Két éve, hogy berobbant a szakmai köztudatba az „okos mérés” témaköre. Noha közben ismertebbé és izgalmasabbá vált, látható eredményt eddig keveset hozott.
– Mit nevezünk ma smart meteringnek, mi az okos mérés pontos definíciója Magyarországon?
– Ez a definíció egyelőre nem tisztázott, de nem is volt cél egy mindent leíró magyarázat kitalálása. Jelenleg inkább a lehetséges üzleti funkciókat keressük. Úgy tűnik, hogy az ict és az energetikai szektor szereplői is ebben a fázisban vannak. Vannak nemzetközi szakirodalmi adatok, melyekben leírják egy-egy ilyen eszköz lehetséges funkcióit; jelenleg e lehetséges funkciók összegyűjtésénél tartunk. Különös jelentősége van ennek az időszaknak, mert ettől függenek az esetleges bevezetési modell keretei. Majd egy következő fázisban lehet eljutni odáig, hogy definiálni kelljen (vagy lehessen), mit kell tudnia egy ilyen okos mérőnek.
– Miért ilyen körülményes ez?
– Ez nem egy „egyszerű” ict-fejlesztés, mert olyan típusú energetikai beruházásokról van szó, ahol alapvetően egy hálózati engedélyes cég a szabályozott tarifából tudna ilyen jellegű mérőket vásárolni, de úgy, hogy a mérők használatából eredő haszon nem csak nála jelentkezne. Valójában az a kérdés, hogy milyen módon lehet megosztani a hasznokat az energia- vagy az ict-szektor szereplői között annak érdekében, hogy a legteljesebb funkcionalitású eszközt lehessen felszerelni.
– Az elméleti okfejtés, hogy mindez a hálózatból kinyerhető hatékonyabb felhasználást célozza, széles körben ismert. De bizonyították-e ezt a gyakorlatban?
| Szakmai pálya |
|---|
|
– A magyar villamosenergia-rendszer képes kell, hogy legyen ezen elmélet bizonyítására. A hálózatokra egyre több kisebb, elosztott energiatermelő csatlakozik, és ez teljesen átalakítja a hagyományos üzemirányítási filozófiákat. Egyre több adat kell, mert egyre több beavatkozást kell megtenni, egyre rövidebb beavatkozási idővel, és ez a hagyományos struktúrákban szinte kivitelezhetetlen. Új, korszerű elektronikus mérőrendszereket kell kiépíteni, de bármiféle építkezés és beruházás előtt el kell tudni dönteni, hogy ezek a rendszerek meddig „menjenek le”, hol legyenek az utolsó mérőműszerek. Most leginkább azon folyik vita, hogyha a jövőbeli fejlesztések le is mennek a végfogyasztókig, akkor ott milyen jellegű funkciókat kell a mérőórákhoz definiálni.
– Mi vagy ki fog abban dönteti, hogy a hagyományos vagy a mobil alapú mérőszolgáltatások kerüljenek a végpontokra? A mobilszolgáltatók mindebben csak akkor érdekeltek, ha az valamilyen mobilszolgáltatással összefüggésben oldható meg.
– Sok helyre sokféle technológiát! – ez lehet a legfőbb elv. Jelenleg is ez a helyzet: a nagyfogyasztók túlnyomó része most is „távleolvasott” mérővel rendelkezik, ahonnan valamilyen kommunikációs rendszeren keresztül gyűjtik be az adatokat. Kizárólagos technológiára nincs szükség, mert azok a mérőhelyek, ahová fel kell szerelni a műszereket, eltérő környezetben működnek. Más megoldás kell egy pincében vagy egy ház harmadik emeletén. A teszthelyszíneket úgy tervezik meg, hogy ott minél több komponenst ki lehessen próbálni.
– Annyira soktényezős feladvány a smart metering, hogy emiatt nem látni még látványos eredményeket?
– A technológia alapesetben rendelkezésre áll. A rendszer bevezetésének az ára az, ami nyilvánvalóan kulcsfontosságú. De még inkább az, hogy mit is kellene pontosan technológiailag megoldani, mert ennek függvényében a végeredmény is feladatról feladatra változhat.
– Mi a rendszer bevezetésének céldátuma?
– A villamosenergia-törvény szerint 2012, de ez is csak a bevezetésről szóló döntésre vonatkozik. A céldátum EU-s irányelvekből került a magyar jogszabályba. De ez is csak a villamos területre vonatkozik, miközben az már ma is nyilvánvaló, hogy nem érdemes okosmérő-rendszerek építésébe belevágni úgy, hogy az csak erre a területre vonatkozzon. Az irányelvvel kapcsolatban az EU Bizottság finomított: amikor azt látta, hogy ahány ország, annyiféle megoldással kísérletezik, akkor mandátumot adott egy bizottságnak, hogy a műszaki alapszabványokat dolgozza ki. De ezek – a jelenlegi ismeretek szerint – nem lesznek kész addigra, amikorra az irányelv szerint dönteni kell a bevezetés módjáról.
