A forradalmian új technológiák terjedésekor érthetően azok képességei kerülnek előtérbe, a veszélyekre figyelmeztető hangok általában halkabbak. A mesterséges intelligencia talán még jobban és még közvetlenebbül felforgatja az életünket, mint bármilyen más korábbi technológia, éppen ezért kell(ene?) nagyobb figyelmet fordítani használatának a technológián túlmutató etikai kérdéseire.
◼︎ Jogos, de helytelen?
Az MI etikája azokat az irányelveket jelenti, amelyek garantálják, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek az emberi értékek tiszteletben tartása mellett működjenek, ne okozzanak károkat az egyes embereknek és hasznosak legyenek az egész társadalomra.
Számos alapelvet lehet ezzel kapcsolatban megfogalmazni, a legfontosabbak az alábbiak.
– Az emberi autonómia tiszteletben tartása: az MI-rendszerek működése során előtérbe kell helyezni és garantálni kell az emberek jóllétét, biztonságát és méltóságát, nem szabad oly módon alkalmazni őket, ami csorbítaná ezeket a jogokat.
– Emberi felügyelet: a fejlesztés és a felhasználás minden lépésénél biztosítani kell az emberi felügyeletet, hogy a végső döntés és etikai felelősség joga egy ember vállán nyugodjon, és senkit ne érhessen joghátrány kizárólag gépi döntés alapján.
– Diszkriminációmentesség és méltányosság: az MI-fejlesztőknek biztosítaniuk kell, hogy az algoritmusok kialakítása ne vezessen torz vagy elfogult eredményekhez, például egy nem megfelelően reprezentatív adathalmaz használata miatt. Beletartozik ebbe, hogy az MI-rendszerek a fogyatékkal élők számára is használhatók legyenek.
– Transzparencia és megmagyarázhatóság: az MI nem lehet „fekete doboz”, vagyis átlátható szabályok szerint kell működnie, és mindig meg kell tudni magyarázni, hogy milyen lépések során jutott el az adott döntéshez. Azt is garantálni kell, hogy az emberek mindig tisztában legyenek azzal, ha mesterséges intelligenciával lépnek kapcsolatba.
– Az adatok és a magánélet védelme: az MI-rendszereknek a legszigorúbb adatvédelmi szabályoknak kell megfelelniük, úgy a betanításuk, mint a működésük során, például az adatok titkosításával és anonimizálásával. Mindenki számára biztosítani kell a teljes kontrollt a saját adataik felett, és ezek az adatok nem használhatók fel ellenük diszkriminatív vagy ártalmas módon.
– Technikai megbízhatóság és biztonság: egy MI-rendszernek elég robusztusnak kell lennie ahhoz, hogy teljes életciklusa alatt kezelni tudja a hibákat és inkonzisztenciákat, illetve ellenálljon a kibertámadásoknak.
Mindenkinek szerepe van
A fenti, szerteágazó elvekből is jól látszik, hogy az MI-rendszerek etikus voltát nem lehet csak egy ponton és csak egy szereplő által biztosítani, ebben gyakorlatilag mindenkinek szerep jut, aki bármilyen módon kapcsolatba kerül a mesterséges intelligenciával. A kutatók és fejlesztők felelőssége elsősorban abban rejlik, hogy milyen adatokon tanítják a rendszereket, hogyan biztosítják az emberi felügyeletet, a megmagyarázhatóságot és transzparenciát, valamint gondoskodnak annak elfogulatlanságáról.
Az MI-rendszerek felhasználóinak folyamatosan résen kell lenniük, hogy értsék, megmagyarázhassák és szükség esetén felülbírálhassák az MI döntéseit. Azoknak, akik alanyai lehetnek valamilyen MI-rendszer működésének (például álláskeresésnél vagy hiteligénylésnél), meg kell győződniük arról, hogy ügyükben fair módon jártak el, és ha valami gyanúsat észlelnek, azt jelenteniük kell.
| AI Act menetrend
2024. november 2. – A tagállamoknak ki kellett jelölniük és az alapvető jogok védelméért felelős hatóságot. |
Az üzleti vezetőknek a saját területükön kell gondoskodniuk arról, hogy a mesterséges intelligenciára vonatkozó etikai elveket betartsák, azok beépüljenek a vállalati szabályzatokba, a cégkultúrába. Magasabb szinten ugyanezt kell megtenniük a politikai döntéshozóknak: nekik kell olyan törvényeket, jogszabályokat keresztülverniük, amelyek a gazdaság és a társadalom egészében biztosítják a fenti alapelvek érvényesülését, illetve garantálják az elszámoltathatóságot. (Ahogyan ezt teszi az uniós AI Act is.)
Rajtuk kívül pedig még felelőssége lehet az akadémiai szférának, amikor kutatással és felvilágosító munkával segít megértetni az etikai elvek fontosságát, illetve módszereket dolgoz ki azok érvényesítéséhez; illetve a civil szervezeteknek, amelyek szerepet vállalnak az MI-rendszerek szemmel tartásában vagy segítenek a jogsértések áldozatainak.
Az etika beépül a gyakorlatba
Bár a magyar vállalatok többnyire még csak ismerkednek a mesterséges intelligenciával és annak felhasználásával, már most érdemes elgondolkodni a fenti etikai elvek implementálásán. Ha így jár el a vállalat, világos iránymutatást kaphat a későbbi fejlesztésekhez, illetve nem áll fenn annak a veszélye, hogy etikai kifogások miatt egy, már működő rendszert kell leállítani vagy gyökeresen átalakítani. (A legnagyobb cégeket egyébként az AI Act is kötelezi erre.)
Fontos tudni, hogy az etikai elvek betartatása nem kizárólag az informatikai részleg feladata, a kezdeményezést a legfelsőbb szinten kell felkarolni, akár egy olyan testület megalakításával, amelyik felügyeli az MI etikus használatának minden aspektusát. Ki kell dolgozni egy etikai szabályrendszert, amely tükrözi a szervezet belső értékeit, legjobb gyakorlatait és nem utolsósorban a jogi kötelezettségeket, ehhez a legtöbb esetben érdemes külső szakértőket is igénybe venni.
A következő szakaszban meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján a magas kockázatú vagy éppen a tiltott kategóriába sorolhatók adott MI-rendszerek és alkalmazások. Előbbiek közé tartoznak olyan megoldások, amelyek személyes adatokkal dolgoznak vagy automatizált döntéshozatallal járnak; az ilyen rendszereket alapos vizsgálatnak kell alávetni. A tiltott megoldások közé sorolhatók mindazok az alkalmazások, amelyek alkalmasak az emberek megfigyelésére, diszkriminálására, azonosítására vagy a közvélemény befolyásolására.
A szabályrendszert természetesen folyamatos felülvizsgálatnak kell alávetni, be kell építeni a használat során keletkező visszajelzéseket, valamint hozzá kell igazítani a változó műszaki lehetőségekhez.
Szubjektív garancia
Az AI Act meghatározó lépés a mesterséges intelligencia szabályozásában, de nem tekinthető egyetemes etikai iránymutatásnak, és még kevésbé képes minden etikai kérdés megoldására. Számtalan olyan eset képzelhető el, ahol a jogszabály betűjének betartása mellett nem etikus az MI működése. A törvény lefekteti a jogi kereteket, és biztosítja a legfontosabb védelmi mechanizmusokat, de az MI etikailag helyes használata továbbra is társadalmi párbeszédet és folyamatos erőfeszítést igényel minden érintett részéről.
Az MI-technológia gyors fejlődése miatt a szabályozási kereteket folyamatosan frissíteni kell, hogy az érintettek lépést tarthassanak az új kihívásokkal és etikai dilemmákkal. Az MI felelős és etikus alkalmazása csak akkor valósítható meg, ha a jogi szabályozás mellett aktív társadalmi és szakmai vita zajlik annak hatásairól, és ha a vállalatok, kutatók és politikai döntéshozók közösen dolgoznak azon, hogy a mesterséges intelligencia mindenki számára előnyös módon működjön.
