Frei Tamás: Hogyan látja a video-on-demand szolgáltatások jelenét és jövőjét Magyarországon?
A jelenben még nincs kiugróan nagy szerepe, de minden jel arra mutat, hogy a jövőben az egyik meghatározó tartalomfogyasztási forma lehet.
– Hogyan néz ki a jelen?
– A televízió folyamatosan tartja a helyét a tartalomfogyasztási formák között, sőt, még egy kicsit talán erősödött is. A dvd-vásárlás, illetve -nézés és a mozizás viszont egyértelműen csökkenő tendenciát mutat. A video-on-demand [igény szerinti tartalomlekérés, vod] már megjelent a palettán, de a teljes tévés tartalomfelhasználásnak alig egy százalékát teszi ki.
– Nem merész állítás, hogy meghatározó szerepe lesz?
– Hosszabb távon biztosan így lesz. A vod terjedése elválaszthatatlan a tartalomfogyasztási szokásoknak az egész világra jellemző megváltozásától. A technológia fejlődésének köszönhetően lehetővé vált, hogy a tartalmak gyakorlatilag bárhol és bármilyen eszközön elérhetők legyenek, a cégek ezért olyan szolgáltatásokat akarnak kiépíteni, amelyek tévén, tableten és pc-n is hozzáférhetők. Az már más kérdés, hogy ezt tényleg magától is annyira igényli-e mindenki, vagy a szolgáltatók gerjesztik a keresletet. Hozzánk mint tartalomtulajdonoshoz nagyon sok megkeresés fut be olyan fejlesztőktől, akik ebbe az irányba indultak el.
– Ki lehet majd a nyerő? Esetleg külföldről jön majd egy tőkeerős szolgáltató?
– Az biztos, hogy a magyar piac sok konkurenst nem bír eltartani, és már itt van a három nagy kábeltévé-szolgáltató. Az újonnan belépők számára pedig hátrányt jelent, hogy a szolgáltatás elindításához óriási beruházások kellenek, egyrészt a megfelelő technológiába, másrészt a tartalomkínálat összeállításába. A technika és a tartalom csak egy dolog: szükség van még olyan üzleti modellre is, amely találkozik a fizetőképes kereslettel. Utóbbi is nagy kérdés: képesek és hajlandók-e a fogyasztók fizetni azért, hogy a kívánt tartalmat bárhol, bármilyen eszközön megnézhessék. Erről egyelőre semmilyen információ nincs. Ami pedig a külföldi szereplőt illeti, annak külön nehézséget jelenthet a széles körű magyar tartalom beszerzése.
|
Jung Zsuzsanna |
|---|
|
Munkám kapcsán nagyon sok filmet nézek meg, többnyire jóval azelőtt, hogy eljutnának a közönséghez. Moziba csak olyankor megyek, ha egy bizonyos, általunk nem forgalmazott filmet szeretnék megnézni. Nem a rendező, nem a színész vonz egy-egy filmhez (bár például nagyon szeretem Clive Owent vagy Edward Nortont), hanem a téma, a történet. Szeretem azokat a filmeket, amelyek emberi kapcsolatokról szólnak, konfliktusokat boncolgatnak. Nem csak az úgynevezett művészfilmeket, abszolút vevő vagyok a minőségi kommersz alkotásokra is – ami jól van elkészítve, azt szívesen megnézem. A mozis körülmények – ahogy a szomszéd szürcsöli a kólát vagy rágja a chipset – nem mindig kedveznek az elmélyült befogadásnak, de engem a mozi még így is elvarázsol. A nagy képernyő, a hangok, a terem – én istenigazából még mindig a moziban szeretek filmet nézni, ott jelent igazán nagy élményt. A video-on-demand számomra a »suszter cipője«: előző munkahelyemen ilyen szolgáltatást fejlesztettünk, most tartalmat adunk el, de pont olyan helyen lakom, ahol nincs ilyen szolgáltatás. Így aztán hiába szeretném, magam nem használok vod-ot. Viszont számítógépen soha nem nézek filmet, mert a kis képernyőn egyszerűen nem tudom élvezni a látványt. |
– A tévétől, a mozitól vagy a dvd-től vonzana el nézőket a video-on-demand?
– A mozinak megvannak a maga problémái, de aligha a vod lesz a legnagyobb konkurrens. Az óriás képernyő és a közösségi élmény még mindig sokak számára teszi vonzóvá a mozit. A vod elsősorban a tévékészülékek előtt ülő közönségnek szól: ha nem tetszik az aktuális műsor, rendelj meg egy filmet két kattintással, és már nézd is. Így aztán inkább a tévénézési szokásokat alakítja át majd.
– Segít a mozi problémáin a technika: a számítógépes animáció és a 3d?
– A stúdiók egy része biztosan a látvánnyal akarja újra növelni a mozilátogatási kedvet. De látszik, hogy az újdonság varázsa megkopott: ma már nem elég önmagában a 3d, ha a látvány nem illeszkedik a filmhez, vagy ha éppen maga a film minden más tekintetben gyenge. Mi, akik a filmiparban dolgozunk, szeretnénk megállítani a mozilátogatottság hanyatlását, de a 3d erre nem lesz alkalmas, az biztos.
– A magyar film pedig még rosszabb állapotban van…
– Két éven át gyakorlatilag nem születettek magyar filmek a támogatási rendszer átalakítása miatt. Most már van némi mozgolódás, és márciusban mi is azért indítottuk el forgatókönyvírói pályázatunkat, hogy életet leheljünk a piacba, és segítsük, bátorítsuk a tehetséges magyar fiatalokat. Remélem, jövőre már újra lesznek sikeres magyar filmek.
Schopp Attila
