Az Országgyűlés infokommunikációs albizottsága előtt adtak számot a kormány felelős szakpolitikusai az it-projektek késlekedésének okairól, a jelenlegi helyzetről, a tervekről, illetve a források lehívásának felgyorsítására tett lépésekről. Ígéretekben nem volt hiány.
Az elmúlt két és fél évben a kormányzat átszervezése miatt lelassultak az informatikai projektek, főként, mert a megelőző kormányzati ciklus után racionalizálni kellett a folyamatokat, át kellett tekinteni a közigazgatást érintő infokommunikációs területeket, meg kellett szüntetni a felesleges kiszervezéseket, valamint le kellett állítani a korábbi időszakra jellemző túlköltekezést.
Véget kellett vetni annak a húszéves gyakorlatnak is, hogy a nagy kormányzati háttérintézmények koordináció nélkül fogjanak it-fejlesztésekbe. Ezek ugyanis egymástól elszigetelt rendszereket eredményeztek, továbbá a hosszú időre kötött, végeredményében szövevényes és áttekinthetetlen támogatási szerződések multinacionális cégekhez kapcsolták a projektek sorsát – vázolja fel az elmúlt időszakot Koszorús László, az Országgyűlés infokommunikációs albizottságának elnöke.
Az is tény, hogy a projektek lassulásával az EU-s támogatási források lehívási sebessége is csökkent, félő volt, hogy a pénzek jó része bent ragad.
Az október 30-ai albizottsági meghallgatás célja így az volt, hogy egyrészt beszámoltassa az NFM, a KIM, a KEK KH, a Belügyminisztérium és az OEP felelős szakpolitikusait és csúcsvezetőit az elért eredményekről, a jövőbeni tervekről, másrészt felhívja a figyelmet, hogy ideje felgyorsítani az uniós források lehívását, mert már a huszonnegyedik órában vagyunk. „Biztató ígéretek hangzottak el, s ezek teljesülését folyamatosan monitorozni fogjuk” – hangoztatta az albizottság elnöke.
EKOP- és ÁROP-projektekben nincs hiány, olyan nagy programok is folytatás után kiáltanak, mint a 112-es segélyhívás vagy a GSM-R. Magyarország gazdasági helyzete sem engedheti meg, hogy lemondjunk a még igénybe vehető forintmilliárdokról, amelyek bevonásával élénkülhet a hazai kis- és középvállalati piac is.
Azonban nem csak a minisztériumok és a politika révén magas pozícióba került vezetők részéről várja el az albizottság a projektek hatékony menedzselését. A piaci szereplők részéről is fontos, hogy mindezt megértsék, s a közbeszerzési döntések gyakori megtámadásával ne hátráltassák a források felhasználását – jelenleg is több projekt áll perlekedés miatt. Ilyen esetekben ugyanis újra kell indítani az egész eljárást, ami akár fél év csúszást is okozhat.
Az albizottsági ülések egyébként Koszorús László szerint azt az üzenetet közvetítik mind az államigazgatás, mind a piac felé, hogy az Országgyűlés politikusai a folyamatos figyelemfelhíváson kívül nem tudnak többet tenni, nem tudnak felelősséget vállalni a projektek sikeréért. Nem tudnak közbeszerzést kiírni, a támogatási pénzeket lehívni – ezt a minisztériumok felelős tisztviselőinek kell megtenniük.
Mártonffy Attila
