Megoldható, hogy a dolgozó saját gépét vigye be a céghez – ám ez esetben még jobban kell szabályozni a használatot, mint egyébként.
A táblagépek és okostelefonok gyors és globális terjedése erős lökést adott annak a trendnek, amely eddig inkább csak az Egyesült Államokban hódított: a saját géppel végzett munkának. Amíg mindenki asztali pc-ken dolgozott, nem sok értelme lett volna az angol kifejezés (bring your own device) alapján csak byod-nak nevezett lehetőségnek, de a mobilitás – és az egyre inkább megfizethető és egyre nagyobb teljesítményű számítógépek – ezen a téren is változást hoztak. Bár Magyarországon ennek nincs hagyománya (már csak az átlagos munkavállaló anyagi lehetőségei miatt sem), egyes cégeknél és egyes munkakörök esetében azonban reális opció lehet a saját gép.
A byod viszont messze nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve mindenkinek mindent szabad. Ha nem akarjuk villámgyorsan teljes káosszá zülleszteni a vállalati informatikát, bizonyos szabályrendszert előre ki kell dolgozni. Ezek értelemszerűen mindig az egyes vállalatoktól függnek, de bizonyos elemeik hasonló kérdésekre keresik a választ.
Hogyan védjék a felhasználók az eszközeiket? Milyen adatok és alkalmazások lehetnek vagy nem lehetnek a gépen? Mi legyen a géppel (és az adatokkal), ha elvész az eszköz vagy kilép a dolgozó?
Platformok és alkalmazások
Végig kell gondolni, hogy milyen platformok használatát engedélyezi (és támogatja) a vállalat. Ha laptopokról van szó, beengedi-e az infrastruktúrába az Apple gépeit; a nagyobb mobilplatformok – iOS, Android, BlackBerry, Windows Phone – közül melyik (kettő…) mellett teszi le a voksát? Azt is meg kell határozni, hogy milyen adat nem lehet a gépeken – nem is annyira a felhasználó, mint inkább a cég védelmében. Nem jó, ha a munkára is használt gépen jogsértő anyagok vagy éppen más, céges, bizalmas információk vannak.
Szorosan kapcsolódik ehhez az engedélyezett, illetve tiltott alkalmazások köre is. A fehér- és feketelisták összeállítása viszonylag egyszerű módszer, és bár nem ad százszázalékos biztonságot, sokat tehet az informatikai környezet megóvásáért. Ezzel együtt meg kell értetni a felhasználókkal, hogy biztonsági megfontolásokból a vállalati informatikának jogában áll megtiltania bizonyos alkalmazások használatát, mint ahogy ugyanezen okból előírhatja bizonyos szoftverek meglétét (víruskereső, tűzfal, egyebek).
Adatok elválasztva
Különösen a mobileszközöknél lényeges, hogy tisztázza a vállalat: milyen adatok kerülhetnek fel a készülékre, illetve azokról milyen vállalati erőforrások érhetők el. Meg kell határozni az érzékeny adatok körét, és hogy ezek hogyan és honnan érhetők el (csak cégen belül, vagy otthoni netkapcsolatról igen, de nyilvános hotspotról nem). Szintén dönteni kell az esetleges adatvesztés esetén követendő eljárásról is, legyen az adatlopás vagy magának a készüléknek az elvesztése. Igen lényeges, hogy minden felhasználó tudja, ilyen esetekben mit kell tennie (például azonnal bejelenteni az elveszett mobilt).
Nem elég, ha tud a munkaadó az elveszett készülékről, cselekvőképesnek is kell lennie. Erre szolgálnak a mind nagyobb választékban rendelkezésre álló mobileszköz-menedzsment (mobile device management, mdm) szoftverek, sőt, szolgáltatások. Segítségükkel nem csak központilag kezelhetők és ellenőrizhetők az eszközök, de például olyan fontos funkciók is megvalósíthatók, mint a távoli adattörlés, akár kikapcsolt állapotban.
Összeállította: Schopp Attila
