Ez az újrakezdések országa: ha kőkeményen végigrobotolsz öt-hat évet és csinálsz valami jó dolgot, tuti, hogy a végén nem lesz pénzed.
A 2000-es évek elejétől Till Attila tulajdonképpen szinte állandó szereplője a hétköznapjainknak, hiszen az elmúlt években a Tv2 legnézettebb műsorait vezeti. Mára az egyik legkedveltebb mainstream előadóvá vált hazánkban, pedig nem volt ez mindig így; olyannyira nem, hogy eredetileg nem is akart a televíziózással foglalkozni. Aztán mégis úgy alakult az élete, hogy a magas kultúra hazai úttörője bekerült a nagy mainstream show-k világába, s valahogy ott is ragadt.
Pedig annyira nem izgatta a tévé; állítása szerint ez a műfaj romlottnak tűnt, legalábbis közel sem hatott annyira tisztának, mint a művészetek világa. Az élet nagy fricskája, hogy festői ambícióit feladva, végül mégis a tévében ragadt. Ám kezdetben nem tudott szabadulni a tanintézményekben magába szívott magas kultúrától, így azt megpróbálta becsempészni a képernyőre. 1994-től a Múzsa című kulturális híradóban kezdett dolgozni, ahol csakis kulturális anyagokat készített, mivel szerinte ezek a műsorok valahogy közelebb álltak az alkotáshoz, ugyanakkor a hagyományos tévézéstől teljesen eltértek. Hogyan lett ebből főműsoridős mainstream televíziózás?
Nos, úgy, hogy megunta a monotonitást, a műfajt tulajdonképpen kimerítették, ráadásul a hosszú évek munkája anyagilag sem volt kifizetődő. Aztán hirtelen reflektorfénybe került: 2002. szeptember 1-jén a Big Brother első szériájában tűnt fel.
„Itt elindult a folyamat, és szépen átcsúsztam egészen a Megasztár műsorvezetőségéig. Többször megállíthattam volna ezt a folyamatot, de hagytam, hogy sodorjanak az események, mert szerettem televíziózni. Teljesen mindegy, mit gondolok róla, szeretem ezt csinálni. Valami erő átpozicionált engem” – ecsetelte Till Attila, hozzátéve, hogy a média egyébként nem valami gonosz dolog. Médiaérzékenynek kell lennünk, meg kell érteni, hogy ez az egész átszövi, behálózza a mindennapjainkat, ám ha jól használjuk, s értjük, akkor még a hasznunkra is válhat. Tilla nem csupán a médiához, de a korábban különállóan működő médiumok, tömegkommunikációs eszközök multimédiatermékekké való összeolvadásához, azaz a médiakonvergencia jelenségéhez is pozitívan áll hozzá.
„Ezek meglévő folyamatok, szervesen hozzátartoznak a jelenkorhoz. Teljesen érdektelen, hogy ez jó vagy rossz, mert maga a folyamat megállíthatatlan. A folyamat a technikai civilizáció terméke, egyfajta evolúciós folyamat, és nagyon sajnálom, hogy nem lehetek majd itt 2100-ban, hogy megnézzem magamnak, hová lyukad ki ez az egész” – magyarázta Till Attila, aki valahol maga is ennek a folyamatnak az „áldozata”. Ennek ellenére úgy véli, hogy még néhány évtizedig biztosan meg tud újulni. „Utána lehet, hogy már csak ismételgetem, folytatom, amit addig elértem, s meglehet, hogy már nem fogok semmilyen értelemben tágulni vagy feljebb jutni. Elmélyülés lesz már csak” – fűzte hozzá a műsorvezető.
Miski Gábor
