Kémleljük az eget, a felhők vonulását, magasságát. Bárányfelhőkről, fátyolfelhőkről, gomolyfelhőkről, viharfelhőkről, meg sok másfajta felhőről már rengeteg mindent tudunk. S úgy tűnik, hogy a légkörben lebegő apró vízcseppek, jégkristályok halmaza mellett egyre több szó esik az informatikában meghonosodó felhőről, a cloudról is. Csak el ne fújja a szél! Nehogy szertefoszoljon!
Trendi téma, aminek kapcsán két dologra mérget vehetek. Egy: a biztonsági vonatkozásokat hosszan fogják taglalni. Kettő: a privát meg a publikus felhők felemlegetése meg fog történni. Azt ugyan nem tudom, hogy ezek hallatán egy kis- vagy közepes vállalat vezetője mit gondol magában, de hogy a többség egy szót sem ért belőle, azt azért borítékolom. S lila köd képe jelenik meg a szeme előtt. Mint ahogy évekkel ezelőtt abból sem értett sokat, amikor a megboldogult bcu-t emlegették, vagy asp-kről papoltak neki. És ha még fel is oldották számára a hárombetűs rövidítéseket, akkor sem lett sokkal okosabb. Merthogy az értelmét nem igazán fogta, még ha a szavakat magában értette is, az egész nehezen állt össze egésszé. És most itt vannak a felhők, meg egy újabb rövidítés: saas. Megint egy új varázsszó, amivel lerohanják az informatikailag nem eléggé edukált kis-és középvállalatokat a szállítók.
Pedig jó dolgot tudnak nekik javasolni. Olyat, amire szükségük van. Olyat, amivel informatikai fejlődési stációkat ugorhatnak át. Olyat, ami üzleti megoldást jelent nekik, méghozzá költséghatékonyan. Ráadásul olyan technológiát, amit az emberek közel 70 százaléka maga is használ – ha tud róla, ha nem. De hát nem tudnak róla… Az informatikai cégek pedig iszonyatos energiákat, pénzeket költenek arra, hogy egy kis- vagy közepes méretű vállalkozás megértse, miről is szól mindez, miért is kell ez neki. Valahol érthető ez az egymás melletti elbeszélés, mert az informatikai szállítók többsége nagyvállalati körben szocializálódott. Médiaanalógiát használva a nagyvállalati ügyfélkör a célcsoportjuk. A kis- és közepes méretű vállalatok pedig egy másik célcsoport. Náluk ugyanazok a módszerek, üzenetek, megközelítések, kommunikáció nem működik, mint ami a nagyvállalati vevőkörben.
Alapvetés a médiában, hogy más célcsoporthoz másképp kell szólni. Mi másért, ha nem ezért vannak különféle lapok a médiapiacon? Épp ezért mosolyogtam egy jót, amikor a napokban az egyik kiadó vezetője azt nyilatkozta, hogy náluk bizony a cikk elkészülte után dől el, hogy a cikk melyik kiadványukba kerül. No komment. Azt gondolom, az olvasó előbb-utóbb rájön arra, hogy nem neki szól a kiadvány, s egyszerűen nem veszi a kezébe a lapot. És hát ilyenkor a hirdetési hajlandóság csökkenése is evidens. És ugyanez igaz az online világ médiatermékeire is.
Most, hogy kéttermékes kiadó lettünk, napi szinten érezzük, hogy mennyire más emberek, mennyire más stílusú újságírás, más típusú layout, másfajta terjesztési módszer és egy csomó más dolog kell a két célcsoportot megszólító print laphoz. Nem egyszerű ez a váltás. Időigényes, pénzigényes, tudásigényes. De tanulható. Eddig eredménnyel. Talán valami hasonló utat kellene végigjárniuk a maguk világában a kis- és középvállalatok felé nyitó ict-cégeknek is.
Sziebig Andrea
