Időről időre előbányászom az agilitás, pontosabban az agilis szoftverfejlesztés kiáltványát. Attól függően értelmezem, vitatom vagy olykor éltettem, hogy éppen milyen időszakát éljük az informatikának, vagy pont milyen szakmai élményekkel gazdagodtam a professzionális mindennapjaimban. Most azért vettem elő, mert azon gondolkodtam, hogy a módszertanok terén mi jellemezte a leginkább a mögöttünk hagyott esztendőt.
Egészen tavaly március közepéig úgy tűnt, hogy csendesen, nagyobb zökkenők nélkül az unalmasnak is mondható folyamatos növekedés jegyében telik majd el a 2020-as év, de akkor aztán történt, ami történt, és az intézmények, üzleti vállalkozások hirtelen arra döbbentek rá, hogy korábban soha nem tapasztalt nehézségű és összetettségű kihívásoknak kellene megfelelniük.
Szinte egyik napról a másikra változni, változtatni kellett; még azokkal a partnerekkel is muszáj volt azonnal együttműködésre lépni, akikkel sohasem volt valami nagy élmény a konverzáció; olyan megoldásokat kellett késleltetés nélkül kimunkálni és használatba venni, amelyekre korábban még csak nem is gondoltak, nemhogy leírtak volna akár csupán a koncepció szintjén; és hirtelen és váratlanul megnövekedett a mobilos hangforgalom, mert az emberek, a szakemberek, szolgáltatók és ügyfelek személyesen és beszélgetés formájában vágytak gondjaikat megosztani egymással.
Elismerem, hogy a tavalyi az agilitás éve volt, és nem tudom, hogy örüljek-e tiszta szívemből ennek.
A szoftverfejlesztés megújítására összehozott kiáltvány lényege érvényesnek tűnik az informatika mellett az üzlet és a társadalom legfélreeső zugaiban is, különösképpen olyan körülmények között, amikor a változások mélyrehatók, és maradandónak tetsző hatással vannak az élet minden rétegére.
Most februárban lesz éppen húsz éve, hogy a „Manifesto for Agile Software Development” kiáltványt közzétették a tizenhetek. Nekem ez a kiáltvány, akárhányszor is olvasom, leegyszerűsítőnek és elnagyoltnak tűnik, és ahogy múlik felette – és felettünk – az idő, úgy érzem egyre unalmasabbnak és elavultabbnak.
Az, hogy miként végezzük professzionális tevékenységünket, miként reagálunk, miként reagálunk a megfelelő módon a világ változásaira, sokféle körülménytől kell, hogy függjön. Nem a „best practice-t” kell keresnünk, hanem a „best resultot” kell megcéloznunk, és ahhoz kell meglelnünk, kitalálnunk, kidolgoznunk a legmegfelelőbb gyakorlatot, módszertant. Az előre megnem jósolható intenzitással folyó változásokhoz való sikeres alkalmazkodás során folytonosan változhat a célpiramisunk is, amelynek nem a csúcsán foglal helyet az, hogy milyen módszerek alkalmazása révén juthatunk el a leggyorsabban vagy leghatékonyabban a legmagasabbra.
Úgy vélem, hogy az agilitás kiáltványának húszéves évfordulója alkalom a megújulásra az agilis szemlélet felkent itthoni híveinek. Én azzal kezdeném, hogy a kiáltványnak az agilemanifesto.org felületén közzétett magyar változatát azonnal újrafordítanám, hogy jobban közelítsen az angol eredetihez, és hogy jobban hangozzék magyarul.
Mester Sándor
