Székely Sándor: Megehetjük a génmódosított paradicsomot?
Feltétlenül. A génmódosítás sokkal kisebb különbséget eredményez, mint ami két eltérő paradicsomfajta között egyébként megvan.
– Valamilyen különbségnek csak kell lennie, hiszen nem véletlenül módosítják azokat a géneket?
– Annyiban más, mint a „hagyományos” paradicsom, hogy tovább marad kemény, így érettebben is le lehet szedni, hogy mire a vevőhöz kerül, ne legyen kényszerérett vagy éppen löttyedt. Vagyis arra törekedtek a kutatók, hogy nagyobb élvezeti értékű zöldséget állítsanak elő, ami jobban tűri a szállítást.
– Ilyen szempontból a génmódosítást hasonló célok vezetik, mint a hagyományos növénynemesítést?
– Teljes mértékben. A célok hasonlóak, még ha a módszertan egészen más is. A növénynemesítés „try and error” módszerrel működik: nemesítenek, felnevelik, megnézik a tulajdonságait, és aztán kiderül, hogy olyan lett-e, mint amilyet szerettek volna. A génmódosítás sokkal direktebb eredményre vezet.
– Nem jelent ugyanakkor mesterséges beavatkozást a természet rendjébe?
– Csak annyira, mint a nemesítés. Látni kell, hogy a laboratóriumokban ugyanaz a folyamat zajlik, mint ami az anyatermészetben is minden pillanatban megtörténik. A genetikai rekombináció, az örökítő anyag újraszerveződése minden élőlényben, az emberben is végbemegy. Az nem istentől elrugaszkodott dolog, ha ezt laboratóriumban irányítottan művelik, hogy a végeredmény ne esetleges legyen.
| Duda Ernő egyetemi tanár, az MTA doktora |
|---|
|
Vegyésznek, fizikusnak készültem, de származásom miatt csak kémia–biológia szakos tanárnak vettek fel. A kevéssé egzaktnak tűnő biológiai tárgyak után örömmel fedeztem fel magamnak a genetikát, ami legalább olyan logikus tudományág, mint a fizika vagy a kémia. De az 1960-as években a genetika még „burzsoá áltudománynak” minősült; professzorunk megkérdőjelezte azt is, hogy a DNS felelős az öröklésért. Szerencsére az MTA Genetikai Intézetében más szellem uralkodott. Hivatalosan soha nem foglalkoztam növénygenetikával és nem állok a biotechnológiai cégek zsoldjában sem. Viszont mérhetetlenül irritál a mindent elöntő áltudományos vagy éppen ezoterikus maszlag, amelyek követőit észérvekkel vagy tudományos tényekkel meg sem lehet győzni, és akik mindenkit eretneknek gondolnak, aki nem hisz a tanaikban. Hasonlóképpen divatos szajkózni a génmódosítás („génfertőzés”, „génszennyezés”) veszélyeit is, de gyakran már a szóhasználatból kiderül, hogy hirdetői a biológia legalapvetőbb fogalmaival sincsenek tisztában. A gond ott van, hogy rettenetesen alacsony szintű a természettudományos képzés, és amit nem értünk, attól hajlamosak vagyunk félni, mint ahogy az ősember félt a villámtól. |
– Milyen előnyös tulajdonságokkal rendelkezhetnek a génmódosított növények?
– A lehetőségek szinte végtelenek. Lehet például olyan toxint termeltetni a növénnyel, amely bizonyos kártevőket elpusztít, míg másokra teljesen hatástalan. De lehetnek ennél sokkal közvetlenebb előnyei is. Ott van például az aranyrizs: ezt azért hívják így, mert béta-karotint, az A-vitamin egyik előanyagát tartalmazza. A világ azon tájain, ahol jóformán csak rizst esznek, több tízmillió gyermeket fenyeget az A-vitamin hiányából eredő vakság vagy akár a korai halál. Ha ezeken a területeken el lehetne terjeszteni a genetikailag módosított aranyrizst, ezek a gyerekek nem vakulnának vagy halnának meg.
– Az előnyös tulajdonságok ellenére óriási az ellenállás a gm-növényekkel szemben. Ön szerint mi ennek az oka?
– Szerintem csak a tudatlanság. Génmódosított élőlények már vagy harminc éve léteznek, és némelyik elképesztően hasznos az emberiség számára. Nem tudom, hányan vannak tisztában azzal, ahogy például az inzulint is ilyen élőlények állítják elő, de ilyen módon termelt anyagok segítenek a vesebetegek vagy a vérzékenyek túlélésében is. De ha csak a gm-növényeket nézzük: húsz éve jelennek meg tudományos munkák róluk, és egyetlen olyan sincs köztük, amely azt bizonyítaná, hogy veszélyesek lennének. Ha volt is ilyen, azt már megcáfolták.
– Nem az a gond, hogy ugyanúgy lehetetlen bizonyítani az ártalmatlanságukat, mint ahogy az ártalmasságukat?
– A tudományos közvélemény több évtizede elfogadja, hogy a gm-növények veszélytelenek. De tudok mondani egy másik példát is. Az elmúlt másfél évtizedben már több milliárd sertést tápláltak génmódosított szójával és kukoricával, többek között hazánkban is. Halála után ugyebár minden disznót feldarabolnak és egészségügyileg ellenőriznek: eddig még egyetlen esetben sem találtak olyan rendellenességet, amit a gm-takarmánynövények okoztak volna. Mivel pedig a disznó élettana nagyon közel áll az emberéhez, gyakorlatilag biztosra vehetjük, hogy az emberben sem okoznának károsodást a gm-növények.
