Az év vége a piackutatók jövendöléseitől volt hangos. Egybehangzóan állították például: idén a közösségi technológiák kerülnek fókuszba. Még a vállalati környezetben is. Hogy céges közegben a közösségi hálózatok ugyancsak értékes információforrásnak bizonyulnak, ahhoz sem fér kétség! Pláne, ha összekapcsolják azokat a hagyományos vállalati adatokkal.
Nem is olyan régen még arról filozofálgattak, folytattak pszichológiai töltetű beszélgetéseket és kutatásokat, hogy a közösségi média meddig, hogyan marad fenn, és hogyan kellene szeparálni úgy, hogy meg tudjon maradni privát szórakozásnak. Ma már túl vagyunk mindezeken. A hálózati technológiák használata tagadhatatlanul az életünk részévé vált. Lehet méricskélni, hogy melyik korosztály mennyire vált függővé, de a statisztikázás nem változtat a tényen: mindenki együtt él a közösségi technológiákkal. Az első számú vezetők is, a közösségi média aktív művelői is, a passzív, de rendszeres szemlélői is.
Ezért ma már a téma is más: hogyan kellene a következő lépcsőfokra fellépni? Ráadásul az eddigi tévhitek is megdőlni látszanak! Az újabb kutatási eredmények szerint a közösségi média a magamutogatás újabb helyszíne… És bizony a közösségi média sokkal erőteljesebben hozza a felszínre a menedzserek körében vitatott kérdést: még mindig különválasztható-e a magánélet az üzleti élettől? Vagy követni kell az új trendet, és egyszerűen csak le kell venni az álarcot, és meg kell mutatni, valójában kik vagyunk? A legtöbb hazai menedzser számára mindez áthághatatlan gátat jelent a való világban. Hát még a közösségi médiában!
(A közösségi technológiák kérdéskörével foglalkozik a „Vállalatok és közösségek” című cikkünk a 18. oldalon.)
Sziebig Andrea
