Eddig úgy tűnt, hogy a távközlési költségtakarékosság és -optimalizálás elsősorban a gazdálkodási szektort érdekli, talán az utóbbi évek válsága miatt.
Ez érdekes, hiszen köztudott, hogy a közigazgatás, és ezen belül az önkormányzatok helyzete sem rózsás, és ott pláne jól jön(ne) minden megtakarított forint. Mi magyarázza ezt? Meggyőződésem, hogy a versenyszféra sokkal költségérzékenyebb, mint a közszféra, ami működésbeli és főleg döntésbeli különbségekből fakad. A távközlés e tekintetben nagyon jó fokmérő, mivel mindenki igénybe veszi, és az igénybe vett szolgáltatás homogén és standardizált.
A közszférában a döntéshozatal sokkal szétszabdaltabb, a folyamat lassabb, az érdekek figyelembevételi rendszere sokkal szövevényesebb. Mindez alacsonyabb hatékonysághoz és magasabb árakhoz, nagyobb költségekhez vezet. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy négyéves ciklusokban és nem hosszú távon gondolkodnak, hogy mindenki az állását félti, akkor kezd összeállni a kép… A különbségeket tovább lehetne sorolni, de az akkor egy másik cikk lenne.
Közbeszerzés, önkormányzat
Valamelyest hozzájárul ehhez a közbeszerzés rendszere is, de sokkal kisebb mértékben, mint gondolnánk. Elég sok közbeszerzésben vettem részt, de mindig úgy, hogy az ügyfél biztosította a közbeszerzés jogi hátterét. Azt látom, hogy maga a közbeszerzés, a törvény és ennek működése nem akadály egy ugyanolyan szintű megtakarítás eléréséhez, mint a versenyszektorban. Azonban jobban elő kell készíteni, mint egy versenyszektori pályáztatást, mert sokkal kisebb az időközbeni változtatás lehetősége, illetve jobban ki kell számolni a szükséges lebonyolítási időket, mivel ezeket a törvény köti. Valójában a tényleges átfutási idő közel ugyanakkora, mert egy komoly pályáztatás a versenyszektorban is 3-4 hónapot vesz igénybe. A közbeszerzés tehát nem akadálya a hatékony és korrekt beszerzési folyamatnak, feltéve, hogy megvan a szándék erre. Csak jól kell előkészíteni.
Az önkormányzatoknál még egy tény nehezíti a hatékony beszerzést: a szétaprózott működés. Itt gondolok az összes intézményre, a különböző telephelyekre (iskolák, szociális otthonok, járóbeteg-ellátás, kulturális intézmények stb.), ahol sok esetben egy-két telefont használnak, minden rendszer, szabályozás, átgondolás nélkül.
Ugyanakkor itt nagyon nagy a megtakarítási lehetőség nemcsak a díjakon, hanem például azáltal, hogy tiszta mobilmegoldásra térnek át, ami magában foglalhat asztali vagy hagyományosan hordozható mobilokat is.
Ezenkívül nagy megtakarítási lehetőség rejlik a felesleges vonalak lemondásában, ezt viszont mindenképp meg kell, hogy előzze egy alapos felmérés, amiben áttekintik mind a funkciót, mind a használatot.
Vezetékes kontra mobil
Hagyományosan a mobilok elterjedése sokkal kisebb a közigazgatásban, mint a versenyszektorban. A vezetékes távközlés ugyanúgy hagyományosan erősebb. Ennek valós indoka nincs, sem a felhasználás, sem a költség oldalán. Itt inkább régi, berögződött munkamódszerekről van szó.
Ezzel párhuzamosan nagyon sok a régi, elavult alközpont, melyeknek a hosszú távú üzemeltetése nincs megoldva. Ezeknek az alközpontoknak a kora nemritkán 15-20 év, és bár működőképesek, ha bármi tönkre megy bennük, megbénulhat a telefonrendszer. Ebben az esetben komoly kérdés, hogy érdemes-e új alközpontba beruházni, és ha igen, milyenbe.
Itt fontos említést tenni az ügyfélkapcsolati rendszerről, vagyis hogy az állampolgár telefonon hogyan keresi meg a hivatalt, az önkormányzatot. Mai napig számtalan kapcsolódási pont van, az önkormányzati call center azonban még mindig ritka, mint a fehér holló. Pedig ez hatékonyabb működést és nagymértékű megtakarítást hozhat a távközlés területén. Fontos megjegyezni, hogy reform nélkül nehéz áttérni a mobilkommunikációra, mivel továbbra is rendkívül drága mobilt hívni, főleg vezetékesről. Az pedig nem ügyfélbarát megoldás, hogy az idős Marika néninek egy mobilt kell hívni, ha el akarja érni a járóbeteg-ellátást.
Amikor a vezetékes távközlést vizsgáljuk az önkormányzatoknál, fontos ezt együtt kezelni az adathálózattal. A tapasztalat az, hogy az integráció alacsony szinten tart, sokszor a telephelyek sincsenek egymással összekötve. Emiatt nehezebb működésbeli hatékonyságnövelést elérni, ami a jövőre nézve hátrányos helyzetet teremt.
Ha az önkormányzatok jobb kiszolgálást, elégedettebb állampolgárokat és olcsóbb működést akarnak elérni, akkor elengedhetetlen az informatikai rendszerek és hálózatok ésszerű korszerűsítése, még akkor is, ha ez bizonyos esetben akár látszólagos költségnövekedéshez is vezet. Fontos hangsúlyozni az „ésszerűséget”, mert sajnos sok esetben láttam olyan beruházást, mely más érdekeket szolgált, mint az állampolgárokét…
Reménytelen a helyzet?
Határozottan nem! Átlagban magasak az árak az igénybe vett távközlési szolgáltatásoknál, ma még alacsony az informatikai és a mobilfejlettség, azonban kis erő- és pénzügyi befektetéssel jelentős megtakarítást lehet elérni, ami legtöbb esetben egy éven belül megtérül. Ez szerintem jó hír!
Ehhez azonban elhatározás és döntés kell. Ezt követően lehet költségoptimalizálási projekteket indítani. És ez nem csak a távközlési területre vonatkozik.
Bedő Erik
