Először csak kedélyesen szörfölgetünk egy órácskát, aztán kettőt, majd azon vesszük észre magunkat, hogy fél napokat meredünk a képernyőre. Bizony, az internetezés átcsaphat kártékony függőségbe, ami már terápiás beavatkozást indokol. Olyannyira, hogy ha nem teszünk féket a bitekre, agyi elváltozásban is részünk lehet.
Megfigyelte már ön, hogy akkor is bújja telefonját vagy táblagépét új Facebook-üzeneteket és bejegyzéseket keresve, ha éppen ismerősei valódi társaságát élvezi? Mondogatja-e állandóan, hogy „bocs, de meg kell néznem valamit a telefonomon”, vagy csak egyszerűen kisunnyog a budira, hogy rákapcsolódhasson kedvenc közösségi oldalára? Ha igen, akkor a legjobb úton van ahhoz, hogy internetfüggő legyen – vagy talán már az is! Ez pedig már kóros elváltozásnak számít, az „addiktológia” nevű orvosi tudományterület foglalkozik vele. Egy kalap alatt a munkakényszerrel, a játékszenvedéllyel és az alkoholizmussal. Meg a kleptomániával.
Újfajta járvány
Nos, mindenki másra és más mértékben használja az internetet: van, aki távoli ismerőseivel, családjával tartja így a kapcsolatot, van, akinek a munkájához kell. Legtöbbünk nap mint nap nézi az emailjeit, a híreket, blogokat; a neten keresztül számos információ könnyen és gyorsan elérhető. Egyes vélekedések szerint a függőség nem is annyira a neten töltött órák számától függ, hanem attól, hogy elhanyagoljuk-e miatta valódi kapcsolatainkat, munkánkat, tanulmányainkat. Tény ugyanakkor, hogy a digitális információk napi bombatámadásai újfajta járványt indítottak el, az internetfüggőséget.
Sokáig vita tárgya volt az internetfüggőség létezése, de mostanra a probléma léte már elfogadottá vált. A netfüggőség összetett jelenség, s mint sok más függőség, hobbiként vagy munkahelyi feladat részeként indul. Aztán hová jutunk? Folyamatosan stresszeljük magunkat azzal, hogy várunk valami revelációszerű újra és izgalmasra, amely megváltoztatja napunkat, életünket. Az internetfüggő állandóan aggódik, elégedetlenkedik és zúgolódik, és olyan viselkedési tüneteket produkál, mint amilyenek más szenvedélybetegeknél is előfordulnak. Figyelmük könnyen lankad, munkájuk hatékonysága csökken, s életvitelük is megsínyli a függőséget. Azzal pedig, hogy állandóan a telefonjukat buzerálják, még a baráti társaságukat is irritálják.
Angliában a University of Worcester egyik pszichológusa kimutatta: összefüggés van a stressz erőssége és aközött, hogy valaki hányszor nézi meg telefonját új üzenetekért vagy hírekért. Richard Balding szerint a vállalatok nem nagyon szeretik, ha alkalmazottaik folyamatos stressz alatt állnak, függetlenül annak okától. Ezért a cégeknek érdekükben állna kikapcsoltatni a munkatársak telefonját, csökkenteni a munkaidőben küldött emailek számát, vagy más módot találni arra, hogy az alkalmazottak ne essenek kísértésbe telefonjuk láttán.
Az új szenvedélybetegség veszélye éppen abban rejlik, hogy olyan, társadalmilag elfogadott eszközhöz kapcsolódik, amelyet mindenki használ, így nem, vagy nehezen tűnik fel, ha környezetünkben valaki függővé válik. Emiatt az internetfüggők iránt toleránsabb a társadalom, mint az egyéb szenvedélybetegségek iránt: sem a beteg, sem a környezet nem tekinti az ilyen viselkedésformát problémásnak. Pedig valójában közegészségügyi problémáról van szó, s kezelésére már több országban is speciális terápiás központokat állítottak fel.
|
Szexfüggők is vagyunk |
|---|
|
A kiberszex-függőséget a szexuális függőségek körébe sorolják. Az internet adta anonimitás, illetve az egyszerű hozzáférés következtében nagyon kedvelt tevékenység online szexoldalak állandó látogatása. Ez ugyanakkor komoly negatív hatással lehet az ember valós nemi kapcsolataira, karrierjére, érzelmi egyensúlyára. Míg az egészséges szexualitás – partnerrel folytatott szex, önmagunk megismerése – életünk szerves része és szabad döntésünk eredménye, addig a szexfüggőség kényszerítő, rejtegetni való menekülési útvonal, amelyet az unalom és a szorongás legyőzésére veszünk igénybe. |
Felfüggesztve a netre
Dinya Zoltán, a Webbeteg.hu pszichiátere szerint az internetfüggőség szoros rokonságban van a játékszenvedéllyel, a két probléma sok hasonló vonást mutat. Az utóbbi ugyanis olyan betegség, amelynek lényege a játék feletti kontroll folyamatos vagy időszakos elvesztése. Nos, az internetfüggő is frusztrált lesz, ha nem lehet netközelben, azaz elveszti a kontrollt online léte felett.
A probléma sajátossága, hogy az internet virtuális világ, azaz sokkal összetettebb élményekkel látja el rabját, mint az egyéb függőségek tárgyai. Továbbá az internet lehetőséget nyújt kapcsolatteremtésre más emberekkel, ahol az anonimitás mögé bújva tetszőlegesen alakítható ki a másikban a kép önmagunkról – ezzel a való életben meg nem élhető tulajdonságokkal ruházhatja fel önmagát a beteg. Bár a virtuális valóság sokszor izgalmasabbnak tűnik a földinél, a szög előbb-utóbb kibújik a zsákból. Körülbelül a netezők fele hazudik a korát, munkáját, családi állapotát, testsúlyát, sőt még a nemét illetően is – úgyhogy egy valós találkozás komoly csalódással végződhet.
A legtöbb ember egyébként akkor ül a képernyő elé, ha stressz, magányosság, szorongás, unalom, depresszió érzése tölti el. Az internetezés tehát menekülés egy egyszerűbb és szórakoztatóbb világba. A hatás azonban csak átmeneti. Ha depresszió miatt lógatjuk magunkat a netre, a negatív gondolatok egy ideig ugyan visszaszorulnak, de a számítógép előtt töltött órák hosszabb távon növelik a stresszt, az elszigeteltséget, a magányosságot.
A támogatás hiánya, a barátok nélkülözése is a monitor elé lökheti az embert. Ugyanis sokszor egyszerűbbnek tűnik a közösségi oldalakon, chaten, internetes játékok segítségével ismerkedni másokkal.
Agyilag zokni
Figyeljen tehát a legnyilvánvalóbb tünetekre: ha ön több időt fordít online barátaira, mint a valódiakra, ha nem tud ellenállni az internetes játékoknak, szerencsejátékoknak, cyberszexnek, órákat tölt szörföléssel vagy állandóan figyeli emailjeit és a közösségi oldalak eseményeit, akkor helyben vagyunk. Ezek ugyanis más, hasznos tevékenységektől veszik el az energiát, frusztrálttá tesznek, megronthatják a baráti kapcsolatokat, és családi konfliktushoz vezethetnek. S ha ezek sem győzik meg, bizonyítékként néhány testi tünet: fájdalom a kezekben és a csuklóban, szemszárazság, hát-, nyak- és fejfájás, alvászavar, súlygyarapodás vagy -veszteség.
Vannak riasztóbb jelek is. Kínai tudósok internethasználati szokásokat vizsgáló kutatásáról számolt be a közelmúltban a BBC News. A távol-keleti kutatók 14 és 21 év közötti fiatalokat vizsgáltak, s ennek során kiderült: az internetfüggőség hasonló elváltozásokat okoz az agyban, mint az alkohol- vagy drogfüggőség. A kutatásban részt vevő 35 fiatal agyi állapotának vizsgálata után megállapították, hogy az internetfüggőség klinikai rendellenesség. Az úgynevezett internetfüggőségi zavar (internet addiction desease) meglétét 17 esetben állapították meg – ők igennel válaszoltak arra a kérdésre is, amely azt firtatta, hogy többször próbáltak-e leszokni e szenvedélyről. Mindemellett az mri-vizsgálatok elváltozásokat is mutattak az agyi fehérjeállományban. A kutatás vezetője szerint ez a rendellenesség hatással van az érintettek koncentrációjára, emlékezetére, sőt viselkedésüket is negatívan befolyásolja.
Diagnózis
Nos, hölgyeim és uraim, mélyedjenek el magukban, s próbáljanak őszintén válaszolni az alábbi kérdésekre! Kiderülhet, hogy alapvetően meg kell változtatni az internethez fűződő viszonyukat.
– Amikor felébred, az-e az első dolga, hogy bejelentkezik a netre?
– Türelmetlen, ideges, netán depressziós lesz, ha nem tudja meg, mi történik az online világban?
– Képes-e arra, hogy folyamatosan összpontosítson egy dologra anélkül, hogy közben ellenőrizné leveleit vagy üzeneteit?
– Megfeledkezik-e mindenről internetezés közben?
– Mit gondol, illendő dolog-e ebéd közben vagy társaságban kapcsolgatni emailek után a mobiltelefont?
– Azok közé tartozik-e ön is, akik folyamatosan félbeszakítják napi teendőiket csak azért, hogy barangoljanak az interneten, közösségi oldalakon, videót nézzenek vagy blogot olvassanak-írjanak?
– Volt-e már negatív hatással a netezés munkájára, tanulmányaira, karrierjére?
– Szokott-e titokban közösségi oldalra posztolni autóvezetés közben, holott tudja, hogy ez veszélyes és büntetendő cselekmény?
– Használta-e már menekülési útként az internetet valamilyen probléma elől?
– Internetezett-e már azért, hogy jobb kedve legyen, oldja a feszültséget vagy hogy valóban elégedettnek érezze magát?
– Próbálta már többször (és persze sikertelenül) csökkenteni az internetezéssel töltött időt?
Egy „igen” válasz 1 pontot jelent. Ha ön öt vagy több pontot ért el, akkor sürgősen keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét, illetve a legközelebbi mri-állomást, hogy megvizsgáltassa, mennyire deformálódott el agya fehérjeállománya!
Terápia
Kedves Olvasó! Ha gyanítja, hogy túl sok időt tölt online, van mód a változtatásra. Talán már meg is kísérelte csökkenteni a netezéssel töltött időt. Ha igen, az már az első lépés a bölcsesség felé, hiszen felismerte a változtatás szükségességét. Most pedig lássuk a többi lépést!
1. Ismerje fel azt is, hogy a túlzott internetezés tiszta időpocsékolás. Monitorozza böngészési és szoftverhasználati szokásait, és ismerje fel a leggonoszabb időrablókat! Ebben alkalmazások is támogatják, például a Time Snapper. (A háttérben futva öt másodpercenként pillanatfelvételt csinál a munkaasztalról egy héten keresztül. A felvételsorozatot aztán filmszerűen vissza lehet játszani, s máris kiderül, mivel fecséreltük el az időnket, mi miatt késtük le a határidőt.)
2. Válasszon ki heti egy napot, s közelébe se menjen az internetnek! Meglátja, hasznos lesz. Ha mégsem bírja ki net nélkül, üsse kő, rákapcsolódhat, de szigorúan csak munka céljából! Még jobb eljárás, ha kijelöli magának azokat az online órákat, amikor naponta felmehet a netre – mondjuk, reggel egy órát és délután ugyanennyit. Meg lesz lepődve, mennyi „valódi” munkát végzett el közben!
3. Munkaidőben kapcsolja ki okostelefonját – feltéve, ha nem az a munkaeszköze. Dugja zsebre vagy süllyessze táskája mélyére. Minél messzebb van, annál jobb.
4. Munkaidőben ne használja magáncélra a Twittert és a Facebookot! Valójában a twitterezés a világ leghaszontalanabb időtöltései közé tartozik, nem csoda, ha egyre több cég tiltja be használatát (kivéve persze, ha ez munkaköri kötelesség). A másik, hogy meggondolatlanul sokszor olyat is kiposztolunk a közösségi oldalakra, amit később mélyen megbánunk. Jobb tehát, ha a munkaidőre kikapcsoljuk az értesítések küldését-fogadását. Ez még nem teszi tönkre online társadalmi életünket, hiszen később, otthon, bűntudat nélkül behozhatjuk a lemaradást.
5. Fékezze meg mások és saját twitterezési és fészbukozási kényszerét! Lehetnek olyan barátai, akik folyamatosan zargatják önt értesítéseikkel munka közben. Ezek kiszűrésére már léteznek kiváló szoftverek. S ha úgy érzi, hogy éppen ön az, aki szpemeli ismerőseit bejegyzéseivel, gondoljon arra, hogy a bejegyzések legalább fele kutyát sem érdekel.
6. Kapcsolja ki az azonnali üzenetek érkezését jelző riasztást, s ezzel további zavaró tényezőt küszöböl ki munkájából – bár tudjuk, hogy a folyamatos pittyegés zene a füleinek, s ellágyulva tekint a villogó, figyelemfelhívó ikonokra.
7. Végül, tudatosítsa partnereiben, hogy ön nem az az ember, aki bármilyen üzenetre azonnal válaszol. Ha véletlenül van egy kis szabad ideje, élvezze, s később nézzen utána üzeneteinek, emailjeinek. Akkor pedig eszébe ne jusson mentegetőzni a késedelmes válasz miatt! Szabad idejében joga van szabadnak lenni – még az internettől is.
Nos, kedves internetfüggő hölgyeim és uraim, abban igazuk van, hogy a világháló és a közösségi média számos izgalmat rejt, és értékes eszközökkel teszi életünket kényelmesebbé. Az internet segít a munkában, a szórakozásban, a kapcsolattartásban – de ne feledjék: ki is lehet kapcsolni. Elvégre az internet előtti időkben is egész jól elboldogultak az emberek.
Mártonffy Attila
