Nem lehet it nélkül üzletelni. Mostanában előtérbe kerültek a beruházáskímélő pénzügyi megoldások a fiskális nyomás és a romló hitelezési lehetőségek következtében. Egyre nagyobb az igény a szolgáltatás típusú alternatívák iránt.
A felhasználók azt várják az informatikai szolgáltatásoktól, hogy azonnal válaszoljanak a problémákra, legyenek interaktívak, kapcsolják össze azokat, akiket kell, valamint folyamatosan lehessen hozzájuk férni. A technológiavezérelt szolgáltatások fontosabbak, mint valaha, s ezek érvényesülését nagyban szolgálhatják a hibrid megoldások.
Az elmúlt években megváltozott a gazdasági szereplők magatartása, piaci stratégiája. Nőtt a kockázatkerülés, ami olyan új üzleti konstrukciók kiválasztására ösztönzi a döntéshozókat, amelyek gyorsan, rugalmasan indíthatóak, könnyen bővíthetők vagy csökkenthetők, és akár különösebb anyagi veszteség nélkül meg is szüntethetők – magyarázza Rékasi Tibor, a T-Systems Magyarország Zrt. vezérigazgató-helyettese.
A szükséges mozgékonyság
Eddig a vállalatok, intézmények a működésükhöz szükséges it-infrastruktúrát a telephelyükön, saját tulajdonú és többnyire saját működtetésükben lévő eszközökből építették ki. A jelenlegi gazdasági-technológiai környezetben azonban előnyösebb lenne olyan, stabil anyagi és műszaki háttérrel rendelkező szolgáltatóktól igénybe venni az it-infrastruktúrát, amelyek használatarányos szolgáltatási díj ellenében kínálják. A működési modellek közötti átállás fokozatosan történhet; hatására megjelenik a hibrid vállalati infokommunikáció, azaz amikor az on-premise (az ügyfél saját telephelyén levő) és a szolgáltatásként igénybe vett megoldások együttesen biztosítják a szükséges funkciókat.
A szolgáltatásokat pedig manapság egyre inkább a felhőből vesszük igénybe. A felhő alapú it biztosítja a vállalatoknak a szükséges mozgékonyságot, és segít kialakítani az it-szolgáltatások megfelelő portfólióját a releváns forrásokból. Technikai és irányítási szempontból ugyanakkor a hibrid ict világa sokkal összetettebb, mint a hagyományos. Az ict-támogatást különböző forrásokból alakítjuk ki, saját eszközökből, nyilvánosfelhő-szolgáltatásokból, de egyes területeket részben vagy teljes egészében ki is szervezhetünk. Olyan munkafolyamatok jelennek meg és válnak hétköznapivá, amelyek egy része valamilyen felhőben, míg másik része saját, helyi rendszerekben fut.
|
Mit, honnan? |
|---|
|
Számos it-szervezet nyilvánosfelhő-szolgáltatásokat vesz igénybe nem kritikus megoldásként. Ilyenek például a fejlesztési és tesztalkalmazások. Szabványos szoftvereket használnak szolgáltatásként (saas) például webelemzéshez és a crm-hez. Ez utóbbiaknak az az előnyük is megvan, hogy a mobil munkaerő könnyebben veheti igénybe őket. Kritikus alkalmazásokhoz és adatokhoz azonban a cégek vonakodnak nyilvános felhőből igénybe venni szolgáltatást, mivel nem tartják biztonságosnak, nem adaptálhatók a menedzsment igényeihez, vagy nem szavatolják a szünetmentes hozzáférést. Így az it-szervezetek inkább saját, belső it-szolgáltatásokat tartanak fent ezeknek az alkalmazásoknak az elérésére. |
Megosztott terhelés
Egyébként a legtöbb esetben úgy vegyítik a nyilvános és magánfelhőt hibrid megoldássá, hogy a házon belüli adatközpont viseli a terhelés nagy részét (a hagyományos vagy a felhőinfrastruktúrán), az extra munkát pedig kitolja a magánfelhőbe. Ezt a fajta megközelítést leginkább azok a vállalatok alkalmazzák, ahol jól megalapozott és jól ismert alkalmazások és szolgáltatások futnak kiszámítható igénygörbével. Ezekben az esetekben a belső kapacitást könnyebb tervezni és menedzselni, továbbá az alkalmi igénycsúcsokat átmenetileg a nyilvános felhőbe lehet terelni.
Manapság azonban olyan cégekkel is találkozhatunk, amelyek nem kiszámítható terhelésigénnyel is a felhőhöz fordulnak. Ilyen esetekben az új alkalmazásokat vagy a szolgáltatásokat először a nyilvános felhőbe telepítik, ahol könnyen kezelhető a kereslet fluktuációja. Ez a lehetőség különösen azok számára vonzó, akik internet alapú alkalmazásokat vagy szolgáltatásokat telepítenek. S ahogy stabilizálódik az új szolgáltatások iránti kereslet, a vállalat már méretezni tudja a kapacitásigényt, s az alkalmazást már kevesebb kockázattal veheti vissza a belső infrastruktúrába.
A felhőszolgáltatások aránya egyébként a vállalatok méretétől és piaci tevékenységétől függően jelentősen eltérő lehet – mutat rá Rékasi Tibor. A kisvállalatok pár éven belül a teljes ict-támogatásukat a nyilvános felhőből vehetik, míg a nagyvállalatok a kulcsterületeiket belátható ideig egyedi vagy nagy mértékben testre szabott csomagalkalmazásokkal fogják támogatni. A vállalatok és intézmények menedzsmentjének és informatikai vezetésének ezért fel kell készülniük a technológiai váltásra, különben könnyen hátrányba kerülhetnek.
Tőkeberuházás nélkül
A hibrid it a Gartner piacelemző cég szerint átszabja az it-architektúrákat, sőt magának az it-nek a szerepét is megváltoztatja. A felhőszámítás ugyanis már valóság, s egy idő múlva a számítási feladatok ott futnak majd, ahol optimális: a magán- vagy nyilvános felhőben, vagy hibrid it-környezetben. Az informatikusoknak az lesz a dolguk, hogy összeszedjék a megoldásokat az elérhető szolgáltatóktól, beleértve saját magukat is. A külső és belső szolgáltatók „gyűjteménye” megteremti a funkciók piacát – olyan funkciókét, amelyek könnyen csereberélhetők a szolgáltatási szerződésekben aszerint, hogy éppen mit követel az üzletpolitika. Ebben a forgatókönyvben az it komplex, heterogén szállítási lánccá válik, amelyet közvetítői szerződések irányítanak.
A felhőszámítás üzleti modellje szerint gyorsan és nagy tőkeberuházás nélkül lehet it-szolgáltatásokat teríteni, s ez bizony rendkívül vonzó a költségérzékeny vállalatvezetők számára. Ezért a ceo-k és cio-k arra buzdítják az it-szervezeteket, hogy csökkentsenek költséget, hogy bizonyos szolgáltatásokat felhőszolgáltatóktól vegyenek igénybe.
Amikor azonban az it-szervezetek megvizsgálják a potenciális felhőszolgáltatásokat, kiderül, hogy a piac sérülékenysége miatt nem minden felhőszolgáltatást azonos módon hoztak létre. Néhány szolgáltató kulcsrakész terméket kínál, amely esetleg helyettesítheti egyik-másik belső szoftvert. Más szolgáltatók viszont felhőszolgáltatások széles körét teszik ki az asztalra, különböző szintű biztonsággal, hozzáféréssel, árral és méretezhetőséggel. Ezek vagy megfelelnek vagy nem az alkalmazás technikai követelményeinek, az it-megfelelés irányvonalainak vagy a cég kockázattűrő képességének.
Kint is vagyok, bent is vagyok
A nyilvános felhő gyors terjedése következtében a cégek üzleti részlegei, belső it-fogyasztói már hozzászoktak, hogy az it-t mint szolgáltatást vegyék igénybe: az üzleti folyamatokat és a költségvetési terveket ehhez szabták. A belső felhasználók most azt követelik, hogy az it-szervezetek hozzanak létre belső magánfelhőket, amelyek azonban nemcsak a kritikus alkalmazás(ok)nak „adnak otthont”, hanem önkiszolgáló, gyorsan telepíthető it-fogyasztási modellekkel is szolgálnak.
Azok az informatikai szervezetek, amelyek nem elégítik ki az it mint szolgáltatás iránti igényeket, azt kockáztatják, hogy a munkatársak megkerülik az it-szervezetet, és külső felhőkből szerzik be a számukra szükséges dolgokat – aminek persze sokkal nagyobb a kockázata. Az it-szervezetek így egyszer csak azt veszik észre, hogy nemcsak a nyilvános felhőre jellemző fogyasztási modellel kell versenyezniük, hanem egyfajta közvetítőként, brókerként kell fellépniük belső felhasználóik és az összes it-szolgáltatás között – jöjjenek azok belülről vagy kívülről. Ezen a hibrid it-architektúrán aztán a külső felhőkre jellemző árat, kapacitást és gyors elérést biztosítanak, amivel csökkentik a költségeket, ugyanakkor fenntartják a cég által megkövetelt biztonságot és it-irányítást.
És a biztonság
A legtöbb biztonsági szakember melegen ajánlja, a szervezetek bánjanak óvatosan érzékeny adataik nyilvános felhőbe való küldésével – különösen, hogy a felhasználók rendszeresen átlépik a határokat. Legalább titkosítsuk az adatokat, mielőtt elkezdjük azokat valami ismeretlen közadatparkban tárolni. A nyilvánosfelhő-szolgáltatók ugyan igyekeznek javítani a biztonságon, ám a piac ökoszisztémája még éretlen ehhez. A belső felhők viszont a költségtakarékosság mellett ahhoz is hozzájárulnak, hogy ellenőrzés alatt maradjanak adataink – ám ehhez fejlett virtuális biztonsági infrastruktúrára és különleges figyelemre van szükség.
Az új munkamodellek és a bonyolultabb adatstruktúrák ugyanakkor nehezítik a megfelelő adatbiztonság elérését. Bár már kiforrott eszközök állnak rendelkezésre a piacon az adatvesztés megelőzésére, sok vállalatnál még sincs semmiféle, menedzselt információosztályozási program. Ajánlatunk: használjunk virtuális desktop infrastruktúrát és tartalomkezelő rendszert az információburjánzás megakadályozására, ugyanakkor engedélyezzük a szabályozott és ellenőrzött információáramlást!
A helyzet nem egyszerű, mivel a szervezetek határai elmosódnak az integráció és a kiszervezés hatására, s a mobileszközök és a felhőmegoldások miatt tovább gyengül a vállalati kontroll az informatikán. Ilyen körülmények között elsődleges fontosságú a felhasználók azonosítása, bár ez sem problémamentes.
Egyrészt az azonosítás az ellenőrzés legfőbb pontja, amit még a vállalat gyakorolhat egy olyan világban, ahol a klienseszközök a felhasználó, a szerverek pedig az outsourcing-szolgáltató tulajdonában vannak. Másrészt egyre nehezebb lesz létrehozni hozzáférés-azonosítási rendszereket egy kusza, heterogén környezetben, nem beszélve arról, hogy vigyázni kell, nehogy az azonosítási folyamat megsértse a magánszférát.
Nem kidobjuk, kinövesztjük!
Nemcsak a termékek, a versenyzők is mások a számítási felhőben. Amíg a nagyvállalati levelezés világában az Exchange (Microsoft) mellett a Lotus Domino (IBM) és a Groupwise (Novell) küzdött, addig a számítási felhők korában az egyik legpotensebb emailszolgáltatás-versenyző a Google. A hagyományos crm-rendszerek koronázatlan királya a Siebel CRM, a számítási felhők egyik legerősebb versenyzője a salesforce.com. Ez a fajta átalakulás még a szerveroperációs rendszerekre is igaz: korábban Windowsról, Linuxról és Unixról vitatkoztunk, mára az operációs rendszerek szerepét nem kis részben a hypervisorok (vitruálisgép-kezelők) vették át – mutat rá Lepenye Tamás, a Microsoft rendszermérnöke.
Bár nem kétséges, hogy az új paradigma új képviselői (Amazon, Google, Salesforce stb.) a siker megragadásának pillanatában vannak, azért a való világ nem fog megváltozni egyik pillanatról a másikra. Az új szállítók nem rendelkeznek hagyományos kapcsolatrendszerrel a vállalati világban, és sok esetben nincs is megoldásuk a hagyományos modellre.
Márpedig a vállalatok hagyományosan konzervatívok: változnak, de nem hirtelen. S ha változnak is, a változás kockázatait szeretnék minimalizálni: átmenetet szeretnének a hagyományos rendszereik és az új lehetőségek között. S ez jó esélyt ad még a későn ébredő it-szállítóknak is, mint például az IBM vagy az Oracle. Az új modell nemcsak úgy lehet adaptálni, hogy kidobjuk a régit, hanem sokkal inkább az, hogy kinövesztjük belőle az újat. A Microsoft Office 365 például pontosan ezt teszi: semmi akadálya technológiai és licenc oldalról hibrid rendszerek kialakításának. Az igazi verseny frontja tehát a hibrid rendszerek világában lesz.
Változás jön
Nos, nagyon úgy tűnik, hogy a hibrid-it az új it, s most már itt is marad. A felhőszámítási piac lassan beérik, s az it-szervezeteknek rá kell jönniük, hogy jobb, ha kidolgoznak valamiféle hibrid-it stratégiát – ajánlják a Gartner elemzői. Olyan stratégiát, amely nemcsak belső felhőket hoz létre a kritikus it-szolgáltatások „otthonaként”, miközben versenyez a nyilvánosfelhő-szolgáltatókkal, hanem kihasználja a külső felhőt is a nem kritikus szolgáltatások és adatok tárolására. S ha közben kiterjeszti belső kapacitását, és növeli az informatika mozgékonyságát, kész haszon. Végül is a hibrid it szimmetriát teremt a belső és külső it-szolgáltatások között, ami viszont mind az informatikát, mind az üzletet paradigmaváltásra kényszeríti a közeli jövőben.
Mártonffy Attila
