„A sikeres adatmenedzsment és a generatív MI felé vezető út kanyargós.” Ha nem is szó szerint, de egy – nem mellesleg izgalmas – elemzés marketingesen és angolszászosan lerövidített mondatából ezt olvasom ki. „Az adat az MI üzemanyaga”, ilyesfajta megfogalmazásokra is sűrűn bukkan, aki az MI és az adatok kapcsolatának tanulmányozásába fog. Ha az ember a hétköznapi slamposságnál valamivel nagyobb szakmai igénnyel tervezi munkáját végezni, hamar ráébred: a tetszetősen rövid megállapítások a gyakorlat és az elmélet folytonos ütközéseit rejtik spanyolfal mögé.
■ MI-stratégia
Éppen egy olyan podcast-epizód utómunkálataiban vagyok nyakig elmerülve, amely az MI és a tárolás problémaköréről szól (beszélgetés Benyovszky Balázzsal, az Inter-Computer-Informatika szakértőjével). Az inspiráló szakmai csevegés természetesen hoz néhányat az imént idézett rövid okosságokból, de ahogyan merülünk le a szakmai mélységekbe, úgy tárul a szemünk el egy olyan világ, amely korábban sohasem került a fókuszunkba. Az MI eljövetelével azonban, amikor is az adat minden kétséget kizáróan és megmásíthatatlanul az MI-t tápláló egyetlen forrássá válik, ennek minden előnyével és kockázatával, a technológia jelenlegi állása szerint a működtető ember, szakember felelősségévé teszi, hogy miként készíti elő az adatokat az MI számára és miként segíti tárolási technológiákkal az MI feldolgozási és archiválási folyamatait.
Az említett epizód utórezgései késztettek arra, hogy az adatokkal való foglalatosság alapvetéseit vegyem számba, mégpedig ezúttal az MI kontextusában. Adatmenedzsment, adatstratégia, adatgazdálkodás, adatbiztonság, adattisztítás, adattárolás stb. – az MI megjelenésével e fogalmak, jelentéstartalmuk, továbbá, felelős üzleti vagy informatikai vezetőként szemlélve, az általuk fémjelzett tennivalók más helyiértéket nyernek.
Egy friss tanulmány szerint (készítette: Salesforce) a kutatásban részt vett elemzők és IT-döntéshozók csaknem mindegyike (92 százaléka) nyilatkozott úgy, hogy a megbízható adatokra minden korábbinál nagyobb szükség van az MI korszakában. Ugyane célcsoportok megkérdezett képviselőinek 82 százaléka bizonyos abban, hogy az MI kontextusában az adatmenedzsmentnek magas a prioritása.
Mintha hallanám, hogy a nyájas olvasó most azt gondolja, hogy a generatív MI ugyan valóban berobbant a hétköznapjainkba, de valami olyasmi formában, hogy nem nálunk ketyeg, hanem valahol a felhőben, következésképpen nem rajtunk múlik, hogy úgy működik-e, ahogy kellene. Tehát legyen azoknak a gondja az adatokkal való bíbelődés, akik az adott MI-szolgáltatást kitalálták és működtetik, mi mint felhasználók, ne rugózzunk azon, hogy miként kell vagy kellene az MI-t tápláló adatokat menedzselni, minket csak az érdekeljen, hogy használható-e a produktum, amelyet az MI elénk tálal.
A generatív MI-hez való viszonyunk jelenleg is involválhat olyan adatokat, amelyek mi adunk át vagy meg, akarva vagy akaratlanul, tehát a saját adataink világában való tisztánlátás nem mondható feleslegesnek az MI-hez kapcsolódva sem. És egyébiránt nem zárható ki, szerintem ennek ideje közelebb van, mint gondolnánk, hogy az MI-képesség technológiai értelemben olyannyira konzumerizálódik, hogy a kevésbé tehetős üzleti vállalkozások is megengedhetik majd maguknak, hogy saját kis generatív MI-t működtessenek – például adatbiztonsági megfontolások miatt – a saját telephelyükön, a saját adataik elemzéséhez.
