Azt mondják, bármilyen iromány attól lesz hiteles, ha az író átéli, megtapasztalja azt az adott témát. Akkor jön át minden sor, minden bekezdés súlya. Nos, biztosíthatok mindenkit, hogy a most következő mondatok hitelesek lesznek!
Azt nagyjából mindenki tudja, hogy az itbusiness már 9 éve van a piacon, és az életünkben a fordulópont a 2008-as év volt: akkor álltunk önálló lábra, akkor vásároltuk ki magunkat a multi közegből. Számomra természetes volt, hogy a jól bevált csapatot is viszem magammal, amennyiben ezt ők is szeretnék. Ma már látom, volt, aki örömmel, volt, aki muszájból tartott velem. Akár azt is mondhatnánk, hogy nem volt jó az időzítés, hiszen 2009-ben óriásit zuhant a médiapiac, így a túléléshez változtatni kellett a gondosan felépített költségszerkezeten. Persze azt is hozzá kell tennem, hogy tulajdonosi és ügyvezető szemüvegen keresztül akkor már más véleményem volt az elvégzett munkák minőségéről is.
Mondhatnánk, a költségcsökkentés a világ legegyszerűbb dolga: fogjuk magunkat, kitörlünk pár sort az Excel táblából, vagy átírjuk a számokat egy jelentősen kisebb összegre, és már készen is van! Bár viccnek is szánhattam volna mindezt, de láttam már olyat, ahol ezt jelentette a költségoptimalizálás. Én azonban azt gondolom, hogy a költségcsökkentés sosem értelmezhető önmagában. Főként a médiaszektorban nem! Mert ott aztán minden lépést legalább tízszer akkorára fújnak fel, pláne, ha az negatívan érint embereket. A költségcsökkentést én üzletfejlesztéssel egybevonva akartam végrehajtani. Mondták is többen, hogy telhetetlen vagyok, és én ezzel nem is vitatkoztam. Mivel a média speciális szakma, speciális szakember kell hozzá, így hát a válság első jelei után én bizony elindultam megkeresni az én emberem. Akitől azt vártam el, hogy ne feledkezzen meg arról, hogy a számok mögött emberek, sorsok vannak. És ezeknek a figyelembevételével építsünk együtt új várat.
Nálunk 2009 végén indult el az átszervezés. Akkor még kicsit kételkedve fogadtam tanácsadónk ígéretét: költséget fogunk csökkenteni úgy, hogy kisebb költségszerkezettel, de sokkal motiváltabb, teljesítményorientált légkört teremtünk. De jó, akkor hajrá, gondoltam! Ha már vágjuk magunk alatt a fát, akkor nyilván legyünk körültekintőek, és vágjunk annyit, amennyi biztosan elég a boldoguláshoz. Általában azonban nem ez jelenti a fő problémát a cégvezetőknek, hanem a létszámleépítés. Hiszen vélt vagy valós, jó, munkahelyi kapcsolatokról beszélünk, emberekről, családokról.
Mi is megléptük a magunk kellemetlen beszélgetéseit, volt is híre a szakmában, hiszen akkor még nem volt divat költségcsökkentésről beszélni a médiában. Azóta már látjuk, hogy fél-egy-két éves késéssel mindenki lépett a saját üzletében. Mi pedig már ott tartunk, hogy kisebb létszámmal is minőségi munkát tudunk letenni az asztalra. Az „élek a cégből, hiszen neki az a dolga, hogy fizessen engem” elméletet felváltotta a „dolgozok a munkahelyemért, amiért pénzben is elismernek kellő mértékben” eszme.
Nagyon körültekintően, a megfelelő elemzések után döntöttünk egy-egy költség törlése vagy egy‑egy kolléga elküldése mellett. Ma már nyugodt lelkiismerettel mondhatom, jól tettük. Az elmúlt 2 év sikereinek alapjait fektettük le költségcsökkentés címszó alatt. Ami még fontosabb, hogy új szellemiség költözött be a cégbe: minden teljesítményt mérünk, és mindenki a teljesítménye után kapja a fizetését. Minden költségtételt folyamatosan felülvizsgálunk, ez az attitűd már beépült a működési rendszerünkbe, Így tulajdonképpen állandó költségcsökkentési-üzletfejlesztési hajlandóság uralkodik a cégnél. Bár a válság tanított meg bennünket erre, de ma már az üzlet természetes elemeként alkalmazzuk. Ennek köszönhetően folyamatosan megújuló, innovatív csapattal vágtunk neki a 2012-es évnek.
Ez mind szép és jó, és általában ennyi kerül egy költségcsökkentési beszámoló margójára. Majd aztán csóválja a fejét az olvasó, hogy „igen ám, de arról bezzeg nem írnak, hogy egy ilyen folyamatban a tulajdonost ördögként emlegetik, hiszen családokat tesz tönkre”. Ezt egyedül kell végigvinni, ebben nem számíthat az alkalmazottaira, hiszen különböző oldalon állnak. A költséget csökkentő, átszervező olvasók meg az kérdezhetnék: erről miért nem ír a cikk szerzője? Hát azért, mert ez magányos küzdelem, amelyben én egyedül vagyok, szemben a szeretett, elismert kollégáimmal és a saját énem másik, emberi felével. Nem fair küzdelem! Erre fel kell készülni, ezt meg kell élni, nem lehet elmesélni. Maximum jó tanácsokat lehet adni. Például jól gondolja meg mindenki, ki az a szakember, akivel nekivág ennek a harcnak. Lépje meg egyszerre a jól kiszámított változtatásokat, zárja rövidre a folyamatot és sorolhatnánk még.
Szűkebben vett két szakmai területünkön még mindig zajlanak a folyamatok. Azt mondják, hogy 2012-ben a médiacégek tulajdonosi szerkezetének akár 60 százaléka is kicserélődhet, illetve az ict-cégek is most lépik meg utolsó, kényszerű változtatásaikat. Egy biztos, sok magányos vezető lesz idén!
Sziebig Andrea
