Sokan vagyunk úgy, hogy fáj a fejünk, ha a működéshez szükséges it-infrastruktúráról kell gondolkodnunk. Pontosabban gondoskodnunk.
Pár hónappal ezelőtt szembesültem vele, hogy ismételten lejár több szoftverünk licence. Emlékszem, két évvel ezelőtt már jártunk hasonló cipőben, de akkor is megütött, mi pénzt fizettünk az új jogosítványok megszerzéséért. De hát az ember – pláne ha magyar – imád birtokolni, ha kell, ha nem, lakást, földet, nyaralót, egyebet, s inkább csendben belerokkan a (hitelek) fizetés(é)be, minthogy béreljen bármit is… Miért is lenne másképp az it-infrastruktúra esetében? Nekünk kell, hogy legyen saját eszközparkunk! Nekünk kell azt működtetni! S ha a rendszergazda cég ránk dedikált szakemberét hallgatom, valószínűleg a csillió forintokba kerülő szoftverlicencet lenne legjobb megvásárolnunk, mert azzal lenne a legkevesebb migrálási-újratelepítési feladatuk, és akkor ez az átállítási procedúra sem járna olyan sok kellemetlenséggel… Értem én! Vagy mégsem?
Nem kell ahhoz itmédia-munkásnak lenni, hogy a nyilvánosfelhő-szolgáltatások meg az outsourcing gondolata és lehetősége befészkelje magát az ember gondolataiba. Elég a költségek éber őrének lenni, meg a hatékonyságnövelést szem előtt tartani, hogy ilyesfajta gondolatokat forgassunk agyunkban. Na de hogy mi legyen a felhőben, privátban vagy (részben) publikusban, ahhoz azért már kell némi it-tudás! Meg némi józan paraszti ész.
Hogy tegyük ezt? Fokozatosan? Úgy, hogy közben megőrizzük a korábbi infrastruktúránk legalább egy részét? Persze, ugyancsak fiskális, no meg hr-megfontolásokból. Na, ehhez azért már kell egy olyan partner, aki rendelkezik hibrid it-tudással. Mi több, ahhoz tanácsot is tud adni. Sőt, implementálni is tudja azt. Idáig oly sok lózungot hallottunk arról, hogy az it-nek, pontosabban az it-seknek bizalmi tanácsadónak kell lennie az ügyfeleiknél, de most már nem papolni kell minderről, hanem csinálni!
Könnyen elbizonytalanodik az ember abban, ami nem a core business, hogy mire is van szüksége, kitől vegye azt meg, stb. Ilyenkor elég kézenfekvő tanácsadóhoz fordulni, s ezt sokan meg is teszik. Akkor is meglépik, ha az alap üzleti tevékenységét minél professzionálisabban, jövedelmezőbben akarja művelni valaki. De hát nem mindenki tud szembesülni a saját korlátaival, s magát mindentudónak tartja a szakterületén. Gyakran találkozom ezzel a mentalitással, még a legnagyobb médiacégeknél is. Mert ha egy első embere azt fejtegeti egy médiakonferencián, hogy nem érdemes többéves üzleti stratégiát gyártani, ott már azért gondok vannak. Biztosan javasolnék neki egy tanácsadót. Nem csak médiaszakmait. Hanem egy „mezei” üzleti tanácsadót is. S közben elgondolkodom, hogy vajon az ő cio-jának nagyobb rend van a fejében? S neki vajon van-e igénye it-bizalmi tanácsadóra?
Sziebig Andrea
