Zeke László: Van-e még reális esély arra, hogy valaha összeáll a legendás, régi Genesis zenekar?
Szerintem ennek már minimális az esélye, egyrészt mert Peter Gabriel meggondolta magát, másrészt pedig Phil Collins visszavonult.
– Ha jól tudom, pár éve egyszer már összeállt egy turné erejéig a csapat, nem? Arról nem beszélve, hogy többféle felállásban is játszott az együttes.
– Ez igaz, de náluk is van egy „klasszikus” felállás, amelyben Peter Gabriel, Steve Hackett, Phil Collins, Tony Banks és Mike Rutherford játszik. Voltak is tervek arra, hogy ők öten újra összeállnak; találkoztak is Phil Collins búcsúturnéjának egyik állomásán. Ott viszont kiderült, hogy Peter Gabrielnek (előzetes ígéretei ellenére) mások az elképzelései. Azóta is lebegtetik, hogy összeállnak-e, de én biztos vagyok benne, hogy nem. Collins már visszavonult, és szerintem Gabriel sem gondolja meg magát. Talán egy helyen játszanak még együtt: júniusban, Steve Hackett esküvőjén, ahova persze mindegyik tag hivatalos; ilyenkor szoktak egy kicsit örömzenélni a saját kedvtelésükre.
– A Djabe már több éve rendszeresen játszik Steve Hackett-tel. Hogyan alakult ki ez a szoros kapcsolat?
– Nem zenészként, hanem a zenekiadó vezetőjeként kerültem kapcsolatba vele, amikor itthon forgalmazni kezdtük a lemezeit. Aztán amikor két koncertet szerveztem neki Magyarországon, többször találkoztunk, beszélgettünk, és így került szóba a saját zenénk is. Meghallgatta, tetszett neki, és amikor felkértem, hogy közreműködjön egy lemezen, arra is igent mondott. Aztán elmélyült ez a kapcsolat, és most már ötödik éve játszunk együtt. Hangsúlyozom, hogy nem fizetünk egymásnak azért, ha a másik lemezén játszunk: azért csináljuk, mert barátok vagyunk.
– Mit tud hozzátenni Hackett a Djabe zenéjéhez?
– Különleges emberi és zenei egyénisége van. Mi alapvetően jazz-zenekar vagyunk, ő pedig nem jazz-zenész; mégis, úgy tud a hangokhoz nyúlni, hogy a zene tovább épül, és egy kicsit más lesz tőle, de nem rontja el a karakterét. No és persze nem titkolom, hogy Steve Hackett neve komoly vonzerőt jelent mind a koncertszervezőknek, mind a közönségnek.
| Égerházi Attila zenész, kiadóvezető |
|---|
|
Nem élem meg egyértelmű pozitívumként, hogy a digitális technika és az informatika bevonult a zeneiparba. Egyrészt persze fantasztikus új lehetőségek nyíltak meg, és az internetnek köszönhetően ma a nemzetközi kapcsolattartás is sokkal könnyebb. Ugyanakkor a fejlődés, a digitalizálás sokszor megnehezíti a dolgunkat. Több millió forintot fektettem be a legmodernebb Avid stúdiótechnikába, és közben a legtöbb zenekar már nem igényli az igazi profi hangzást: azt hiszik, hogy otthon is meg tudják csinálni ugyanezt egy laptopon. Amióta elérhetők a profi, vagy annak mondott hangszerkesztő és -keverő programok, mindenki hangmérnöknek képzeli magát, mint ahogy a Photoshop is mindenkiből grafikust csinált. Ezek az emberek aztán megjelennek a végtelenül nyomott áraikkal a piacon, a megrendelő pedig csak az árat nézi, nem pedig a mögöttes szolgáltatást és minőséget. Van egy konzervatív énem, de vevő vagyok az újdonságokra is. Otthon szalagos magnón szoktam zenét hallgatni, és a saját koncertjeinket is azzal szoktam felvenni. A Djabe is adott ki lemezeket lp-n, miközben az elsők között jelentünk meg multimédiás cd-vel vagy dvd Audióval, és imádom a surround zenei hangzást is. Csak a kocsiban hallgatok cd-ket, mp3-lejátszóm nincs. |
– Megéri Magyarországon kis zenekiadót működtetni?
– Az 1990-es évek első felében az elsők között kezdtünk cd-ket kiadni. Aztán egy idő után már nemcsak a saját produkcióinkat adtuk ki, hanem más, a jazz, world music vagy a komolyzene kategóriájába besorolható zenéket is. A mi műfajunkban csak nagyon kis példányszámban lehet lemezt eladni boltban: inkább megrendelésre szállítunk vagy a koncerteken értékesítünk.
– Az online letöltést nem lehetne valamilyen módon nyereségessé tenni?
– Őszintén szólva, fogalmam sincs. A mi hallgatóságunk az idősebb korosztályból kerül ki, akik szeretik a zenét kézzelfogható formában is birtokolni, ráadásul a zenénk mp3-ban nem is szól olyan jól. És miért fizetne valaki 2-3 ezer forintot egy letölthető albumért, ha 1500 forintért tőlünk megkapja a cd-t? A letöltés a fiataloknál pedig éppen arról szól, hogy bármit meg lehet szerezni ingyen is, tehát a magyar viszonyok között ezen a téren szerintem nem várható fellendülés. Talán ha az iTunes elérhető lenne a magyar kiadóknak is, akkor esetleg változás következhetne be. A mobilos és más jelenlegi fizetési módok túl sok árrést tesznek a letöltött trackek árára.
Az illegális megosztások terjedését látva már elgondolkodtam azon is, hogy én fogok mindent felrakni a netre. Nem mp3-minőségben, hanem valami jobb formátumban, aztán töltsék le és hallgassák, akik akarják.
