Az SK Telecom, Dél-Korea legnagyobb mobilszolgáltatója (a chipgyártó SK hynix társvállalata) közzétett egy értékelést, amely szerint az 5G-t túlhype-olták, alulteljesített, és nincs húzó alkalmazása.
A dokumentum az 5G nem túl hízelgő értékelésével kezdődik, amelyet a szerzők visszaemlékezése szerint az autonóm vezetés, a pilóta nélküli légi járművek (UAM-ek), a kiterjesztett valóság (XR) és a digitális ikrek lehetővé tételeként adtak el. Ezek az alkalmazások lehetségesek voltak, de nem jártak sikerrel az „eszközformát érintő korlátok, az eszköz- és szolgáltatási technológia éretlensége, az alacsony vagy hiányzó piaci kereslet, valamint a politikai/szabályozási kérdések kombinációja miatt”. De nem az 5G hálózatok teljesítménye volt a probléma. (A értékelés egy „5G Lessons Learned, 6G Key Requirements, 6G Network Evolution, and 6G Spectrum” című PDF-ben letölthető.)
A távközlési vállalat szerint az ENSZ nemzetközi szabványosítási szerve, az ITU-R által az 5G-re vonatkozóan kitűzött célok egy része teljesült, de számos feladat még mindig messze van a befejezéstől négy évvel a technológia kereskedelmi bevezetése után. Ezeket a célokat hosszú távon kellett volna megvalósítani – de ezt az elvárást nem közvetítették pontosan a fogyasztók felé, ami „túlzott elvárásokhoz” vezetett.
Úgy tartják, hogy a fogyasztók hatalmas ugrásszerű változást várnak, ahogyan az a 3G–LTE átmenetkor történt, és a mobilinternet sokkal használhatóbbá vált. Az 5G azonban fokozatos fejlesztésekből áll, amelyek folyamatosan a meglévő technológiára épülnek, így kevésbé láthatók a végfelhasználók számára.
Nem minden rossz
Hozott néhány győzelmet is az 5G. A tanulmány rámutatott, hogy az LTE-hez képest 70 százalékkal csökkent az egy gigabájtra jutó adatátviteli költség. Az 5G-s ügyfelek tehát 50 százalékkal több adatot használnak, mint az előző generációs szabványhoz kötöttek.
Olyan architektúrát kell tervezni, amely képes a szolgáltatás minőségét, beleértve az ügyfelek által tapasztalt sebességet is, a meglévő szolgáltatásokkal azonos vagy magasabb szinten tartani,
hangsúlyozza a tanulmány. Amely szerint a már fejlesztés alatt álló, és várhatóan 2030-ban debütáló 6G elkerülheti az 5G-vel elkövetett hibákat. Például az ökoszisztéma minden résztvevőjének együtt kell működnie, ami kibővített felhasználási eseteket, jobb spektrumgazdálkodást, a nyílt interfészek nagyobb mértékű használatát és egyszerűbb architektúra-választási lehetőségeket eredményezhet.
Azzal, hogy az érdekelt felek nagyon világosan meghatározzák, hogy a 6G milyen termékeket és szolgáltatásokat tesz lehetővé, a lehető legjobban meghatározhatják a szabvány céljait, és megelőzhetik a széttöredezett architektúrát – mindezt úgy, hogy közben kezelik a nyilvánosság elvárásait az így létrejövő szolgáltatásokkal kapcsolatban.
Az MI a kulcs (természetesen)
A tanulmány szerint a 6G sikere a mesterséges intelligencia és az érzékelőtechnológia fejlődésén is múlik majd, amely nélkül a szélessávú cellás hálózatok következő generációjára támaszkodó technológiák nem fognak teljesíteni. E technológiák közül sok csak az 5G esetében már említett technológiák fejlettebb változatai, mint például az autonóm vezetés, az XR, az UAM és a digitális ikrek. A 4. szintű (teljesen autonóm) vezetéshez 6G-re lesz szükség.
Az SK Telecom felvetette, hogy vezető szerepet kíván vállalni a 6G technológia fejlesztésében, és hozzájárul ahhoz, hogy Korea globális ICT-vezetővé váljon. A többi vezető ország közé tartozik az Egyesült Államok és Kína – utóbbi 2017-ben kezdte meg a 6G-vel kapcsolatos kutatásait. Japán és az EU is tesz saját erőfeszítéseket.
De nem mindenki összpontosít a 6G-re. A Global System for Mobile Communications Association (GSMA) szerint globálisan az 5G fogyasztói kapcsolatok száma 2022 végén meghaladta az egymilliárdot, és 2025 végére várhatóan eléri a kétmilliárdot. Ez a növekedés az ázsiai-csendes-óceáni és latin-amerikai piacokról fog származni, például Brazíliából és Indiából, amelyek még csak most kezdték el 5G-s útjukat. Az 5G-vel kapcsolatos minden ellenérzés ellenére a GSMA kijelentette, hogy „a 3G-vel és a 4G-vel összehasonlítva a leggyorsabb generációs bevezetés”.
(Láthatóan ez az értékelés sem különbözteti meg a a 4G-infrastruktúrára alapozott, végfelhasználói 5G-technológiát – amelynek alapfrekvenciája 5-6 GHz – a tízszer magasabb frekvenciájú, ezért kisebb hatósugarú, de nagyobb sávszélességű „igazi” 5G-től, amely viszont meglepően jól teljesít az ún. campus-megvalósításokban, amilyen például Magyarországon az East West Gate intermodális logisztikai centrum, a Huawei pátyi okosraktára, avagy a ZalaZONE tesztpálya. A csalódás oka éppen az lehet, hogy az utóbbi tulajdonságaival reklámozták az előbbit, amely természetesen nem teljesítette az így felfokozott elvárásokat. – A szerk.)
