Az okosak és a tehetségesek nem azért nem árulják el a titkaikat, mert féltik őket, hanem azért, mert maguk sem tudják őket.
Futár az F5-re. Sakk és matt. Zsebben van egy újabb parti. Az agytekervények csak úgy zakatolnak, miközben új ellenfél után kajtatnak az ősi játéknak hódoló virtuális partnerek között. Azonban nincs már idő egy újabb megmérettetésre, hisz csengettek.
A „sakkmester” kiszáll. Felkel a számítógép elől, majd ajtót nyit. Mosolyogva méri végig a megilletődött újságírót, akit beljebb tessékel, s szivarkával kínál. Komótosan leül, rágyújt, majd némi elmélkedést követően szóba elegyedünk.
Kevés olyan ember van, aki egyszerre mozog otthonosan a számok és az elme világában. Talán még kevesebb akad, aki az egyetemi előadókban és a komoly tanácsadó cégeknél is megállja a helyét. Sőt új tudományokat kutat, s ha ideje engedi, maga is könyveket ír. S mindez csak egy kis ízelítő azokból a dolgokból, amelyekbe Mérő László valaha belefogott. Már egész fiatalon, miután 1974-ben végzett az ELTE matematika szakán, a SZTAKI-ban (1984-ig) a számítógépes látáson, illetve a mesterséges intelligencia egyéb területein is dolgozott. Ottani eredményei közül az új elvű heurisztikus keresőalgoritmusok létrehozására a legbüszkébb. Ám furcsamód, 1984-ben éles váltás következett be az életében, hiszen az ELTE Kísérleti Pszichológia Tanszékén kezdett kutatni és oktatni. Na de az hogy létezik, hogy valaki egy olyan tudománynak szenteli idejét, amelynek az égvilágon semmi köze sincs a matematikához?
Mérő László szerint nem arról van szó, hogy a pszichológiát matematizálni lehetne. Egyszerűen csak így alakult az élete. „Talán azon múlt, hogy nem volt bennem semmilyen elhivatottság sem a matek iránt, sem más iránt. Ezzel elég sokan vagyunk így. Irigylem azokat, akik valamilyen okból már fiatalon eldöntötték, hogy például molekuláris biológusok vagy mozdonyvezetők szeretnének lenni, majd azok is lettek, s jól érzik magukat a szakmájukban. Nekem ez nem adatott meg”.
Azonban az életnek vannak olyan területei, amelyek mindig is felkeltették érdeklődését. Például a játék. Maga is sokat gondolkodott a játékelméletről, szerinte bizonyos értelemben mindenki szeret játszani, mert létfontosságú, hogy időnként olyan dolgokat csináljunk, amelyek nem is létfontosságúak. Egyszer egy játékfejlesztő cég megalapításába is belefogott. 1987-től különböző cégek (Intellrobot, Androsoft, Phone2Play) keretében számítógépes játékokat fejlesztett, meg olyanokat, melyekkel manapság az okostelefonokon szokás játszani. A mobilos játékoknak azonban még nem volt olyan nagy piaca, mint most, így 6-7 évvel ezelőtt jobbnak látta abbahagyni. „Nem bántam meg, hogy nem kezdtem el újra. Talán megint beindulnak a mobilos játékok, de még mindig nagy kérdés, hogy valamiért például hajlandóak vagyunk-e fizetni” – ecseteli Mérő László, aki szerint valamennyien elhagyjuk időnként a jól bevált járt utat, és néha jól is tesszük!
Miski Gábor
