Az információtechnológiában csak az állandó továbbképzésre, fejlődésre képes és megbízható alapismeretekkel rendelkező mérnökök tudják megállni a helyüket. Ilyen mérnökök képzését segíti a BME kutatóegyetemi programja.
A felsőoktatás MSc- és PhD-lépcsőin magas színvonalú képzés kutatás nélkül nemigen valósítható meg, hiszen a frissen felvett hallgatók nem a ma igényeit fogják kiszolgálni, mivel csak 5–8 év múlva végeznek. Következésképpen a jövőre nézve is meg kell fogalmazni azokat a képzési célokat, amelyek napi gyakorlattá válnak, mire ezek a hallgatók kikerülnek a padokból. Különösen igaz ez a gyorsan változó információtechnológiára, ahol csak az állandó továbbképzésre, fejlődésre alkalmassá tett és nagyon megbízható alapismeretekkel rendelkező mérnökök tudják megállni a helyüket – mondja Vajta László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Villamosmérnöki és Informatikai karának dékánja, a BME innovációs rektorhelyettese.
Az egyetemek az utóbbi időben egyre jobban érzik annak szükségességét, hogy interdiszciplináris munkacsapatokat kell létrehozniuk. Az egyetemeken ezek úgynevezett horizontális, kompetencia alapú szerveződések formájában valósíthatók meg.
Kiemelt terület
Magyarországon is megjelentek a szükséges szervezeti és tudománypolitikai átalakulást szolgáló kutatóegyetemi pályázati rendszerek. A BME is a Támop 4-2-1/B-09/1/KMR2010-0002 keretében nyert el egy jelentős összegű – 3 milliárd forint értékű – támogatást. A program öt kiemelt területen szervezi az összegyetemi kutatásokat.
Semmit nem ér az elméleti tudás – adott esetben az alkalmazott tudományok területén elért eredmények, felfedezések –, ha nincs gyakorlati hasznosításuk. Ezért a Műegyetem további támogatásokat szerzett a technológiai és tudástranszfer szerkezetének megújítására, azaz arra, hogy az egyetemen keletkező szellemi eredmények minél gyorsabban hasznosulhassanak az iparban.
A BME e folyamatok együttes kezelésére hármas programot dolgozott ki, amely az ipar, az alkalmazók és az egyetemi kutatás kapcsolatának szorosabbra fűzését célozza.
Programhármas
A program első eleme – az úgynevezett Demola-program (demonstrációs labor) – a hallgatókkal foglalkozik, s az interdiszciplinaritás jegyében nagy hallgatói csoportok egy témán való együttműködését célozza. Ebben a koncepcióban az az újdonság, hogy ezek a témák vállalatoktól érkeznek. Számukra ennek a rendszernek az az előnye, hogy olyan, komolyabb kutatási témákat hozhatnak az egyetemre, amelyekhez nekik közvetlen forrásuk nincs, de tudatában vannak hasznosíthatóságának. A hasznosítható eredmények megvásárlására viszont a téma felajánlója időben korlátos opciós jogot szerez.
A program második eleme a kis- és közepes vállalkozásokat célozza. Általános probléma, hogy ennek a szektornak nincs forrása a kutatás-fejlesztés finanszírozására, sőt többségük a pályázati rendszerben szükséges önerőt sem tudja előteremteni. A Műegyetem „találmánya” ebben a fázisban az, hogy nekik ingyen vagy minimális összeg ellenében biztosítja a k+f-feladat elvégzését olyan szerződés keretében, hogy az egyetem az eredmény hasznából a kisvállalkozáson keresztül részesedik.
A harmadik elem a nagyvállalatokat felölelő ipari campus program. Ennek keretében a nagyvállalatok és az egyetem önálló egyetemi szervezeti egységeket hoznak létre. Az itt dolgozó, magasan kvalifikált szakemberek a vállalat középtávú problémáihoz kötődő kutatási feladatok megoldásában vesznek részt, illetve azok végzésére képzik őket.
A három program között létezik hídkapcsolat is, hiszen a hallgatóból vagy kisvállalkozó lesz, vagy doktoranduszként kerül akár a kisvállalkozói, akár a nagyvállalati szektorba. Másik fontos híd a beszállítói program fejlesztése. A nagyvállalati közös kutatások lehetővé teszik, hogy a kisvállalkozások az egyetem segítségével olyan irányba fejlődjenek, hogy a nagyvállalatok alkalmas beszállítóivá váljanak.
Az egyetem a kisvállalkozások olyan problémáit is meg tudja oldani, mint például a minőségtanúsításra történő felkészítés és az ehhez szükséges gazdálkodási menedzsmentrendszereknek a bevezetése.
