„Nem hajlandó megújítani a biztosítóm a vidéki házunk biztosítását”, panaszkodik barátom, aki ideje nagyobbik részét a család Pest közeli lakában tölti. És mint szakmabeli, tekintélyes eszközparkot tárol és használ az ingatlanban, amelyben öröm a digitális lét: üvegszálon érkezik oda a széles sáv. Nincs gond a mindennapi élettel sem a házban, hiszen a nagyobb része vályogból épült úgy 80 éve. Egy ilyen jól karbantartott épületben télen meleg van (nem kell csúcsra járatni a fűtést), nyáron pedig hideg van (még nem volt egyetlen olyan nap sem az utóbbi évtizedben, amikor azt latolgatta volna, hogy vásároljon-e légkondicionálót). Csakhogy a biztosítója nincs kibékülve az épület jellemző szerkezeti anyagával.
Barátom több mint tizennyolc éve kötött lakásbiztosítását gondolta frissíteni. A kötés idején még csirkék kapirgáltak a baromfiudvarban, a fészerben nyúlketrecekben rágták a füvet a tapsifülesek, a biztosítási szerződés szövegében következésképpen nyoma sem volt számítógépeknek, elektronikus hangszereknek, hangerősítőknek, viszont a háziállatokra való félreérthetetlen utalás hangsúlyos helyen szerepelt a biztosítandók listáján.
Hiszi-e a nyájas olvasó vagy sem, a biztosító egyetlen dolgon akadt fenn, a vályogon.
Kiterjedt ismeretségi körömben, az égnek hála, egyvalaki aktív biztosítási ügynök, noch dazu, a specialitása a lakásbiztosítás, így hozzá fordultam kérdéseimmel, hogy megértsem, miért tagadhatta meg biztosítója barátom szerződésének megújítását. Ő aztán, bevezetve a biztosítás általam kevéssé ismert szakmai részleteibe, elmagyarázta: az történhetett, hogy az a biztosító, akivel barátom már majdnem megállapodott, egyébként a korábbi éves díj háromszorosáért, nem rendelkezik nagyobb számú vályogházas ügyféllel, és így nem tud megfelelő kárközösséget képezni, amelyben így a kockázatokat nem képes szétosztani. Nem vagyok egészen biztos, hogy szakmai szempontból helyesen adom vissza, amit biztosítási ügynök ismerősöm mondott.
A lényeget illetően azonban semmi kétségem: barátom biztosítójának kockázatelemzői, akik a biztosító belső előírásai szerint jártak el, amikor elvégezték az adott eset kockázati elemzését (anélkül, hogy a helyszínen megtekintették volna a tárgyi lakóházat), vagy nem is számolgattak egy milliszekundomot sem, hanem a „vályog” szó olvastán rögvest megtagadták a kontraktus megújítását.
A biztosítás talán az az üzleti terület, amellyel a leginkább érzékeltethető, hogy milyen fontossággal bír a kockázatvállalás módja és mértéke. Az ő esetükben a kockázat kvantifikálásának a módszertana hosszú évtizedeken át alakult ki és csiszolódik ma is. Az üzleti élet más területein és legkivált az IT-ben a kockázat üzleti kezelése még nem mondható ennyire kiforrottnak.
Kockázati étvágy, kockázattűrés, kockázati küszöb (angolul risk appetite, risk tolerance, risk threshold) az a hármas, amelyet az utóbbi években gyakran emlegetnek azok, akik az üzleti rizikó menedzselésére szakosodtak. Újabban azok a nyitott elméjű IT-sek is elmélyülnek az e fogalmakkal körülírt megközelítés megismerésében és elsajátításában, akiknek (CIO-knak, CISO-knak, CDO-knak) az a feladatuk, hogy az újabb technológiák által képviselt kockázatokat az üzlet számára érhető nyelven megfogalmazzák, illetve az, hogy az üzlet által hozott döntések IT-kockázatait ugyancsak az üzlet által könnyen befogadható módon tegyék láthatóvá.
Egyébiránt a kockázati étvágy – talán lehetne kockázatmegközelítési attitűdnek, kockázatvállalásra való hajlamnak is nevezni – lényegében azt jellemzi egy adott vállalkozás esetében, hogy a vállalkozás vezetése, tulajdonosi köre mennyire hajlandó rizikó felvállalására bizonyos üzleti célok elérésének reményében. A kockázattűrés az adott vállalat kockázatvállalási képességét jellemzi, míg a kockázati küszöb megadja azokat az indikátorértékeket, amelyek átlépése esetén vagy átlépésének bizonyos valószínűsége esetén a megfelelő döntéseket meg kell hozni. (A kockázati étvágytól a kockázati küszöbig folyamatosan nő a mérhetőség, a kvantifikálhatóság.)
Ami az informatikai vezetőket illeti, a kockázatkezelés előbbiekben vázolt megközelítése nagy szolgálatot tehet az üzleti vezetőkkel való kommunikációban, például a helyes fejlesztési döntések meghozatalakor vagy az IT-biztonsági incidensek megelőzésében és kezelésében.
Mester Sándor
