Mutatunk néhányat közülük: az „Oxenfree II: Lost Signals” és a „The Queen’s Gambit Chess” nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis mindkettő kulcsfontosságú a Netflix játékfilozófiájának megértéséhez.
Nem volt túl meglepő, amikor a Netflix annak idején bejelentette: játékokkal bővíti a streaming-platformot. Az első fecskék az olyan „válaszd a saját kalandodat”-stílusú interaktív filmek voltak, mint például a „Black Mirror: Bandersnatch” és a „Carmen Sandiego: To Steal or Not to Steal”. Bár a Bandersnatch nem volt sikertelennek mondható, de nem is tarolt túl sokáig. Ezt követte a tényleges játékok időszaka, például a „Shooty Hoopsé”, és nem sokkal később a Netflix felvásárolta a Night Schoolt, az „Oxenfree” és az „Oxenfree II: Lost Signals” készítőjét. Ezt követően megszaporodtak a platformon az olyan független slágerjátékok is, mint az „Into the Breach” vagy a „Kentucky Route Zero”. A Netflix játékipari kalandjának kezdete óta két év telt el, mára a platform játékkínálata számos műfajra kiterjed, az egyszerűbb megoldásoktól a bonyolultabb fejtörőkig.
Talán az sem túlzás, ha a Netflixet már nemcsak streaming-platformnak tekintjük, hanem egy feltörekvő videójáték-kiadónak is.
A Netflix ugyanakkor nem teszi közzé játékai népszerűségi paramétereit, így a The Verge az azokat készítő két stúdió fejlesztőivel beszélgetett két különböző játékról, hogy képet kapjanak róla, hogyan megy a játékfejlesztés a Netflix számára.
Tőkeerős befektető
A Night School már említett Oxenfree II: Lost Signals játéka jelentős sikerrel futott. Bryant Cannon a játék fejlesztésének vezetője úgy véli, hogy a siker oka legalább részben az, hogy a játékot szintén legalább részben a Netflix márkája alatt, és annak felületére fejlesztették ki. „Azt hiszem, körülbelül 15-en voltunk, amikor megvettek bennünket” – mondta Cannon.
„Az Oxenfree II csapata jelenleg körülbelül 25-30 fős. Tehát bővültünk azokkal az emberekkel, akik szükségesek voltak hozzá, hogy a játék olyan jó legyen, amennyire csak lehet.”
Ez a megnövekedett munkavállalói teljesítmény azt eredményezte, hogy az Oxenfree II könnyebben elérhetővé vált az emberek számára világszerte. „A játékot 30 nyelvre tudtuk lokalizálni, ami őrültség egy olyan játék esetében, amely körülbelül 200 000 szót tartalmaz”, mondta el Cannon. A Night School fejlesztőcég a Netflix partnereként megőrizhette autonómiáját. „Kreatív szempontból meg tudtuk őrizni alkotói függetlenségünket, ami számomra a legfontosabb”, tette hozzá Cannon. Úgy tűnik, hogy a Netflixnél hisznek az együttműködés erejében.
Gravitációs erő
A Ripstone Games brit székhelyű játékfejlesztő nemrégiben kiadott The Queen’s Gambit Chess játéka a rendkívül népszerű sakk-sorozat interaktív sakk oktató, a felhasználói élményekre kihegyezett változata. A stúdió ráadásul nem is a Netflix tulajdona, és a stream ing-óriás nem is kereste meg a Ripstone-t, hogy lenne-e kedvük elkészíteni a The Queen’s Gambit-t játékváltozatát, éppen fordítva történt: a Ripstone kopogtatott a Netflix ajtaján.
„Még 2020 októberében, amikor megjelent a »The Queen’s Gambit«, a világ beleszeretett”, mondta Jamie Brayshaw, a Ripstone marketing- és üzletfejlesztési vezetője. „Az online sakkozók száma az egekbe szökött.” A Covid-19 karantén alatt az emberek biztonságos módokat kerestek a másokkal való kapcsolattartásra, és így többek között a játékok felé fordultak – erre épített Brayshaw és csapata is.
„A miénkhez hasonló játékok, különösen a sakk, tökéletesen kielégítették ezeket az igényeket, ezért felkerestük vele a Netflixet.”
Akárcsak a Night School esetében, a Netflix egy viszonylag kézenfekvő megközelítést alkalmazott a Ripstone-nál annak ellenére, hogy saját tulajdonon alapuló játékot fejlesztettek. „Nagy bizalmat, és támogatást kaptunk, mert tudták, hogy értünk a sakkhoz, és hagyták, hogy megvalósítsuk a kreatív elképzeléseinket”, mondta Brayshaw.
Bár a Night School és a Ripstone csak két cím a Netflix játék-ökoszisztémáján belül, ezekből is jól látható, hogy a szolgáltató játékfilozófiája jelenleg egyfajta mecenatúrára hasonlít. A Netflix ellátja erőforrásokkal a partnerstúdióit, és azok szabadon megvalósíthatják a saját művészi elképzeléseiket. Ez a megközelítés nem áll távol az előfizetéses játékszolgáltatások működésétől, így a Netflix egy vágányra kerülhet az olyan megoldásokkal, mint az Xbox Game Pass és az Apple Arcade.
Adatszűke
Bár a konkrét hivatalos adatok hiányoznak a Verge látott egy olyan 2022-es jelentést, amely szerint az összes előfizető kevesebb mint 1 százaléka játszik a Netflix játékokkal. Az Oxenfree II-t és a többi játékot más platformokon – például a Switchen és az Xboxon is terjesztik – ez az 1 százalék még mindig nagyjából 1,7 millió embert jelent.
A Netflix állítólag egy felhőalapú játékbolton is dolgozik.
A Ripstone és a Night School fejlesztőivel folytatott beszélgetésekből az bontakozik ki, hogy a Netflix a két játékpiaci jelenléttel telt évet követően még mindig azon gondolkodik, hogy vajon a játékok jelentik-e azt a hozzáadott értéket, amelyre szükség van ahhoz, hogy megelőzze a Paramount Plust, a Hulut és a többi szolgáltatót.
| Két fontos dolog a Netflix-játékokról: • csak Android- vagy iOS-platformon érhetők el, tehát saját operációs rendszerű tévéken, amilyen a Samsung/Tizen vagy az LG/WebOS nem játszhatók; • akciójáték még nem jelent meg a Netflixnél, az elérhető címek kaland- és/vagy szerepjátékok, mászkálós, beszélgetős, gyűjtögetős élményre számítsunk. (A Queen’s Gambitben nyilván sakkozni lehet.) – A szerk. |
