Nehéz előre megítélni, hogy mi tesz sikeressé egy véleményalkotót, a sok tízezer blogíró közül ki lesz végül országosan is ismert megmondóember. Az általunk megkérdezettek közt alig akad olyan, aki tudatosan építette volna erre karrierjét, de többen is vannak, akiknek a szenvedélyük lett a munkájuk.
Vajon mi késztet egy embert vagy egy társaságot arra, hogy gondolatait megossza másokkal? Kérdésünkre számos érintett válaszolt, ezekből következtettünk a legfontosabb jellemzőkre: a motivációra, arra, mit váltott ki a siker az alkotó(k)ból, és hogy mennyire gondolják komolyan a folytatást.
Civilek a pályán
Az első kategóriába soroljuk azokat a bloggereket, akiket valamilyen társadalmi igazságtalanság háborított fel annyira, hogy klaviatúrát ragadjanak, ilyen például a BKV-figyelő, vagy az Élőben a városból. Ezeknél a blogoknál az alkotónak nem volt nehéz kitalálnia a mondanivalót, hiszen az szó szerint az utcán hevert, a népszerűség okát ebben az esetben talán nem is kell ecsetelnünk.
Gál Mihály például megelégelte, hogy a BKV akkori vezetése nem foglalkozott az utasokkal, az ügyfélszolgálat nem vizsgálta ki megfelelően a panaszokat. Úgy gondolta, a nyilvánosság erejével talán elérhet valamit. Bevált neki: idén már saját címre költözteti a blogot, és az Index támogatása nélkül is megpróbál fennmaradni.
Ide tartozik még a közéletet meghatározó témákat feldolgozó blogok sora is, például a Vastagbőr, amelynek gazdája, Zero a következő szavakkal fogad az oldalon: „Ilyen ország nincs még egy! Itt minden máshogy történik, és általában az is rosszul. Ha egyszer lesz egy rendszerváltás, ez a blog lesz a vádirat.” A rajongók nagyon hamar elkezdték követelni a napi posztokat.
A másik, jól behatárolható csoportba tartoznak azok, akik szakmai elhivatottságból láttak neki a publikálásnak: ilyen például a Rabbitblog, amelynek gazdája, Ihász Ingrid hamar rákapott az online marketing és média témáira; vagy a Politika 2.0 oldal, amelynek gazdái, Boros Tamás és Bíró Nagy András hiánypótlásból ültek le megosztani másokkal gondolataikat a politikai kommunikációról – mára komoly, sőt egyre erősödő szerepet szánnak a blogon keresztüli kommunikációnak mindannyian.
Akadnak olyanok, akik tudományos elhivatottságból váltak népszerűvé: ilyen Zsíros László Golden Blog-nyertes kísérletezős Szertár blogja vagy a nemcsak szakmai körökben népszerű Börtönblog is, Fliegauf Gergely torokszorító pszichológiai jellemzéseivel. Utóbbi szerző szakíró szeretne lenni és társadalomtudós, aki a népszerűsítő irodalom eszközével rántja le a leplet a különböző tabutémákról.
Az ebbe a csoportba tartozó szerzők közül már akadnak páran, akik a blogolás előtt is betűvetéssel keresték a kenyerüket, vagy a szakmájukban dolgoztak, de akad kivétel is.
Nebehaj Viktor, alias Nyelvész Józsi, a Szlengblog házigazdája a Google dublini irodájában menedzser, és félig munkavégzésből kezdett el blogolni, a html- és css-tudását akarta tesztelgetni, és gondolta, akkor már legyen fókuszban a valóság leplezetlen ábrázolása. Beütött neki a téma.
Élni tudni kell… a lehetőséggel
Abbahagyni szinte senki sem akarja a posztolást, ha már egyszer ismertté lett a nemritkán zseniális fogalmazás vagy az erős témaválasztás okán. Legtöbben szeretnék meghálálni a feléjük érkező pozitív visszajelzéseket – de van, aki emellett az üzleti lehetőségekkel is számol, sőt.
A Malackaraj egyik szerzője, Péter Anna nyíltan vállalja, hogy a téma szeretetén túl a blog kifejezetten vállalkozásként indult, volt egy ötlet, amit alapos előkészítés, piackutatás után indítottak el társaival. A bloggerek közül talán legismertebbé vált Mautner Zsófia a Chili&Vanilia blogban pedig az új karrier lehetőségét látta meg, helyesen: ma már hivatásos gasztronómiai szakértőként keresi a kenyerét. Ráadásul úgy, hogy még mindig inkább hobbinak tartja az írást.
Ajánlani, nem kritizálni
Ami a favorit véleményalkotókban közösnek mondható, hogy áldozatos munkával jutottak el a csúcsra. Többen meg is említették válaszaikban, hogy mennyit foglalkoznak nemcsak a témával, de a kommentelőkkel is, illetve többnyire szorosan együttműködnek a hasonló témájú blogok szerzőivel – a gasztroblogolók például nagyon jóban vannak egymással, inkább ajánlani szokták egymást, semmint kritizálni.
Réz B. Gábor
