Time managementet még tanítanak egyetemeken, meg mindenféle kurzusokon is. A modern üzleti életből azonban ez a tudomány már szinte teljesen kipusztult, de pár trükköt át lehet menteni belőle a mindennapokba. Hiszen az, hogy valaki hogyan menedzseli az idejét, szimplán pszichológiai kérdés, azaz embertípusfüggő.
Elhíresült történetek. A reggel 10 órai meetingre a résztvevők szépen várják, hogy megérkezzen az utolsó résztvevő. Tíz óra előtt 1 perccel nyílik az ajtó, és belép a hiányzó ember. A meeting résztvevői meglepődnek, hisz emberünk notórius késő hírében áll, nem hisznek a szemüknek. Örülnek, ám a mosoly hamar arcukra fagy, midőn emberünk közli: bocs, egy korábbi meetingre indultam, csak összekevertem az ajtókat, majd jövök… Aztán pár óra múlva valóban visszatér. A csapat még akkor is várt rá. Mert olyan kivételes koponya volt, akinek ezt a hibáját többnyire elfogadta a munkahelyi környezete… Hát persze, hogy a sztoriban szereplő úr igazi önmegvalósító, aki azt sem tudja, mennyi az idő, azt meg pláne nem, hogy milyen határidős dolgai vannak. Na, őt azért érdemes lenne megtanítani pár time management trükkre!
Az uralkodó típussal idő szempontjából minden rendben van. Ő az, aki be tudja osztani az idejét, nem késik sehonnan, nem úszik el semmivel. Hacsak direkt nem akarja áthágni a szabályokat. Iskolai közegben sosem vetemedne ilyesmire, de a munkahelyén, pozíciójától függően, bármikor… Közben még jót vigyorogna azokon, akik betartották a szabályokat.
Az emberközpontú személy nem az a fajta, aki másokon mosolyog, és nagyon figyel arra, hogy betartsa azokat a határidőket, amelyek be nem tartásából konfliktusai származhatnak. Alapjában gyűlöli a konfliktusokat! Igazából nekik sem árt elsajátítani pár time management trükköt, mert sem önmagukat, sem idejüket nem tudják menedzselni. És mivel tíz magyar polgárból átlagosan hét emberközpontú, így belőlük vígan megélnek a time management tréninggel foglalkozó cégek.
Akik viszont biztosan nagy ívben elkerülnek minden ilyesfajta tréninget, azok a professzionalisták, akik kínosan pontosak. Ők még véletlenül sem fognak lecsúszni egyetlen határidőről sem, és elkésni se fognak sehonnan. Egy kivételtől eltekintve: ha olyan ember hívja össze a meetinget, akinek nincs előttük szakmai hitele. Igaz, akkor se késik le a meetinget – inkább el se mennek rá.
Mindenkinél teljesen más oka van annak, hogy miért képtelen beosztani az idejét, miért úszik el mindennel, miért késik el mindenhonnan. Hogy mindezt menedzselni lehessen, csak azt kell eldönteni, kinek milyen a személyiségtípusa!
Sziebig Andrea
