Az egykor eléggé centralizált technológiai ipar egyre inkább decentralizálttá, nemzetközivé válik. A személyes kapcsolatok természetesen még most is sokat számítanak, és gyakran kell még jókor jó helyen lenni, de ez a hely már nem feltétlenül a Szilícium-völgy.
Az it-ipar fókusza lassan, de biztosan a gyártásról a szolgáltatásra helyeződik át, és az új vállalkozások beindításához már jóval kisebb befektetésre és kevesebb erőforrásra van szükség. A hatalmas irodakomplexumok helyett a fejlesztés kis irodákba, olykor lakásokba húzódik, hiszen egy-egy sikeres alkalmazás fejlesztéséhez már elég egy számítógép és egy szélessávú kapcsolat.
Nemcsak az USA-ban, szerte a világon máshol is élnek tehetséges fejlesztők és kockázatvállaló befektetők, akik számára nehézséget jelent az Államokba való bejutás és munkavállalás. A híresen szigorú és bonyolult munkavállalási és bevándorlási procedúra miatt sokan nem is próbálnak az Egyesült Államokban érvényesülni. Az amerikai színtéren kívül hangsúlyosan vannak jelen az európai központok, de mellettük a Közel-Keleten, Dél-Amerikában is találhatunk kifejezetten geekekre szakosodott telepeket.
Szárazföldön
Chile fővárosa, Santiago például negyvenezer dolláros kezdőtőkét ad minden olyan startupnak, amely a városban szeretne letelepedni és tevékenykedni. Az összeget természetesen nem csak egyszerűen odaajándékozzák, arra pályázni kell, ám a feltételek nem teljesíthetetlenek. Az egyik fontos elvárás, hogy a vállalkozás legalább egy tagja minimum fél évig Santiagóban telepedjen le. A helyi kormányzat tervei szerint 2014 végére már legalább ezer vállalkozást csábítanak a városba, ezzel mintegy negyvenmillió dollárt befektetve.
Dubajban ezzel szemben a magántőke irányít, ahol a fiatal fejlesztők irodák helyett kifejezetten az igényeikre szabott kávézókban tengetik napjaikat a nagy üzlet megkötésének reményében. A közösségi terek egyre népszerűbbek a Közel-Keleten, egyes kávézók, mint a Make, a fejlesztők által fogyasztott ételek és italok utáni bevételből élnek, míg a konkurensek, például a Shelter egy helyi telekommunikációs céggel összefogva nyújtanak menedéket a feltörekvő vállalkozásoknak.
Vízen
Erre a problémára találta ki megoldásként a hírhedt kockázati befektető, Peter Thiel a Blueseed hajót. Elképzelése szerint egy hatalmas, jól felszerelt hajót horgonyoz le 12 mérföldre Kalifornia partjától, ahol az már az Egyesült Államok fennhatóságán kívül esik. A hajón pedig ott dolgozhatnak azok a fejlesztők és befektetők, akik valamilyen okból nem léphetnek az Államok területére. A közelség révén a Szilícium-völgy munkáltatói akár napi kapcsolatban lehetnek az így kiszervezett munkaerővel. Akik számára természetesen minden adott lesz a hajón a kávézóktól az edzőtermen át a moziig – természetesen a több gigabites sávszélességű internetkapcsolat és egyéb it-infrastrukturális elemek mellett.
A Szilícium-völgy pedig ismét kénytelen lesz belátni, hogy a nemzetközi színtéren lassan csak egy szereplő lesz a számos fontos it-központ között.
Kiss Gábor, az ITB amerikai tudósítója
