– Szakmai pályájának váltásai egyéni indíttatásúak voltak, vagy összefüggésben álltak a vegyiparban lejátszódó folyamatokkal?
Alapvetően mindenütt jól érzem magam. Most az oktatás egyfajta visszatérés a gyökerekhez, azért, hogy a műszaki-kereskedelmi területeken még jobbak legyünk.
– Elsősorban a kihívások keresése vezérelt. Friss diplomámmal a zsebemben az egyetemen maradtam. A kutatás, az oktatás volt a mindenem. A rendszerváltást követően azonban elég gyorsan kiderült, hogy az egyetem nem tud kellőképpen alkalmazkodni az új kihívásokhoz. Ekkor váltottam, mégpedig óriásit: egy kereskedelmi céghez mentem dolgozni. Az egyetemi világgal egy éve állok ismét szoros kapcsolatban. Két egyetemen is elindítottunk nappali tagozatos hallgatóknak kurzusokat.
– Mely egyetemeken van jelen a Mol, és mi volt az indítéka, hogy beszáll az oktatásba?
– A mai világban a termelővállalatok kénytelenek részt venni az oktatásban, ha azt akarják, hogy versenyképes utánpótlásuk legyen. Az iparvállalatoknál olyan hatalmas tudás halmozódott fel, ami nélkül az egyetemek nem képesek betölteni feladatukat. A Mol több egyetemen is vállal oktatási feladatokat, de a MÛegyetem Vegyészmérnöki Karán és a Veszprémi Vegyipari Egyetemen olyan új tantárgy oktatását kezdtük meg, ami európai szinten is kuriózum. Optimalizálás az olajiparban című tárgyunkban elsősorban a „hogyan csináljunk a molekulákból pénzt” áll a középpontban.
– Magyar vagy pedig világjelenséggel állunk szemben?
– Hasonló problémákkal küzdenek a világ legtöbb országában. Ha ma bárhol a világon kijön az egyetemről egy végzős, akkor általában további három-négy évet kell tanulnia egy iparvállalatnál, hogy munkaképes legyen. Az iparvállalatoknak ezért egyre jobban be kell kapcsolódniuk az oktatásba. És nemcsak a vegyészmérnökképzésre gondolok. Nem véletlen például, hogy több multinacionális informatikai és távközlési vállalat az egyetemek közelében telepedik le. Egyrészt szükségük van az utánpótlásra, másrészt ott akarnak lenni az oktatásban.
– Mennyire hatja át a vegyipart az informatika?
– Nagyon és egyre jobban. Míg a huszadik század elején főleg a kémiai technológiák fejlődtek, addig az elmúlt húszharminc évben a finomításban elsősorban a számítógéppel támogatott szabályozás- és irányítástechnika lépett előre. Ez utóbbiak fő hajtóereje a hatékonyságjavítás volt.
– A vegyészmérnökök tanulják meg az informatikát vagy fordítva?
– Ez is, az is előfordul. A kényszer általában azt eredményezi, hogy a vegyészek szereznek informatikai tudást. De a Molnál, a finomítás területén sok villamosmérnök is dolgozik.
– Milyen típusú fiatal szakemberekre volna leginkább szükségük?
– Legnagyobb problémánk, hogy hiányoznak az általános, klasszikus mérnöki ismeretek. A műszaki tudás azonban nem elegendő, hiszen a mai működést szinte kizárólag a profittermelés hajtja. Jó üzleti érzékkel megáldott mérnökökre van tehát szükségünk, olyanokra, akiknek van némi információjuk a pénzről, a piacról, és holmi egyéb, kapitalizmussal összefüggő fogalmakról. Hogy egy példát mondjak: ahhoz, hogy Százhalombattán 2011-re 25- 30 százalékkal megnöveljük a dízelgyártást, 80 milliárd forintot kell beruházni. Ennek a befektetésnek, természetesen a megfelelő technológiai és műszaki megoldások mellett, elsődleges és döntő szempontja a megtérülés.
