Elkerülni a csapdákat

Fél év pauza után új elnök áll a KIFÜ élén. Nem informatikus, viszont a sikeres projektek nagy elkötelezettje, meglehetős élettapasztalattal a háta mögött. Tisztogatást nem tervez, ugyanakkor életszerűbbé tenné kapcsolatát a társintézményekkel.

– Bő fél év telt el azóta, hogy felmentették elődjét a KIFÜ éléről. Miért tartott ilyen sokáig, míg megtalálták – s éppen önt?

– Tipikus adminisztrációs hibából húzódott el az utódkeresés folyamata, ugyanis a szándékoknak nem megfelelő, piszkozatban maradt pályázatot jelentettek meg, s ezt vissza kellett vonni. De, a jelek szerint, a rendszer kibírt néhány hónapos csúszást. És miért éppen engem neveztek ki? Gondolom, mert alkalmasnak találtak a posztra. Egyébként reméltem is, hogy így történik, hiszen előző tevékenységeimben elég komoly tapasztalatokat szereztem a beszerzések és a projektmenedzsment terén, amelyeket kamatoztathatok a KIFÜ projektjeiben. Arra törekszem, hogy a projektek beszerzési folyamatában ne öncélúan kövessék a szabályokat, hanem a projekt sikeres végig vitele lebegjen mindenki szeme előtt. Azaz a projektek bonyolult mechanizmusában ne felejtse el senki, hogy azokat racionális döntésekkel végig kell vinni, s ennek az érdeknek kell alárendelni a szabályokat.

– Tehát győzött a projektmenedzsment szemlélet…

– Ezt kifejezetten nem mondták az indoklásban. Viszont informatikai szempontból is nagyon fontos, hogy már a pályáztatás előkészítésekor gondoljunk a később esetlegesen kivédendő helyzetekre, elkerülendő csapdákra. Van némi tapasztalatom, s remélem, működni fog a KIFÜ-ben is annak ellenére, hogy nem vagyok informatikus.

– Ez akár előny is lehet.

– Igen, mivel így nem szűkül le a gondolkodásom erre a területre. Számomra nem a projekt, a beszerzések szakmai megértése a lényeg, legfeljebb csak a felhasználás fontosságának a megértéséig, hanem az, hogy a projekt sikeresen menjen végbe.

– Tekinthetjük ezt úgy, hogy üzleti szemléletet akar vinni az államigazgatásba?

– Igen. Viszont tudomásul kell venni, hogy az államigazgatás szabályrendszere miatt bizonyos kötöttségekkel számolni kell. Magyarán, nem várhatjuk el a rendszertől, hogy úgy működjön, mint a piac, a határokat, a döntési mechanizmusokat tudomásul kell venni. Más kérdés, hogy ezeket a határokat lehet feszegetni, mert előfordulhatnak felesleges akadályok, akár figyelmetlenségből is. Éppen ezért a projektek lebonyolításában, különösen a pályáztatási részben, tudatában kell lenni, hogy a kiíró mindig hátrányban van a profi pályázóval szemben. Ezért megfelelő szakértelmet kell bevinni a rendszerbe, hogy védjük magunkat mindenféle trükkel, akaratérvényesítéssel szemben. Nem leszünk könnyű helyzetben e téren, mivel egy ideje egy helyben topog az informatikai piac, s számos „éhes” cég áll ugrásra készen. Ilyenkor természetes jelenség, hogy az ajánlattevők, úgymond, erőn felül próbálják magukat, eszközeiket, szolgáltatásaikat, teljesítéseiket eladni. Nagyon észnél kell lenni, hogy kiszűrjük a valós tartalmat, vállalásokat és felelősséget.

– Apropó, pályázatok. Lesz-e időnk lehívni a még bent lévő európai uniós pénzeket, illetve fenyegeti-e ezeket egy újabb büntetéshullám Brüsszel részéről?

– Az időkorlát nem teszi lehetetlenné a projekteket, ám kétségtelen, hogy magasabb tempóra kell kapcsolni. Ami pedig a büntetőeljárást illeti, ezen a területen nem várható ilyesmi, de egyébként sem kell megijedni. Az úgynevezett szabálytalansági eljárás ugyanis semmi mást nem jelent, mint hogy egy bürokratikus rendszer a vizsgálat során ellenőrizni akarja a szabályok betartását. Azért jött be a köztudatba ez a szerencsétlenül fogalmazott kifejezés, mert a végén lehet belőle büntetés is.

– Sokan panaszkodnak, hogy még mindig túl van bonyolítva a pályáztatás, ezer helyre kell beadni papírhegyeket, és sokan a túlbürokratizálás miatt nem is pályáznak, illetve mert, saját szakértelem híján, nincs pénzük pályázatíró céget fizetni. Miért ez még a helyzet?

– Minél nagyobb a pályázati összeg, annál nagyobb nyilvánosságot kíván, s annál jobban meg akarják határozni a szabályrendszerét. A rendszer azonban soha nem tud teljes kontroll alatt működni, ezért a működtetők zavarban vannak. Azzal próbálják a lyukakat tömködni, hogy tovább szigorítják az ellenőrzést, teljesen beszorítva a pályázót a szabályok sorompói közé. Ezt teszi Brüsszel gigantikus bürokráciája az EU-s projektek esetén. Viszont egy projektnél ezt nem lehet megtenni, mert a hangsúly nem a beszorításon, hanem a működtetésen van. Magyarország, és még néhány tagország, megijedve a követelményektől és megfelelési kényszerből az elvártnál és a szükségesnél sok esetben még szigorúbb szabályrendszert állít fel.

– A kormányzat informatikai projektjei esetén van-e a KIFÜ-nek beleszólása abba, hogy a kivitelezésben a magyar vállalkozásokat részesítsék előnyben?

– Ilyesmire nincs felhatalmazása a KIFÜ-nek, csak arra van jogosítványa, hogy a közbeszerzési törvényt megfelelően alkalmazza, beleértve a különböző preferenciák érvényesítését. Ugyanakkor látni kell, hogy az informatikában döntő többségükben nem hazai termékek fordulnak elő. A hardverek kintről jönnek be, legfeljebb a hozzáadott érték előállításában, beleértve a szoftvereket is, vagy projektmegvalósításban van lehetőség, a törvény szerint is, bizonyos hazai preferenciákra, illetve e nemzetközi cégek motiválására minél több magyarországi erőforrás bevonása érdekében.

– Újabb projektek vannak kilátásban?

– Jelenlegi feladatunk az, hogy sikerre vigyük az Ekop keretein belül elindított programokat. S ha a KIFÜ megfelelő hatékonysággal működik, akkor egyéb EU-s és kormányzati finanszírozású ügyek is ide kerülnek.

– Amikor önt kinevezték, nyilván áttekintette az Ügynökség szervezetét. Tervez változtatást?

– A szervezeti működési szabályzat pontosan leírja a KIFÜ teendőit. Ezen kell egy kicsit igazítani. Ezt az igazítást a mindenkori vezetői ízlés határozza meg, és mindig a meglévő állományra vonatkoztatják.

– Tisztogatás, fejcserék?

– Eszembe nem jutna. Előttem az egzisztencia szent, s csak alkalmassági kérdések befolyásolhatják a jó szándékot. Nem forszírozom senkinek a barátságát, csak lojalitást kérek a munkatársaimtól. S amíg ők elvégzik feladatukat, addig részemről garantált a jóindulat.

– Kapcsolat a minisztériummal, társintézményekkel?

– Törekszem a kapcsolatok jobbá, működőbbé, elevenebbé tételére. Úgy gondolom, több informális konzultációt kell folytatni, aminek folytán olyan ügyeket is simán el lehet intézni, amelyek felesleges feszültséget keltenének, ha elkezdenénk levelezni róluk.

Mártonffy Attila