Nem panaszkodik, de Magyarországon mehetne jobban is az ikt-ágazat – csak azok az eu-s pénzek jönnének már be! A pénz azonban nem minden, jó lenne még többek között, ha megszűnne a digitális írástudatlanság, terjedne az e-üzleti kultúra, s mindenki beszélne angolul.
– Az elmúlt néhány évben még a csapból is a válságtéma folyt, illetve folyik még mindig: kit hogy érint, mennyire veszi vissza az üzletet, hány embert kellett kirúgni stb. Mi az ikt-szakma esete a válsággal?
– Nincs válság az ikt-szakmában. Viszont igaz, hogy – mint minden iparágban – itt is a korábbiakhoz képest szerényebb, 2-3 százalékos növekedési ütemmel lehet számolni Magyarországon. De ez még nem válság. Ugyanakkor a helyzetet több dolog is nehezíti. Egyrészt viszonylag nehezen kiszámítható a gazdasági környezet. Nem is a gazdaság teljesítőképességével van gond, inkább a korábbiaknál több és mélyebb szabályozói változás nehezíti a közép- és hosszú távú tervezhetőséget. És ha nem látható vagy kiszámítható a növekedés, akkor minden gazdasági döntéshozó először a jövőbeli it-beruházásokra, innovációra félretett pénzt húzza ki a költségvetésből. Másrészt, hiányoznak az it-beruházások az államigazgatásból. Ennek részben érthető költségvetési oka van, de számos területen kellett volna nagyobb fejlesztést elvégezni, ám ezek elmaradtak vagy csak részben teljesültek. Pedig ha ebben a szektorban nincs élénkülés, akkor középtávon nehézségei támadhatnak az infokommunikációban. Ugyanakkor bizakodó vagyok, hiszen több tízmilliárd forint európai uniós forrás áll még rendelkezésre a következő 2-3 évben. Ez hatalmas piaci lehetőséget jelent minden szereplőnek.
– Ön szerint be is érkezik és el is költődik ez a sok milliárd, tudva, hogy a döntéshozatal, a bürokrácia malmai lassan őrölnek? Többen már a vészharangot kongatják a pénzek bennragadása miatt.
– Botorság lenne nem elkölteni, ráadásul hatékonyan, a rendelkezésünkre álló forrásokat olyan helyzetben, amikor a központi költségvetés szűkölködik. Ha nem így történik, végzetesen lemaradunk az innovációs versenyben. Különben is már rengeteg helyen van szükség tovább nem odázható fejlesztésre, a rendszerek frissítésére, újak kialakítására.
– Mi viszi akkor előre az ágazatot, ha, mint mondta, bizonytalan a gazdasági környezet, és – az EU-s források ígérete ellenére – pillanatnyilag nem jönnek az állami megrendelések?
– Az iparágnak az a sajátossága, hogy többnyire jövő időben gondolkodik, legyen szó nagy-, közepes vagy kisvállalatokról, vagy a lakossági piacról. Igyekszik innovatív, válságálló megoldásokkal választ adni a hatékonyságnövelési és költségcsökkentési igényekre. Így viszonylag kis beruházással nagy társadalmi vagy gazdasági hasznot lehet elérni. Ebben látom a kitörés lehetőségét. Egyébként, ha a magyar gazdaság és az ikt-ágazat fejlődéséről beszélünk, három területben is jelentős potenciálok rejlenek. Az egyik a digitális írástudatlanság felszámolása, amelynek egyik módja az internettel ellátott háztartások számának növelése. Jó lenne a következő két évben egymillió háztartást rácsatlakoztatni a világhálóra. A másik az e-üzleti kultúra fejlesztése és terjesztése, amiben minden földrajzi viszonylatban le vagyunk maradva. Például az e-számlázás nagymértékben csökkentené a vállalkozások adminisztrációs terheit. A harmadik az, hogy Magyarország megtanuljon angolul, ugyanis tudomásul kell venni, hogy az informatika és a tudásintenzív iparágak nyelve az angol.
– Az állami takarékoskodás része a már megkötött szolgáltatási szerződések felülvizsgálata is, aminek nemigen örül a piac. De tapasztalható-e valamiféle konstruktív magatartás?
– Van olyan eset, amikor a meglévő szolgáltatások tartalmának megőrzésével kell csökkenteni a szolgáltatási díjat – ez fáj a legjobban a piacnak. S van olyan eset, amikor a szolgáltatás tartalmát hozzá lehet igazítani a rendelkezésre álló kompenzációhoz – ez a szcenárió már jobban kezelhető a piac számára. Általában a tárgyalások konstruktívan folynak. Minden esetben tapasztalható nyitottság a kompromisszumra az állami tárgyalók részéről.
– Fontos tényező az állami szférában a szoftverhasználat. E téren úgy is lehetne spórolni, hogy a szoftvereket nem megveszi, hanem – az üzleti szféra mintájára – bérli az állam. Ön szerint ez járható út?
– Az új technológiák adaptációjában legtöbbször megelőzi az államigazgatást a vállalati szféra. Úgy vélem, ami sikeres az üzleti életben a költségcsökkentés és hatékonyságnövelés terén, az legalábbis példaértékű lehet az állami szféra számára. A szoftverbérlettől egyébként már csak egy lépés a cloud computing, így a felhasználóknak már nem kell megvásárolniuk, üzembe helyezniük és menedzselniük a szoftvereket. Ez az állami szférának azért lehet kedvező, mert minimális kezdeti beruházással lehet költségcsökkentő és hatékonyságnövelő eszközökhöz jutni. Persze, figyelembe kell venni a magyar adatvédelmi törvény szabályait.
|
Szakmai pálya |
|---|
|
– 1999–2007: számos felső vezetői posztot töltött be a Ciscónál, 2005 augusztusától a Cisco Systems adriai régióért és Magyarországért felelős regionális igazgatója volt – 2007–2010: a Magyar Telekom üzleti, majd vállalati szolgáltatásokért felelős vezérigazgató-helyettese – 2010–2011: a Cisco állami szektorbeli ügyfeleiért felelt Kelet-Közép-Európában, Latin-Amerikában, Afrikában, a Közel-Keleten és a FÁK országaiban – 2011 októberétől a Microsoft Magyarország ügyvezetője |
– Ha már a szoftvereknél tartunk, Ön – mint az elmúlt 10 évben a kormányzat fő beszállítójának számító Microsoft vezetője – miként vélekedik arról a tavaly decemberi kormányhatározatról, amely a nyílt dokumentumformátum, illetve a nyílt forráskódú programok terjesztését tűzi ki célul az államigazgatásban?
– Eddig is megvolt a lehetőség nyílt forráskódú szoftverek beszerzésére, s mi magunk is azt mondjuk, hogy az államigazgatás bizonyos területein lehet létjogosultsága. Viszont számos olyan terület is létezik, ahol a Microsoft-termékek hiánya komoly versenyhátrányt és hatékonyságcsökkenést okozna. Az egyensúlykeresés már évekkel ezelőtt elindult, s ezzel mi teljes mértékben egyetértünk. Egyébként nyílt dokumentumformátumot kezelni képes rendszere a Microsoftnak is van. Továbbá a kormányhatározattal kapcsolatos kérdéseket nem szabad úgy beállítani, mintha ez a Microsoft és az opensource-világ szembenállásáról szólna. Úgy gondoljuk, a jogszabály egy természetes piaci folyamat leképezése a szabályozó részéről.
– Mi a helyzet a Tisztaszoftver-programmal? Létrejött már az új megállapodás a kormánnyal?
– Igen, van végleges megállapodás, de a részletek kidolgozása, pontosítása még zajlik.
– Nos, ha az lesz a végeredmény, hogy nem válnak illegálissá licencek ezrei, akkor már megérte. Egyébként mekkora most a jogtisztasági arány Magyarországon?
– A használatban lévő szoftvereknek körülbelül 40 százaléka nem jogtiszta. Ez az arány évek óta nem csökkent, igaz, nem is nőtt. Viszont 25 milliárd forint kiesését okozza az informatikai piacról. Ha csak 10 százalékkal lehetne csökkenteni az arányt, már 12-15 milliárdos többletbevételre lehetne szert tenni az államkasszában, akár 50 milliárd forinttal nőhetne a magyarországi gdp, továbbá 2-3 év alatt ezer új informatikai munkahelyet lehetne létrehozni.
Mártonffy Attila
