A digitális technológiákra való támaszkodás a világ gazdaságának elhozta azt, hogy működése érdekében folyamatosan kezelni kell a digitális incidenseket és fenyegetettségeket, hogy a cégek fenn tudják tartani ügyfeleik bizalmát és szolgáltatásainak folyamatosságát, megvédjék az esetleges kibertámadásoktól, ami többségében adatokra koncentrál és különféle formákban nyilvánul meg.
◼︎ A három digitális muskétás
Alighanem mindenki emlékszik Alexandre Dumas regényére, ha a könyv nem is, a különféle filmfeldolgozások egyikének élménye biztos, hogy megmaradt az emlékezetünkben. A történetben, mint annyi más sztoriban, a jó harcol a rossz ellen, különféle logikai fondorlatokkal, cselekkel megfűszerezve. Az akkori eszközöknek megfelelően karddal próbálják megvédeni a Királyt, a nagy ellenfél, a Bíboros pedig különféle mérgekkel, megvesztegetéssel, arannyal próbálja elérni a célját, hogy a királyt legyőzze. Ha ezt a képet lefordítjuk a mai világunkra akkor a fontos személy, a „Király” a felhasználó, a „Muskétások” a szolgáltatók, a „Bíboros” a hacker, de a regény már nemcsak Franciaországban játszódik, hanem a Föld teljes digitális világában.
Nem a zsarolóvírus a legrosszabb rémálmunk
Hogyan lehet nagyon egyszerű módon rávenni egy céget, hogy utaljon a támadóknak nagy veszteséget okozva? Tipikus példa, hogy a social médiát felhasználó csaló – a „Bíboros” – kapcsolatba lép egy vagy több kollégával, a cég üzleti tevékenységéhez hasonló hamis lehetőséggel, ajánlattal, egy létező cég nevében és annak honlapján megjelenő vezető nevében. Kiváló pszichológiai technikával rendelkezik, hiszen több cégnél ugyanazt a „színdarabot” játssza el (például hogy gyorsan és nagy értékű beszerzésre van szüksége), ezért tudja, hogyan lehet hatni a kollégákra. Telefonon és az eredetihez megtévesztésig hasonló emailről is kommunikál folyamatosan, és meggyőzően beszél, kiváló színészi tehetség. De ha nem eszközt rendel, akkor éppen az egyik szállító nevében ír egy emailt (szintén az eredetihez megtévesztően hasonló email-címről), hogy megváltozott a számlaszáma, és sürgősen szüksége van a számla kifizetésére.
Ezeket a trükköket sokszor alkalmazzák, viszont a cégek, ahol megtörténik, és el is utalták a pénzt (pár kivétellel) nem beszélnek róla, mert akit ilyen incidens ért, és a piacon elterjed, az bizalomvesztéssel jár.
A hírekben is sokszor lehetett olvasni olyan cégekről, amelyek weboldala hetekig nem volt elérhető, és mivel így az üzletvitelüket sem tudták folytatni, óriási bevételkiesést szenvedtek el. Gondolom, az olvasó is sokszor kapott már bankjától értesítést valamilyen formában, hogy vigyázni kell, mert különféle adathalászok a bank nevében visszaélnek és érzékeny adatokat kérnek az ügyfelektől.
Számos esetet lehet felsorolni, hogy milyen kibertámadások érték a különféle cégeket, és milyen károkat okoztak, de valahogy mégsem terjed el a tudatosságra való nevelés, vagy az, hogy mindenki tanuljon a másik hibájából, hogy legyen egy platform, ahol egymással megosztják a módszereket. Legtöbb esetben a cégvezetők azt gondolják, vagy legalábbis abban bíznak, hogy ilyen jellegű támadás csak „nagy” cégeket érhet, és mivel az ő cégét eddig nem érte ilyen, szerinte nem is fogja.
Az elmúlt években a ransomware támadások nagy része magas kiváltságú (például: kódolási, programozási, fejlesztői vagy admin) hozzáférések, jogosultságok megszerzésével történt. Egy híres példa az USA gázvezetékeinek leállítása volt nemrégiben, ahol az infrastruktúrát állították le az illetéktelen behatolók, könnyedén beférkőzve annak legérzékenyebb részeire is, pillanatok alatt kikapcsolva azt, mielőtt bárki bármit észrevehetett volna.
Tendenciának nevezhető, hogy az ipari, gyártó cégek különösen ki vannak téve ezeknek a támadásoknak, mérettől függetlenül. A kis- és középvállalkozások is támadási területet jelentenek a hackereknek – különösen, ha nagyobb cégek beszállítói, alvállalkozói.
Van mivel védekezni!
Rengeteg eszköz van a piacon, amelyek a támadások kivédésére szolgálnak, de a legalapvetőbb hibát, amely a folyamatokban rejlik, egyszerűen is ki lehet iktatni. Mind a mai napig rengeteg vállalatnál a magas privilégiumú (HPA) jogosultságokat nem felügyelik megfelelően: szinte jóváhagyási mechanizmus nélkül is megkaphat bárki ilyen hozzáférést. Vagy a mechanizmus működik ugyan, de a rendszeres felülvizsgálat hiányzik. A cégek nagy részénél nincs megfelelően felülvizsgálva az ilyesfajta jogosultság. Sokszor a vállalatnál már rég nem dolgozó exkolléga nevén is van még mindig létező, HPA-hozzáférés.
Gyakori támadási formák
DDoS: distributed denial of service, a weboldalt oldallekérésekkel vagy egyéb módon túl sok szolgáltatásra kényszerítik, túlterhelik |
Nem egyszer fordul elő, hogy még a „default password” (alapértelmezett jelszó) is megmaradt, tálcán kínálva a támadóknak a lehetőséget. Havi, negyedéves felülvizsgálatok bevezetésével rengeteg támadás egyszerűen kivédhető lenne. Ezekre a felülvizsgálatokra, ha ki akarjuk kerülni a bürokratikus, manuális és sok erőforrást igénylő folyamatokat, vannak modern alkalmazások is a piacon.
Az ezerszer elmondott, a régi aranyszabályok sem változtak. Így például a „default passwordot” mindig és minden jellegű hozzáféréshez kötelezően, az első belepésnél cseréljék le! A jelszó hosszúsága, komplexitása a jogosultsági szinttől függően kötelezően legyen erős vagy még erősebb. Nem utolsó sorban az admin és magas privilégiumú hozzáféréseket is korlátozzuk úgy, hogy szigorúan csak ahhoz a folyamathoz, munkához adjanak jogot, amilyenre feltétlenül szükségük van a felhasználóknak. Lehet admin és HPA-hozzáféréseket csak megadott időre is adni, akár egy napra vagy akár pár órára, ennek leteltével automatikusan érvénytelenné válik.
Ezeken az alapvető folyamatokon kívül a legfontosabb és ma már kötelező védekezési gyakorlatok, amelyekkel jóval magasabb védelmet tud elérni bármelyik cég kevés befektetett erőforrással: készüljön biztonsági másolat az adatokról, offline elérhetően; kerüljék a felhasználók a szoftverletöltéseket, kéretlen e-maileket; folyamatosan legyen minden software frissítve és karbantartva; a kód végrehajtás korlátozása; a sérülékeny protokollokot tiltása; az alkalmazottak folyamatos edukációja.
A hazai trendeken kívül a globális előrejelzésekben megjelent a Zero Trust Network Access (ZTNA). A Gartner elemzései szerint 2025-re 70 százalékban a ZTNA fogja kiszolgálni az ügyfeleket, a VPN megoldás ebből adódóan háttérbe szorul.
A további technikai lehetőségek között van a céges levelezés digitális tanúsítványokkal történő levédése; több faktoros autentikáció; kód aláíró tanúsítványok; különböző tanúsítványok használata a weboldalakon is (a https protokoll használata).
A fent felsorolt technikák az alapok, amelyeket minden cégnek a mai digitális térben alapvető védelemként alkalmaznia kell.
A fent felsorolt támadások mögött minden esetben a leggyengébb láncszem maga a „Király”: a felhasználó, az alkalmazott. Lehet meghirdetni akár Zero Trust-ot is, de ha nem képezzük a felhasználókat, nem osztjuk meg a módszertanokat, amelyekből megtanulhatják, hogy mire kell figyelni, akkor a rosszhiszemű „Bíboros” sajnos könnyen eléri célját.
A digitális muskétások, Athos, Portos és Aramis feladata a mai digitális világban összetettebb, mint az „analógoké” volt a tizenhetedik században. Három stratégiai útvonalat tudnak követni a Bíboros cselszövései ellen: folyamatosan edukálnak, védik az útvonalakat és biztonsági szolgáltatásokkal védik a „várakat”.
