlen szolgáltatótól.
Amint az IMS-hálózatelem érzékeli, hogy az előfizető a WLAN-on keresztül is elérhető, hívásirányítási tábláit azonnal átíratja. Ezután már annak sincs akadálya, hogy bejövő híváskor például az otthoni vezetékes telefon is megcsörrenjen, a mobilkészülékkel egy időben.
Hogy ennek mi a gyakorlati haszna, az még kérdéses, az azonban tény, hogy technológiai oldalról már nincs akadálya a különböző élethelyzetekhez igazodó, konvergens megoldásoknak.
Érvek a UMA ellen
Figyelemre méltó azonban, hogy a UMA megítélése szakértői berkekben nem egységes. Pártolói mellett vannak ellenz?i is. Egyesek technológiai, mások szolgáltatói oldalról támadják. Nézzük meg először a technológiai ellenérveket. Mivel a UMA vagy wifi-t vagy Bluetooth-t használ, minősége nem garantált. Az interferencia vagy a rossz terjedési viszonyok jelentősen befolyásolhatják a hang minőségét. Egy sokfelhasználós területen az is elképzelhető, hogy a különböző UMA-alkalmazások zavarják egymást.
VoIP-forgalom esetén a WLAN viselkedése sem egyértelmű. Jó hír, hogy az újabb WLAN-szabvány már rendelkezik QoS-megoldással; ez biztosítja, hogy a hanghívás ne szenvedjen minőségromlást, ha a szélessávú vonalon egy időben például internetböngészés is zajlik (vagy a triple play keretében éppen tévét néznek a család többi tagjai). Magától értet?dik, hogy a QoS érdekében sok esetben ki kell cserélni a meglévő wifi-hozzáférési pontokat. Ez természetesen rontja a megtérülési számokat.
Szolgáltatói oldalról azok a mobiltársaságok a UMA legfőbb ellenzői, amelyek nem rendelkeznek vezetékes „lábbal” – fogalmazza meg tapasztalatait Maradi István. Elég nagy táborról van szó, hiszen országonként legalább két ilyen mobiloperátorral találkozhatunk. Ezek a társaságok a UMA alkalmazásával nem tudnak olcsó megoldást nyújtani az otthoni vagy irodai IP alapú hívásokra. Többségük azonban rendelkezik 3G-spektrummal, így nem gond számukra a zavarmentes, bőséges fejlesztési kapacitás.
„Első hallásra furcsának tűnik, de hamar rájöhetünk, hogy a fix–mobil konvergencia vezetékes szolgáltató nélkül is elképzelhető; egy operátor fix ADSL-há-lózat nélkül is nyújthat QP (quadruple play) szolgáltatást. Ehhez olyan mobil-szélessávra van szüksége, amely elég gyors (legalább 1 megabit/másodperc sebességű), és késleltetése nem haladja meg az 50–100 milliszekundumot” – tájékoztat Maradi István.
A szakember szerint a mai 3G-hálózatok egyelőre nem alkalmasak teljes érték? QP-szolgáltatások nyújtására. Arra is várni kell még, hogy a VoIP-hívásokat megbízhatóan továbbítsák, és ezáltal a vezetékes szolgáltatások igazi kihívói lehessenek. Sebességük nem elég nagy, késleltetésük pedig nem elég kicsi.
Nagyobb sebesség, több lehetőség
A jövő 3G-hálózatai azonban már 1 megabit/ másodpercnél gyorsabb vezetéknélküli adatátvitelt tesznek lehetővé, és a késleltetési idő is számottevően csökken a jelenlegihez képest. Ilyen körülmények között már a mobiltársaságok is FMC-operátorokká válhatnak. Hogyan?
Ebben az esetben otthonra egy set-top-box, azaz egy kis vezetéknélküli dobozka kerül, aminek csak 230 volt tápfeszültségre van szüksége. A dobozka egyik fele WLAN-kapcsolatot létesít a lakáson belül (és természetesen normál Ethernet csatlakozó is található rajta), míg a másik fele a szélessávú kapcsolaton továbbítja a jelet az internetre. Az asztali PC és az asztali megszokott vezetékes telefon a dobozkához kapcsolható, a televízió pedig az internetről érkezik. Egy ilyen korai FMC-termék a németországi Vodafone zu Hause (helyhez kötött telefonszolgáltatás, egyelőre mobilszámon).
A hardvergyártók nagy erőkkel dolgoznak a set-top-boxok előállításán, továbbá a költségek radikális csökkentésén. A költség abszolút meghatározó – hívja fel a figyelmet Maradi István –, hiszen az ADSL-végberende-zések sok százezres vagy mil-liós darabszámával másképpen nehéz lesz versenyezni.
Az igazi 3G-s megoldás
A mobiloperátorok számára az igazi 3G-s megoldást a közeljövőben Európa-szerte elinduló HSDPA jelentheti, amelynek mind az adatsebessége, mind a késleltetése megfelelő már egy teljes érték? triple vagy quadruple play szolgáltatás elindításához. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a HSDPA egy bitre eső költsége várhatóan kétszer-háromszor alacsonyabb lesz a mai 3G költségeinél.
Ebben az esetben nem is kell vezetékes szolgáltató ahhoz, hogy VoIP-on indított hanghívásokkal és szélessávú internettel egy önálló mobiloperátor is betörhessen a fix asztali telefonok piacára.
Azt persze ma még nem tudjuk, hogy meddig emelkedik a vezetéknélküli hálózatok adatsebessége. Egyelőre az látszik, hogy a vezetéknélküli szélessáv sebessége háromévente megduplázódik.
Ami a háttérben van
Maradi István még egy fontos szempontra hívja fel a figyelmet: konvergens szolgáltatásokat csak az a társaság tud nyújtani, amelyik háttérrendszereit is illeszti szolgáltatásaihoz.
A valóság azonban sokszor kiábrándító: a konvergens szolgáltatások mögött álló rendszerek igen messze vannak a konvergenstől. Ez nem meglep?, hiszen egy-egy konvergens szolgáltatást az IMS segítségével akár napok alatt elő lehet állítani, szemben a számlázó- és előfizetői rendszerek komplex, gyakran éveket igénylő összehangolásával.
Azok a szolgáltatók, amelyek előfizetőiket a triple vagy quadruple play-re szeretnék rábeszélni, erős szegmentációs képességek, valamint összehangolt RM-rendszerek nélkül aligha számíthatnak átüt? sikerre. Mindez természetesen időt és pénzt igényel, azaz csökkenti az FMC megtérülését. Nagy valószínűséggel azonban a szolgáltatók számára nincs más irány, hiszen ha kimaradnak az FMC-ből, akkor veszítenek a forgalomból, az előfizetői létszámból és a piaci részesedésből. Így hát egyre-másra elindulnak
a nagyobb beruházások, a harmonizáció az FMC-vel kacérkodó cégek között – mint ahogy azt néhány nemzetközi és hazai példa is bizonyítja.
Ha FMC-ről beszélünk, akkor a számlá-zás és ügyfélkezelés terén a mobilszolgáltatók valószínűleg előnyben vannak a vezetékesekkel szemben – vélekedik a szakember. Ennek oka, hogy a mobiltársaságok már Európa-szerte viszonylag korán szembekerültek azzal a feladattal, hogy bonyolult számlázási modelleket dolgozzanak ki GSM-, GPRS-, Edge-, majd 3G-adatfelhasználóik számára. Gondoljunk a tartalom számlázására, az eseménydíjak bevezetésére, miközben a vezetékes szolgáltatók viszonylag egyszerű, perc és másodperc alapú díjazást vagy átalánydíjas csomagokat alkalmaznak.
Maradi István azt is valószínűsíti, hogy a VoIP számlázása egy mobilszolgáltató számára nem nagyobb tudomány, mint bármilyen eddig is kezelt digitális tartalom (film, zene, cseng?hang, játék) bitre pontos elszámolása.
Végezetül, de nem utolsósorban a szakértő az ügyfélszolgálatok kiemelked?en fontos szerepére hívja fel a figyelmet. Az FMC sikerének egyik kulcstényezője, hogy az ügyfélszolgálat a számlával kapcsolatos összes kérdésre gyors és pontos választ tudjon adni. Ez újabb integrációs feladat, ami rövid távon tovább növeli a fix–mobil konvergencia költségeit, hosszú távon viszont elengedhetetlen eleme a versenyképességnek.
Nem az ipar erőlteti a konvergenciát
„Világosan látszik, hogy a távközlési ipar a fix–mobil konvergencia irányába halad. Minden kutatás azt igazolja, hogy az ügyfelek a lehető legkevesebb helyről szeretnék a távközlési szolgáltatásokat megvenni, ez tehát a konvergencia elsődleges mozgatórugója. A szolgáltatók és a szállítók nem erőltetik az FMC-irányt, a fix és a mobil hang- és adattovábbítást integráltan kezelő megoldások bevezetése jelenleg egy lehetőség a számukra” – véli Zsembery György, az Invitel vezérigazgató- helyettese.
A szakember arra számít, hogy a versenyre jelentős befolyást gyakorló első konvergens termék még az idén megjelenik a hazai piacon. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az ügyfél rögtön induláskor csupán egyetlen számlát kap. Minden valószínűség szerint a hang-piacon indul a konvergencia.
Az Invitel és a Vodafone nemrégiben megtette az első közös lépést az FMC irányában. Bejelentették, hogy az Invitel saját szolgáltatási területén értékesíti a Vodafone szolgáltatásait, elsősorban üzleti ügyfeleinek. Kezdetben valószínűleg nem alakítanak ki egyetlen közös csomagot, ám ha egy vállalat Vodafone-mobilperceket és inviteles vezetékes perceket vásárol, akkor összes távközlési kiadásainak csökkenésére számíthat. A közös csomaggal, közös számlával járó kényelem csak a második fázisban következik.
„Egy idő után nem feltétlenül csak az ár dönti majd el, hogy az ügyfelek melyik konvergens szolgáltató temékeit választják.
Fontosabb szempont a szolgáltatási tapasztalat, a szolgáltatások minősége, és hogy az ügyfelek ne érezzék kiszolgáltatottnak magukat az így egy szolgáltatótól érkezű megoldás miatt. Erre Magyarországon még egy kicsit várni kell” – fogalmaz Zsembery György.
A konvergencia hosszú folyamat
Jelenleg hazánkban egyetlen olyan szolgáltató működik, amely vezetékes és mobilüzletággal is rendelkezik. Ez a Magyar Telekom-csoport. Winkler János, a T-Mobile vezetője a fix–mobil konvergenciát egyelőre inkább lehetőségnek, mint versenytényezőnek tekinti, ám megjegyzi: nagyon hamar beköszönthet az az idő, amikor az FMC-t alkalmazók komoly előnyre tehetnek szert versenytársaikkal szemben.
Winkler János egyébként széleskörűen értelmezi a konvergenciát. Konvergens mozzanatnak tekinti például a T-Pontok kialakítását. A boltokban az ügyfelek egyaránt elintézhetik vezetékes, mobil-, internet- és kábeltelevíziós ügyeiket. A T-Pont tehát konvergens termék az ügyfélkiszolgálás terén.
A T-Mobile-nak és a T-Comnak a konvergencia irányában tett lépéseit jelzi a WLAN-hotspotok szaporodó száma. „Nem vagyunk már távol attól az időtől, hogy ügyfeleink – megfelelő 3G-készülékek birtokában – otthon vagy a nyilvános hotspotokon a WLAN-ra váltsanak, és így a vezetékes hálózathoz kapcsolódva a mobilnál jóval nagyobb sebességen és olcsóbban kommunikáljanak. Hogy egy ilyen konvergens szolgáltatást mikor tudunk bevezetni, az természetesen nemcsak rajtunk, hanem a készülékgyártókon is múlik.
Az első kombinált 3G/WLAN-készülékek már megjelentek. Folyamatosan dolgozunk a konvergens szolgáltatásokat támogató számlázási háttér megteremtésén. A konvergencia egyébként hosszú folyamat, aminek a piaci szereplők még csak az elején járnak” – fogalmaz Winkler János.
A konvergens szolgáltatások árának várható alakulásával kapcsolatban a T-Mobile vezetője a következőket mondja: „Nem látok a jövőbe, de tény, hogy a távközlési szolgáltatások ára folyamatosan csökken, és nehezen tudnám elképzelni, hogy ez a folyamat megálljon. Úgy gondolom, a konvergens szolgáltatások nem csupán az ügyfelek növekvő igényeit elégítik ki, hanem új lehetőségeket teremtenek a szolgáltatóknak is. A szinergiák révén költségeket takaríthatnak meg, aminek egy részét vagy egészét átadják majd az ügyfeleknek. Enélkül nehezen képzelhető el a versenyképesség növelése.”
A hazai piacon egyébként a T-csoportnak rengeteg versenytársa van – állapítja meg Winkler János. Ott van a másik két mobiltársaság, amelyek önmagukban is versenyképesek, de bármikor társulhatnak valamelyik vezetékes szolgáltatóval. A UPC már elindult triple play szolgáltatásával, és nincs kizárva, hogy rövid időn belül a mobilüzletbe is beszáll. A szakember egyáltalán nem tart attól, hogy a hazai távközlési piacon ismét monopolhelyzet alakulhat ki. Időről időre új technológiák jelennek meg, ezek új lehetőségeket kínálnak a már piacon lévőknek, de alkalmazásukkal akár teljesen új szereplők is beszállhatnak a versenybe.
Nincs még tömeges fogyasztói igény
A fix–mobil konvergenciáról az elmúlt egy-két évben kezdtek el sokat beszélni Magyarországon, illetve egész Európában. Ennek több oka van, így például a mobiltelefon széles körű elterjedése, továbbá a mobil- és vezetékes technológia fejlődése. Míg három-négy évvel ezelőtt a mobilkészülékkel gyakorlatilag csak beszélni és sms-ezni lehetett, addig ma már szinte minden, korábban csak a vezetékes telefóniából ismert szolgáltatás igénybe vehető mobilkészülékkel. Ilyenkor óhatatlanul
felvetődik a konvergens szolgáltatások gondolata. A tömeges fogyasztói igényekre ellenben még mind a lakossági, mind a kis- és középvállalati körben várni kell – hívja fel a figyelmet Császár Zoltán, a Magyar Telekom straté-giai szabályozási igazgatóhelyettese.
„Amikor 2006 elején megjelentünk az Oda-Vissza csomaggal, feltételeztük, hogy sok háztartás rendelkezik vezetékes és mobiltelefonnal egyaránt. Ezekre a családokra gondolva – mintegy a fix–mobil konvergencia előfutáraként – vezettük be a kedvezményes vezetékes– mobil, illetve mobil– vezetékes hívásdíjakat. Tapasztalataink szerint azonban a fix–mobil közös ajánlatok iránti igény még nagyon korai fázisában van. Néhány ezerre tehető az előfizetők száma. A tendenciákat látva nem gondolom, hogy egy-két éves távlatban tömegesen elterjednek az FMC-termékek. Legkevesebb három, de inkább öt év kell hozzá, hogy az ügyfelek mind nagyobb százaléka áttérjen az egy előfizetőses modellre” – tájékoztat Császár Zoltán.
A szakember felhívja a figyelmet, hogy az FMC-vel kapcsolatban több bonyolult
technikai feladatot kell megoldani, így például a hálózatok műszaki típusú, illetve a számlázórendszerek információs összekapcsolását, továbbá nem hagyhatók figyelmen kívül az adatvédelmi kérdések sem.
Első a verseny
A Nemzeti Hírközlési Ha-tóság (NHH) tavaly stratégiaalkotási folyamatot indított. Ennek keretében megszületett egy stratégiai koncepció, amely több fókuszterület vizsgálatát tűzte ki célul. Ezek között hangsúlyos elemként szerepel a vezetékes és a mobil-hangpiacok egymásra hatása, illetve leképezése a szabályozási eszközök szintjére. Emellett – illeszkedve a fix–mobil konvergenciához – a stratégiai koncepció a következő generációs hálózat, az NGN szabályozásához kapcsolódó kérdéskörrel is foglalkozik. A stratégiai koncepció alapján a hatóság már elkészítette 2006-os munkatervét. Ennek első pontja tartalmazza a fix–mobil konvergencia problémáját. A kérdés tehát korántsem reked meg a koncepció szintjén, már ma napirenden van – tájékoztat Tóth László, az NHH stratégiai igazgatója.
Mit jelent mindez a gyakorlatban? „A stratégia kimondja, hogy a hírközlési pia-con alapvetően három célrendszert kell vizsgálni: a fogyasztói érdekeket, a versenyt és az iparági érdeket. Az NHH vizsgálatai alapvetően a versenyre összpontosítanak, hiszen a verseny az, ami a fogyasztók és az iparág érdekeit is szolgálja. A vizsgálatok és az ezeket követő lépések célja pedig az, hogy megszűnjenek a különböző piaci folyamatok eredményeképpen előálló szűk keresztmetszetek. mire kell itt gondolni? A hazai távközlési piacon, a csoportszintő integráció következtében – egyelőre legalábbis – a Magyar Telekom az egyedüli olyan társaság, amely képes önállóan, a vezetékes és mobilszolgáltatást egyaránt tartalmazó, kombinált csomagot ajánlani. Ezzel a helyzettel mindenképpen foglalkozni kell, hiszen a szűk keresztmetszetek, a korlátozó lehetőségek kedvezőtlenül befolyásolhatják a verseny alakulását, közvetetten pedig sérthetik a fogyasztói érdekeket” – fogalmaz Tóth László.
Az NHH-nál ezenkívül nagyon fontosnak tartják a fogyasztók tájékoztatását, az előfizetői tudatosság erősítését. Mivel a távközlési szolgáltatások egyre bonyolultabbakká és összetettebbekké válnak, a fogyasztók csak kellő információ birtokában tudnak érdemben választani a szolgáltatók, illetve a szolgáltatások között.
Rövid távon inkább fix–mobil helyettesítés
Az NHH-nál úgy látják, hogy a konvergens termékek iránt még igencsak mérsékelt (volna) a kereslet a hazai piacon.
A Magyar Telekom Oda-Vissza ajánlatának említésére Tóth László úgy vélte, hogy az egyelőre nem gyakorolt szignifikáns hatást a piac egészére. A szakember 2006– 2007-re vár nagyobb érdekl?dést a hasonló termékek iránt, ugyanakkor megjegyzi: „A vezetékes és a mobilvilág konvergenciáján kívül feltétlenül említést ér-demel a fix–mobil helyettesítés kérdése. Ez utóbbi hazánkban már rövidebb távon is éreztetheti hatását, köszönhetően az uniós átlagnál lényegesen alacsonyabb vezetékes penetrációnak, valamint a mobiltelefónia hihetetlen térhódításának. Nem tartható sokáig a piacokat markánsan különválasztó nézőpont. Mindez szabályozási lépéseket vonhat maga után. Várható például az EU ajánlásában szereplő, és az NHH által is alkalmazott 18 elkülönített piac újragondolása. A radikálisabb változtatásokat természetesen körültekintő elemzések előzik meg, így ezen a területen konkrét szabályozási lépések 2006-ban még nem várhatók.”
Korlát a mobiloldalon
A vezetékes és mobilszolgáltatásokat tartalmazó kombinált csomagokkal kapcsolatban a szakember a mobiloldalon lát némi korlátot. Vezetékes szolgáltatásokban nincs hiány, ám a szűkös erőforrásnak számító frekvencia behatárolja a lehetőségeket (három GSM/UMTS-licencet adtak ki Magyarországon). A kombinált csomagokban gondolkozóknak tehát problémát okozhat, hogy miként juthatnak mobilszolgáltatáshoz.
„Az NHH azt támogatja, hogy első körben kereskedelmi alapon jöjjenek létre a vezetékes és a mobilpartnerek közötti együttműködések. Csak ezután következnének azok a szabályozói beavatkozások, amelyek nyomán több piaci szereplő is felvehetné kínálatába a kombinált szolgáltatásokat” – mutat rá Tóth László.
Mallász Judit
