A repülés élményét nem lehet szavakkal visszaadni. Át kell élni, hiszen csak alig több mint egy évszázada adatik meg az emberek számára. És ha már megadatott, ki is használja az alkalmat.
„Először is szögezzük le, hogy nem sétarepülésről vagy arról van szó, hogy repült mérföldeket gyűjtenék, illetve hogy az álmom lenne egy nagy Boeing gép irányítása, mert én magát a repülést szeretem” – ezzel kezdi a hobbijáról elmélkedést Papp László Dávid, a Comforce ügyvezető igazgatója, aki úgy gondolja, a munkája és a kikapcsolódásnak választott tevékenysége között sok kapcsolódási pont is van. Az új generációscallcenter-szolgáltatásokban utazó Comforce (telemarketing, telesales, kiszervezett ügyfélszolgálatok, illetve majd’ minden, ami egy fejlett, jól kontrollált online távmunkás struktúrával végezhető) a cloud computing-megoldások egyik fő alkalmazója, ahol az egyedülálló távmunka-menedzsmentnek köszönhetően a közel 400 munkatárs is „a felhőben” végzi munkáját.
Gyerekkorában gyakran tett akár kitérőt is azért, hogy az esztergomi reptér mellett vigyen el az útja, de a repülés felé az igazi motivációt mégis az jelentette, hogy érdekelni kezdték azok a dolgok, amelyekben számos tudományág ötvözetéből valami egyedi és megismételhetetlen eredmény származhat. Érdekelte a technológia és a természettudomány annyira, hogy minél hamarabb, annál jobb alapon repülni akarjon.
„Sohasem akartam pilóta lenni foglalkozás szerint, mert ma is azt gondolom, hogy például a vadászpilótáktól kötöttebb és szabályozottabb munka kevés van a világon, márpedig én a repülést vágyból akarom kiélni, minden alkalommal” – magyarázta Papp László Dávid. Az pedig csak tovább fokozta az érzést, amikor kiderült, milyen szerteágazó ismeretekre van szükség ahhoz, hogy saját kezébe vehesse a maga repülését. Mostanra jutott el odáig, hogy a vitorlázó, illetve a motoros kisrepülőgépre előírt jogosítvány (szakszolgálati engedély) megszerzésének közelébe jusson. Egy ideje már úgy szervezi az életét, hogy amikor csak lehet, mehessen a reptérre. „Hetente legalább 4-5 órát próbálok a levegőben eltölteni, amennyiben az időjárás is megengedi” – meséli az ügyvezető, aki a Falke típusú motoros-vitorlázóról rövidesen akár egy céges, 4 üléses Cessnába is szívesen a pilótaülésbe huppanna. Ha felszabadul néhány óra, irány Tököl, mert elmondása szerint akár egyetlen óra repülés is teljesen más lelkiállapotba tudja hozni, és ennyi idő alatt lényegében fel tud töltődni.
Szerinte amint a pilóta magáévá teszi a légi jog, a gép és a természet szabályait, akkor képes élvezni a repülés előnyeit, és akár együtt repülhet a madarakkal, ha kedve tartja. S hogy mit érez odafenn? „Nem lehet szavakkal kifejezni azt a csodálatos élményt, amit az általad uralt repülőgépben átélsz, odafent kikapcsolod a motort, és akár órákon keresztül csak manőverezel!” – meséli. És mivel ezt az érzést csak alig több mint 100 éve ismerheti az emberiség, „egész egyszerűen nem akartam ebből kimaradni”.
Szabó M. István
