Nem egy embertől hallom: ő bizony be nem teszi a lábát olyan rendezvényre, ahol vegytisztán csak az informatikai szakma gyűlik össze! Merthogy nincs kedve azt hallgatni, hogy siránkozik mindenki. Ezek a sirámok ugyanis feltehetően az ő energiáit is leszívják. Pedig egy menedzser energiaszintjének magasan kell állnia, hogy sikeres legyen, hogy jól működtesse üzletét.
Azt gondolom, ha valaki sikeres a maga területén, a maga cégében, a maga piacán, nyugodtan sétáljon csak be egy ilyen rendezvényre! Ha másért nem, hát azért, mert érezni fogja: a siker meglátszik az emberen. Valósággal lerí róla. És aki már látott sikeres embert, netán maga is az (volt), jól tudja, ez a fajta pozitív kisugárzás bevonz másokat is. És ki ne lenne kíváncsi a siker receptjére? Engem is faggatnak ez ügyben… Ki ne szeretne erről egy sikeres emberrel beszélgetni? No és ki ne szeretne a sikeres emberhez tartozni, még ha csak pár perc erejéig is…
Azt hiszem, kellenek a sikeres emberek, kellenek a pozitív példák. Különösen azoknak és akkor, amikor valamiért még mindig nem indulnak el a régóta várt projektek, s néhányan már a kivérzés határán állnak. Persze kérdés, miért hagyták, hogy így legyen. Tudom, sok oka lehet, s nem is biztos, hogy mindig tehettek ellene! Egyik ok talán az, hogy nem kaptak időben észhez. Túl sokáig várták a mannát, ami még mindig nem hull az égből. Talán ősszel már potyog belőle valami… A másik ok pedig az lehet, hogy a megváltozott piacgazdasági környezetben maguk a cégek és a működésük nemigen változott. Maximum a költségeiket csökkentették. Persze költséget mindenki tud csökkenteni! Igaz, sokszor elég ostoba módon, a mindennapi rutinok mentén, nem cégükre szabottan, nem a minőség megtartása, netán növelése mellett. Pedig egy okos tanácsadóval vagy tanácsadó céggel nemcsak a szükséges és elégséges költségcsökkentések vezényelhetők le, hanem neki lehet durálni magunkat az üzletünk továbbfejlesztésének is. Ahhoz, hogy sikeres topmenedzserek legyünk, az időbeliségnek fontos szerepe van: merthogy egyáltalán nem mindegy, mikor vágunk bele az üzletfejlesztésbe. Akkor, amikor épphogy csak felsejlik pár intő jel? Vagy akkor, amikor már láthatóak, érzékelhetőek a céges veszteségek? Netán akkor, amikor, már nagy a baj? Vagy még akkor sem? Csak hagyjuk „sodorni” magunkat, s (hamis) biztonságtudattal bőszen (vak)repülünk?
Én is keresztülmentem már mindezen. Tudom, magát a döntést meghozni nehéz, a folyamatot átélni nagyon nehéz, de talán a legnehezebb a megfelelő tanácsadót megtalálni. Voltak olyan periódusok az üzletfejlesztésben, amit kifejezetten élveztem, volt, amikor elfáradtam bele egy kicsit. De az eredmények további erőfeszítésekre sarkalltak, sarkallnak ma is. Mert aki egyszer megízleli a siker ízét, nagyon tudja ám élvezni azt! S szeretné azt minél tovább érezni.
P. S.: Címlapos történetünkben ezúttal az üzletfejlesztési gyógymódok témakörét járjuk körbe.
Sziebig Andrea
