Noha a hazai hírekben meglepően kevés hangot kapott, megkezdődött az Európai Unió 2014 és 2020 közötti költségvetési időszakának tervezése.
Több mint két évvel az időszak kezdete előtt a tervezés természetesen még a kezdeti lépéseknél tart: jelenleg az irányelvek kidolgozása, az általános keretek lefektetése és persze a lobbiharcok zajlanak. Ennek megfelelően az Európai Bizottság honlapján nyilvánosságra hozott előterjesztés (Multiannual Financial Framework) még nem jelent végleges dokumentumot és számokat, de az irányok sokat sejtetőek.
Növekvő költségvetés
Az előterjesztés szerint a 2014–2020 közötti időszakra az Unió költségvetése összesen 1025 milliárd euró kötelezettségvállalás lesz – ez az EU bruttó nemzeti jövedelmének, a gni-nek a 1,5 százaléka, ami komoly növekedés a jelenlegi költségvetés jelentette 1 százalékhoz képest. A kötelezettségvállalásból a tervek szerint 972,2 milliárd euró lesz a tényleges kifizetés. A teljes költségvetésen belül a kohéziós, felzárkóztató politikára összességében 376 milliárd eurót szánnak.
Az arányokból látszik, hogy bár hatalmas összegekről van szó, illúzió azt hinni, hogy teljes nemzetgazdaságok problémáit meg lehet ebből oldani: ezután sem lehet kizárólag uniós forrásokra hagyatkozni. Nem is cél ez, hanem a legfontosabb területekre kívánják koncentrálni a pénzeket.
A költségvetést természetesen megpróbálják összhangba hozni az Unió jelenlegi stratégiájával, az EU 2020-szal. A legfontosabb területek a kutatás-fejlesztés, a fenntartható növekedés és foglalkoztatás, a transzeurópai hálózatok fejlesztése, a hatékony közös agrárpolitika, a humán tőke fejlesztése, a bevándorlás problémáinak kezelése, az EU külső kapcsolatainak fejlesztése és az adminisztráció csökkentése.
Régiók és kapcsolatok
A kutatás-fejlesztés, innováció és technológiai fejlesztés témakörét egy új, közös stratégiai keretprogramban, a Horizont 2020-ban képzelik el. A szándékok szerint a közös programmal javul a koordináció, kiegyenlítődnek a programok közötti különbségek. A keretprogramra 60 milliárd eurót szánnak, ami nagyságrendileg azonos összeggel kiegészül a más programokban lévő, hasonló célú forrásokkal.
Fontos, hogy bevezetni tervezik az átmeneti (transition) régiók fogalmát; ezekre 38,9 milliárd forrást szán a javaslat. Olyan régiók ezek, ahol az egy főre jutó gdp az EU átlagának 75 és 90 százaléka között van. Magyarországnak ez nem feltétlenül jó hír, mert például eddig nem jogosult, fejlett tagországban lévő régiók jogosulttá válhatnak, ami nagyobb konkurenciát jelent a források elosztásánál.
A nagy, transzeurópai hálózatok fejlesztése is kiemelt szerepet kap az előterjesztésben, ami az „Európa országútján” lévő magyar gazdaság számára különösen érdekes. A program, a Connecting Europe 40 milliárd eurós keretet kaphat, amit kiegészít a Kohéziós Alap 10 milliárd eurós forrása is.
Olcsóbb működés
Az adminisztráció, a támogatási rendszerek köztudottan nem tartoznak az egyszerűek közé, az előterjesztésben szerepel az egyszerűsítés, olcsóbbá tétel. Ennek eszközei a programok számának csökkentése, összevonása, a lebonyolítás átcsoportosítása a már ezzel foglalkozó ügynökségekhez és általában az adminisztráció hatékonyabbá tétele. Jelenleg költségvetésének 5,7 százalékát használja fel szervezeteinek működtetésére az Unió, és ha ehhez hozzáadjuk a tagországokban működtetett lebonyolítási rendszerek költségét is, ez a szám tovább nő. Ezt az arányt akarják csökkenteni különböző intézkedésekkel, például 5 százalékos létszámcsökkentést határoztak el, a fizetés növelése nélkül meghosszabbították a 37,5 órás munkahetet 40 órásra.
Vagyis a versenyfutás elkezdődött: innentől fel van adva a lecke a hazai illetékeseknek, hogy minél jobban képviseljék a magyar érdekeket. Ennek egyik legjobb eszköze, ha sikeresek, értelmesek a projektek, jól halad a források lekötése és kifizetése – ez egyértelműen bizonyíthatja, hogy Magyarország képes akár a mostaninál több pénzt is felhasználni jó célokra.
