Az nem jó – bátorkodtam kijelenteni a közelmúltban egy kiberbiztonsági témákat feldolgozó szakmai beszélgetésben. E megnyilvánulásomért rögvest jól le lettem torkolva. Az egyébiránt kiváló és szeretetre méltó beszélgetőtársaim egyetértőleg hangoztatták, hogy az OT (operational technology) és az IT (beleértve az IT-biztonság) embereinek preferenciái mások, és hogy jól van ez így. E véleménnyel merészeltem szembeszállni, de aztán hagytam, hogy vitapartnereim fölém kerekedjenek, mert a beszélgetés íve így kívánta meg. Most azonban itt az alkalom, hogy szabadon kifejtsem téziseimet.
Számomra alapvetés, hogy az informatikai rendszerek biztonságáról való folytonos gondoskodás nem választás kérdése. Azon lehet – de, amint majd látni fogják – nem érdemes parttalan vitákba bocsátkozni, hogy meddig tartanak felfogásunk szerint az úgynevezett informatikai vagy infokommunikációs rendszer határai, ha úgy tetszik, meddig tart az IT embereinek illetékessége, felelőssége, és honnan számít valami – ezúttal az egyszerűség kedvéért az ipari területre fókuszálva – az OT, tehát a működtetési technológia világába, vagyis az OT embereinek felségterületéhez.
Az Ipar 4.0 számomra azt jelenti, hogy az ipari tevékenységek horizontálisan és vertikálisan fokozatosan és visszafordíthatatlanul digitalizálódnak, ami úgy is leírható, hogy az informatika technológiáit a lehető legszélesebb és a legmélyebb értelemben véve alkalmazzák az ipari folyamatok megtervezésében és működtetésében. Én itt nem rendszerhatárok kitűzését és védelmét látom érthetőnek és elkerülhetetlennek, hanem éppen ellenkezőleg: az efféle technológiai és gondolkodásbéli, szemléletbeli határok eltörlését.
Értelmetlennek tetszik kívülről nézve, hogy a hagyományos felfogás szerinti informatika és az OT – ideértve az ipari szabályozási rendszereket is – működtetői egymástól elzárt silókba szervezik erőforrásaikat, és így, ilyen szervezeti és infrastrukturális architektúrában tesznek kísérletet az együttműködésre. Az Ipar 4.0 technológiai valóságának leglényege éppen e területek totális integrációja.
Ha tehát arról folyik az igazgatósági tárgyaló párnázott ajtajai mögött a stratégiai szintű megbeszélés, hogy miként építsük fel a vállalat (esetünkben egy ipari gyártó tevékenységet végző vállalat) IT-biztonsági stratégiáját és taktikáját, akkor szerintem nem értelmezhető, hogy az OT-nak és az IT-biztonságiaknak nem egyeznek a preferenciái.
Utánanéztem, hogy az OT vs IT témában mi olvasható a világháló angol nyelvű szakmai bugyraiban, és találtam egy ideillő megnyilvánulást, amelyet nem tudok nem megemlíteni. E dolgozat amolyan hivatalos blog, azaz egy vállalati bejegyzés, amely az OT és az IT viszonyáról, azok különbségeiről és hasonlóságairól értekezik, és arról is, hogy miként keverhető össze az OT és az IT az ipari szabályozási rendszerekkel. Korrekt fejtegetés, arról szól, amiről ígéri az elején, hogy szólni fog. És a végén, nekem meglepetésként, mintegy „ja, majd elfejtettem”-szerűen egy bekezdés következik ezzel a címmel: „Ne feledkezzen meg gondoskodni a csatlakoztatott működtetési technológiák biztonságáról”.
Én azt gondolom, hogy az Ipar 4.0 a digitális technológiák és a gyártási folyamatok nem valamiféle kevercse, hanem szerves szövete. Már, ha jól csinálják.
Mester Sándor
