Saját infrastruktúra felhő alapokon

Decemberben költöztek be a MOL dolgozói az új székházba. Ami kívülről nem látszik, az az, hogy a munkatársakat kiszolgáló infrastruktúra is teljesen megújult. Ennek apropóján beszélgettünk Zidó Péterrel, a MOL IT & Digital Group Business Solutions infrastruktúráért felelős vezetőjével felhőről, költségekről és biztonságról.

◼︎ Felhő? Csak ahova kell!

– Évtizedes épületből költözött a vadonatúj campusba a MOL. Milyen lehetőségeket jelentett ez az infrastruktúra szempontjából?

– Valóban, össze sem lehet hasonlítani a két helyszínt, és igyekeztünk is kihasználni azt, hogy zöldmezős beruházásban épül az új központ. Új a helyi hálózat, a wifi, de még a videókonferencia-rendszer is, mindenki számára biztosított a biztonságos távmunka lehetősége.

A kényelmi funkciók egész tárházát sikerült kiépítenünk a munkatársak számára, például a garázsfoglaláshoz készült egy központi applikáció, de akár a szekrényeket is lehet a távolból, mobilról nyitni. Az IT- és az OT-rendszerek is összekapcsolódnak, például központilag vezérelt liftek működnek a székházban. A szolgáltatások nagy része már a felhőben fut.

– Említette a felhőt – hogyan viszonyul a nyilvános felhőszolgáltatásokhoz egy akkora vállalatcsoport, mint a MOL?

– Nem hirdettünk olyan jelszót, hogy „cloud first”, de óriási változások zajlanak ezen a téren a csoporton belül. Egyre nagyobb volumenben futtatunk szolgáltatásokat a felhőben – több ezer munkatársunk használja például az Office 365-öt, de veszünk igénybe platform- és infrastruktúraszolgáltatásokat is. A gondolkodásbeli váltás nem független attól, hogy részletesen szabályoztuk ezt a területet. Biztonsági, adattárolási és egyéb alapelveket fektettünk le, és ha egy megoldás teljesíti ezeket, akkor mehet a felhőbe.

Én abban hiszek, hogy a felhőnek és a saját infrastruktúrának is megvan a helye a vállalaton belül – az üzleti igényeket kell megvizsgálni, és azok alapján kell dönteni, hogy adott esetben melyik éri meg jobban. Igaz ez a régi rendszerek frissítésére és az új megoldások bevezetésére is. Arra azonban már nagyon figyelünk, hogy olyan megoldásokat ne hozzunk be, amelyek csak on-premise futtathatók. Még ha nem is tesszük ki egyből a felhőbe, minden új rendszer legyen cloud-ready.

– A felhő előnyeit mindenki kapásból sorolja, de milyen érvek szólhatnak a saját infrastruktúra működtetése mellett?

– Egy akkora cégnél, mint a MOL, rengeteg üzemeltetési tapasztalat halmozódott fel. A felhőszolgáltatások működésébe viszont csak egy bizonyos szintig látunk bele, csak egy darabig tudjuk követni a hibák okát, utána az ügyet át kell adni a szolgáltatónak, és várni, amíg ő előáll a megoldással. A saját rendszereinkben akármilyen mélyre le tudunk ásni, egyszerűen nagyobb a kontrollunk az infrastruktúra felett.

Hasonló mondható el a költségekről is. A felhőszolgáltatások egy része valóban olcsó és költséghatékony, különösen, ami a SaaS-t illeti – nem véletlenül használjuk mi is az Office 365-öt. A platform- és infrastruktúra-szolgáltatásoknál már nem ennyire egyértelmű a helyzet. Lehet, hogy egy ajánlat nagyon jól néz ki, de a szolgáltató igazából bármikor emelheti 10-15-20 százalékkal az árait, és ez ellen nem tudunk mit tenni. A saját rendszereink felett nagyobb a költségkontroll, hiszen az értékcsökkenési idő kitolásával csökkenthetjük az éves amortizációs költségeket. Természetesen az is közrejátszik mindebben, hogy a felhő működési, a saját rendszerek pedig beruházási költséget jelentenek.

– Ezek után mi alapján és hogyan döntik el, hogy egy-egy megoldás a felhőbe vagy saját infrastruktúrára kerüljön?

– Ahogy említettem, elsősorban a felhasználási igényekből indulunk ki, de számos szempont játszik szerepet a végső döntésben. Hány felhasználó és mikor használja az adott rendszert, mennyire fontos az adatvédelem, mekkora kontrollt akarunk a rendszer felett, milyen költségekkel jár az üzemeltetés. Szenzitív adatokat nem szívesen bízunk nyilvános felhőre, viszont magas rendelkezésre állást könnyebb ott megvalósítani. Az élettartamra eső teljes költség, a TCO jelentős súlyt kap a végső döntésben.

Az időszakosan használt rendszerek is jó eséllyel kerülnek a felhőbe. Tipikusan ilyenek a tesztrendszerek és a sandboxok még akkor is, ha az éles rendszer saját infrastruktúrán van. Vagy ha egy alkalmazást tipikusan 8 és 18 óra között használnak a dolgozók, akkor a felhőben csak erre az időszakra kell fizetni, míg a saját rendszer a nap nagy részében kihasználatlanul állna. Ilyenkor persze figyelni kell a felhasználói magatartást, mert ha ezen időn kívül akarja igénybe venni valaki a szolgáltatást, annak extra költségei lehetnek. Mindezeken túl katasztrófatűrő (DR) háttérként is használjuk a felhőt egyes üzletmenet-kritikus rendszerek esetén.

– A hibrid, a felhőre és a saját adatközpontokra épülő infrastruktúra menedzselése komoly kihívást tud jelenteni. Ezen hogyan próbálnak meg úrrá lenni?

– Szabványosítás és központosítás a két kulcsszó. Felülvizsgálunk minden szolgáltatást, és amit lehet, csoportszinten, nemzetközileg is központosítunk és egységes, szabványos megoldást vezetünk be rá. Van, ahol ez nem valósítható meg, de minden lehetőséget megragadunk erre. Amit lehet, azt automatizálunk is az üzemeltetésben, és igyekszünk a saját infrastruktúrát is felhőszerűen működtetni, amihez óriási segítséget adnak a VMware hibridfelhő-menedzsment, -monitoring és automatizációs eszközei. Például gondosan figyelünk arra, hogy ne maradjanak „elárvult” virtuális gépek, olyan szerverek, amelyekre már nincs szükség, senki nem használja őket, de mégis megmaradtak. Most már eleve csak a projekt élettartamára hozhatnak létre VM-eket a belső ügyfelek, és a projekt végén ezeket töröljük.

Automatizációval nagymértékben felgyorsítottuk az új virtuális szerverek létrehozását is. Korábban ez hetekig is eltarthatott, most pedig a Windows- és a VMware-csapat együttműködésében akár egy nap alatt is hadrendbe állítható az új szerver. Ez is egy példája annak, hogyan „felhősödik” a belső infrastruktúra, hogyan közelednek egymáshoz a hibrid világ két felének tulajdonságai.

– A jövő nehezen látható előre. Hogyan tudnak olyan infrastruktúrát kiépíteni, amely a most még nem ismert igényeket is ki tudja szolgálni?

– Ez valóban kihívás, mert bármikor jöhetnek új feladatok, mint legutóbb a lengyel olajvállalat felvásárlása, ami megint új helyzet elé állít bennünket. A mi válaszunk erre az, hogy nem egyféle infrastruktúrát építünk ki, nem egy sztenderdet alkalmazunk, hanem többet, amelyek együttesen lefedik a szerteágazó igényeket. A finomító üzletágnak stabil rendszerek kellenek, a retailnek rugalmasak, a mi dolgunk pedig az, hogy mindenkinek megadjuk, amire szüksége van – de már szabványos alapokon.