A vállalati és intézményi jogtanácsosok, tevékenységük korszerű szabályozása híján, az igazságügyi törvénykezés mostohagyermekének számítanak, bár szervesen hozzájárulnak a menedzsment döntéseinek előkészítéséhez; mindazonáltal adott esetben kötelességük elválasztani a búzát az ocsútól.
A praktizáló magyar jogásztársadalom közel 40 százaléka a gazdaságban és a közigazgatásban dolgozik, s klasszikusan jogtanácsosi tevékenységet folytat. Létszámban tehát felülmúlják a bírókat, az ügyészeket, és megközelítik az ügyvédek létszámát, ugyanakkor ennek a területnek a szabályozása meglehetősen elavult: egy 1983-as törvényerejű rendelet vonatkozik rájuk.
Csak két út?
A rendszerváltást követően sem sokat változott a helyzet; míg az ügyvédek tevékenységét szinte azonnal újraszabályozták, a jogtanácsosokra vonatkozó paragrafusok nem újultak meg, sőt inkább csonkultak – világít rá a faramuci helyzetre Molnár József, a Magyar Jogász Egylet budapesti szervezetének elnöke.
Az igazságügyi kormányzat valamilyen oknál fogva úgy gondolja, hogy a vállalkozó jogászok előtt csak két út áll: a közjegyzőség és az ügyvédi praxis. Ez jó az ügyvédeknek, mivel a klasszikus polgári peres és büntető eljárások mellett immár vállalati ügyeket is vihetnek, de nem jó a nemzetgazdaságnak. Ugyanis mivel rendkívül nehéz követni a hihetetlen gyorsasággal szaporodó jogszabályokat, a vállalatoknál nem specialista jogtanácsosok dolgoznak, hanem úgynevezett generalisták.
Miközben egy vállalatnál vagy intézménynél a legapróbb részletekbe menően előírják, például hány munkavédelmi vagy tűzvédelmi előadónak kell lennie, furcsa, hogy a vállalat lényegi működését befolyásoló jogtanácsosok száma és specializációja nincs szabályozva. Pedig az egyre bonyolultabbá váló és sűrűn változó jogviszonyok közepette a cég- vagy intézményvezetők elsőrangú érdeke, hogy legyenek munkatársaik, akik eligazodnak a paragrafuserdőben.
Külsős ügyvédekkel
Az intézményi jogtanácsosok problémája is érdekes dolog. Ahhoz, hogy egy minisztériumi vagy önkormányzati jogtanácsos magasabb bért kapjon, szakvizsgát kell tennie. Ám, ugyancsak érthetetlen okból, a bíróságra még a legártatlanabb munkaügyi perben sem őt küldik el, hanem külső ügyvédet fogadnak.
Arra hivatkoznak ugyanis, hogy külső ügyvédek alkalmazása nem tartozik a közbeszerzési törvény hatálya alá, így igénybevételük állítólag kevesebb adminisztrációval jár. Holott a felkészült jogtanácsost logikusan lehetne megbízni, hogy fizetéséért a bíróságon is képviselje munkáltatóját.
Célszerű és jogszerű
Az igazán nagy vállalatok, persze, saját, jól felkészült jogtanácsosi gárdát foglalkoztatnak. A jogi osztály elméletileg közvetlenül az első számú vezető alá van rendelve, de a szakmai-etikai felügyeletet a bíróság gyakorolja a jogtanácsosok felett. Esküjük arra kötelezi őket, hogy az érvényes jogszabályok szerint járjanak el, még ha a cég érdeke ezzel ellentétes is. A jogtanácsosnak szakmai kötelessége előre felhívni a menedzsment figyelmét, ha mondjuk, egy szerződés megkötése szembe mehet a törvényekkel.
Molnár József, Magyar Jogász Egylet
Mártonffy Attila
