Sutba kell dobni az eddigi beidegződéseket, ha az informatikáról, és még inkább, ha a biztonságról van szó, mert az utóbbi évek olyannyira felforgatták a piacot, hogy a régi megoldások már nem életképesek.
– Mindenki egyetért abban, hogy az információbiztonság világa nagymértékben átalakult. Ön milyen elemeit emelné ki ennek a változásnak?
– Véleményem szerint öt megatrend alakítja az informatika világát: az adatrobbanás; a biztonsági fenyegetések változása; a mobilitás; a virtualizáció; és végül a számítási felhők. Ezek együttesen olyan hatást gyakorolnak ránk, hogy minden informatikai vezetőnek újra kell gondolnia egész eddigi tevékenységét.
– Mondana néhány példát a fenti trendek megnyilvánulásaira?
– Nézzük az adatrobbanást. Egy év alatt 800 ezer petabájt új információ keletkezett a világban, amiből nagyon sok a bizalmas adat. Ám jó részük hordozható eszközökön található, ami hatványozottabban megnehezíti az adatvédelmet. Vagy vegyük a biztonságot. Az 1990-es években negyedévente, floppyn frissítettük a vírusirtó szoftvert. A tavalyi Stuxnet 500 kilobájtos volt és négy különféle nulladik napi sérülékenységet használt ki. A támadások rendkívül célzottá váltak: 75 százalékuk már kevesebb mint 50 számítógépet érint, így tudomást szerezni róluk vagy ellenszert kidolgozni is nehezebb.
– Nehezebb vagy lehetetlen?
– A hagyományos módszerekkel már gyakorlatilag lehetetlen. Annyi új vírusvariáns jelenik meg, hogy a vírusdefiníciók hagyományos frissítése már nem elég, és ehhez jönnek még az előbb említett célzott támadások. Ezért fordultunk mi például a reputáció alapú technológiákhoz. A világban 180 millió végpontot vizsgálunk, biztonsági szempontból a rendszereinken átmegy a világ e-mail-forgalmának egyharmada. Két és fél milliárd megbízhatónak minősülő végrehajtható állományt tartunk nyilván; ha az ellenőrzés során ilyennel találkozunk, azt engedjük hozzáférni a rendszerhez. Olyan ez, mint amikor becsenget valaki hozzánk: ha a szomszéd vagy egy jó barát, annak ajtót nyitunk, egy idegentől viszont először megkérdezzük, mit akar. Annyi a különbség, hogy itt a szomszédnak és a jó barátnak is át kell mennie a szokásos biztonsági ellenőrzésen, hiszen lehetnének akár álcázott betörők is; de annak az állománynak, amelynek ismeretlen a reputációja, még aprólékosabb vizsgálaton kell átesnie.
| Szakmai pálya |
|---|
|
– Hogyan készülhetnek fel a felhasználók, az informatikai vezetők a megatrendekből kirajzolódó új világra?
– Az a legfontosabb, hogy gondolják újra a teljes tevékenységüket. Bármit is tartottak igaznak az informatikával kapcsolatban, dobják sutba a régi beidegződéseket. Korábban hova ment először valaki, ha adatközpontot akart kiépíteni: a hardvergyártóhoz. De az informatika ma már nem a hardverről szól, hanem az információról. Teljesen nyilvánvaló ez például a mobilitás esetében: ha elvész egy okostelefon, senki nem a készüléket siratja, hanem a rajta lévő adatokat. A vállalati adatközpont hardver- és szoftverkörnyezete is lassan csak annyira lesz érdekes, mint egy készpénzautomatáé: nem érdekel, hogy ki gyártotta és milyen operációs rendszer fut rajta, amíg gyorsan és biztonságosan hozzájutok a pénzemhez.
– Milyen tipikus beidegződéseket lát a térségünkben az információbiztonsággal kapcsolatban?
– Nem akarok általánosítani, mert nem is lehet, de számos cég és szervezet még mindig ott tart, hogy termékekben gondolkodik, és azt hiszi, hogy egy-egy szoftver megoldást jelent a gondjaira. A valóság azonban egészen más. Vegyük csak az adatszivárgás megelőzésének problémáját. Nem lehet azt mondani, hogy veszek egy dlp-szoftvert, telepítem, és készen vagyok. Először is tudnom kell, milyen adatokat kell védenem; azok hol találhatók; ki a felelős a karbantartásukért; és milyen erős védelmet kell alkalmazni. Csak akkor érdemes dlp-szoftverre költeni, ha ezekkel már tisztában vagyok.
Hasonlóképpen gyakori probléma az átfogó biztonsági stratégia hiánya. Mindig az azonnali problémákra keresnek megoldást, és szűk funkcionalitású terméket vásárolnak, attól a gyártótól, amelyik éppen a legnagyobb kedvezményt adja. Lehet, hogy így rövid távon olcsóbban megússzák, de a végén a nem integrált termékek miatti nehézkesebb felügyelet vagy a nem egyenszilárdságú biztonság biztosan többe kerül majd nekik.
