Két szűk esztendő után idén már megkezdődhet a fellendülés a hazai startup-világban, véli Balogh Petya angyalbefektető, a STRT Holding alapító-vezérigazgatója. Erre annál is nagyobb szükség lenne, mert az egészséges startupok a gazdaság egészének versenyképességére is jótékony hatással vannak. Szerencsére ötletekből nincs hiány.
◼︎ Startupvilág 2024
– Milyennek tekinthető a 2024-es év a startupok és a befektetések szempontjából globálisan, az Egyesült Államokban és Európában?
– 2024-ben már remélhetőleg elértük a gödör alját. 2021-22-ben, a Covid utáni gazdaságmentő csomagok által túlfűtött piacokon a pénzbőség miatt volt egy óriási felfutás, amit 2023-ban jelentős visszaesés követett. Idén már lassabb ütemben, de még mindig folytatódott a lefelé irányuló korrekció, ami megmutatkozott a befektetések számában, a kihelyezett tőke volumenében és az exitekben is. Leginkább az óriási, több tíz- vagy százmillió dolláros befektetésekben és a milliárd dolláros felvásárlásokban volt érezhető a korrekció. A magas infláció miatt drága volt a hitel, a cégek óvatosabbak lettek, inkább még kivártak a felvásárlásokkal, ezért is volt a korábbinál kevesebb exit a globális piacon.
– Mindezek a hatások ugyanígy jelentkeztek a magyar piacon is, vagy más tényezők is hatottak a hazai folyamatokra?
– Magyarországon még ennél is brutálisabb korrekció következett be, aminek az egyik fő oka, hogy 2022 végére nagyjából kifogyott az állami és EU-s tőkéből működő befektetési alapok pénze. Alig volt pénz a piacon, így 2023 abszolút negatív rekordot hozott. Magyarországon a teljes lakosságra vetítve fejenként kevesebb mint 7 euró volt a startupokba befektetett pénz. Ez nevetséges volumen, Észtországban ennek több mint a 100-szorosa jutott az induló vállalkozásoknak, de még Indiában is háromszor több.
2024 ehhez képest már javulást hozott, bár ennek mértékét most még nehéz lenne megmondani. (Az interjú november közepén készült – a szerk.) Újra elindultak az inkubátorprogramok, így a nagyon korai fázisban minden bizonnyal több tranzakció valósul meg. Éledezik a tőkepiac, megjelentek új alapok, de ettől befektetői oldalról ez még nagyon lapos év lesz. Szerencsére a másik oldalról viszont azt látjuk, hogy ötletekből és csapatokból nagyon jó a felhozatal, sok izgalmas projekttel találkoztunk és sok jó ötletbe fektettek be. Vagyis a piacról sokkal inkább a tőke hiányzik, nem az ötlet.
– Kijelenthetjük ezek után, hogy egy ország startup-ökoszisztémája nem függetlenítheti magát a gazdaság egészének állapotától? Ha gyengén muzsikál a gazdaság, akkor ott a startupok sem fognak virágozni.
– Ez így van, de a függés valójában kétirányú. Egyrészt, ha egy országban gazdasági problémák jelentkeznek, elszáll az infláció, nem sikerül hozzájutni az EU-s támogatásokhoz, akkor az visszahat a startup-szektorra. Ugyanilyen rossz hatása van annak is, ha bármilyen okból csökken a befektetői kedv vagy bizalom.
Másrészt pedig egy lassuló vagy nem eléggé fejlett startup-ökoszisztéma is károsan hat az adott ország versenyképességére. Kevesebb, az innovatív technológiákat ismerő szakember kerül a piacra, kevesebb lesz a helyi siker, kevesebb új bajnok nő ki az országból. A startupok nem csak önmagukban, a saját teljesítményük révén hasznosak a gazdaságnak. A belőlük származó innovációkból, az ott kinevelődő szakemberekből és az ő tudásukból táplálkozik az ország közép- és nagyvállalati szektora is. Ha ezek az innovációk, ezek a szakemberek nem jönnek a startupokból, a gazdaság többi szereplője is kevésbé lesz innovatív és versenyképes.
– Magánbefektetőként hogy látja, milyen szerepe lehet az államnak és az állam által biztosított tőkének a startup-ökoszisztéma fejlesztésében? Az elmúlt évtizedben azért láttunk rossz példákat…
– Az állami szerepvállalás önmagában nem rossz – ez mindig attól függ, hogy milyen az aktuális program. Együttműködni akar a piaci szereplőkkel vagy legyőzni őket, kooperatív vagy kompetitív megközelítést alkalmaz. A pár évvel ezelőtt elhíresült Jeremie-program inkább az utóbbi kategóriába tartozott. Az állami gondozású tőkealapokon keresztül érkező pénz versenyre kelt a magántőkével, és ki is szorította azt a szektorból. Olcsóbban biztosította a forrásokat a startupoknak, mint egy magánbefektető tette volna, és így ellenkező hatást ért el, mert rombolta a piacot. Az is számos alkalommal kiderült, hogy az állam nem feltétlenül a legjobb gazdája egy startup jellegű befektetésnek, nem szerencsés, ha többségi tulajdont szerez benne.
Ugyanakkor látunk olyan állami programokat is, amelyek sikeresen élénkítik a szektort. A világon mindenütt van szerepe az államnak a startup-szektor finanszírozásában, és ha jól csinálja, fontos piacépítő szerepet tölthet be. Magyarországon a Nemzeti Innovációs Ügynökség több olyan programot is kezel, amelyekben azt keresi, hogy miként tudja élénkíteni és támogatni a magántőke részvételét. Egészen jó eredményeket ért el az utóbbi időben az inkubátor programok elindításával, és sikerült több olyan törvénymódosítást is végigvinni, amelyek előnyösek voltak a szektornak.
– Hogyan lehetne elérni, hogy a magyar magántőke is nagyobb fantáziát lásson a startupok finanszírozásában, valid befektetési lehetőségnek lássa azt?
– Érdekes volt megfigyelni, hogy amikor elfogyott az olcsó állami és EU-s hátterű tőke, amikor megszűntek az ilyen jellegű finanszírozások, egyből magához tért a magántőke, és megjelentek azok az üzleti angyalok, akik magánforrásokból kezdtek el befektetéseket végezni, és aktívan keresik a lehetőségeket. Vagyis látszanak pozitív jelek. Az államnak pedig minden eszközt meg kellene ragadnia arra, hogy a magánbefektetőket ösztönözze az ilyen jellegű befektetésekre. Magyar jellegzetesség, hogy nincsenek már nyugdíjalapok, így kevés az a hosszú távú lakossági megtakarítás, ami a piacon keresi a helyét, így a tőzsdére és a startupokra is kevesebb tőke jut. Az adókon is lehetne úgy módosítani, hogy vonzóbbak legyenek ezek a befektetések – lehetne akár külön kedvezményeket adni azoknak az alapoknak, amelyek startupokba fektetnek be, mint ahogy történik ez Nagy-Britanniában. És persze kellenek a sikersztorik is, amelyek nem csak a startuppereket, hanem a befektetőket is ösztönzik.
– Nagyjából mekkora összeghez juthat egy startup magyar befektetőktől? Hol van az a határ, ami fölött már a külföld felé kell orientálódnia?
– Sajnálatos tény, hogy Magyarországon viszonylag kicsi az angyalok zsebe. Jellemzően az 5-10 millió forinttól a 20-40 millióig terjed az a sáv, amit egy angyalbefektető egy üzletbe be tud fektetni. Az inkubátorprogramoknak köszönhetően is általában 20-50 millió forintig jutnak el nagyobb mennyiségben a startupok. Ami efölött van, a pre-seed és a seed (magvető) befektetések, igen korlátozott számban érhetők el Magyarországon. Ez azért gond, mert az ilyen befektetések nem szeretnek messzire utazni, ezeket jellemzően minden piacnak magának kell kiizzadnia. Pár száz millió vagy egy-két milliárd forintos befektetést szinte lehetetlen hazai forrásokból végigvinni.
– A tőkehiányon kívül mi hiányzik még ahhoz, hogy a magyar ökoszisztéma elkezdjen felzárkózni a világ többi részéhez?
– Leginkább a tapasztalat és a vállalkozói tudás hiányzik. Nincs elég szakirodalom, nincs elég összegyűlt tudás, és nincs elég megosztott tapasztalat. A startupok fejlesztése oktatási és vezetőképzési feladat is. Ehhez kellenek az inkubációs programok, kellenek az olyan kezdeményezések, mint a Hungarian Startup University Program, amelynek keretében évente több ezer diák tanulhat vállalkozásindításról, innovációról. A STRT Holding is aktív szerepet vállal az oktatásban, eddig már több mint 3 ezer vezető vett részt különféle képzéseinken. Egyébként úgy általában elmondható, hogy a hazai üzleti vezetők keveset foglalkoznak saját maguk képzésével, fejlesztésével.
– Mint mondta, legalább ötletekből nincs hiány. A tapasztalatai szerint Magyarországról mivel könnyebb érvényesülni: B2B vagy B2C megoldással?
– Saját befektetéseink és a statisztikák is azt mutatják, hogy az összes befektetés közel fele B2B, szoftver alapú szolgáltatáshoz kapcsolódik, azaz a startup más cégeket kiszolgáló szoftvereket fejleszt. Ami a szektorokat illeti, Magyarországon erősnek mondhatók az orvosi, az agrár-, a HR- vagy az oktatási technológiákkal foglalkozó megoldások is. És még egy érdekes, bár nem annyira meglepő tényező. Az idén finanszírozáshoz jutó induló vállalkozások 40 százaléka mesterségesintelligencia-alapú terméket vagy szolgáltatást fejleszt. Vagyis az MI nem csak úgy mellékesen van benne a megoldásban, hanem az alapvető értékteremtés is az MI-hez köthető.
Vagyis ha fel kellene sorolni a sikerrecept összetevőit, az a következőképpen nézne ki. Az üzleti felhasználókat célozza, ne a magánembert; legyen benne valamilyen Magyarországon erős ágazati tudás, például az orvostudományból vagy az agráriumból; és bónuszpontokat ér, ha az értékteremtésnek szerves része a mesterséges intelligencia.
– Szó volt már az állam és a magánbefektetők szerepéről. De mennyit és hogyan segíthetnek a nagyvállalatok, amikor például startup-laborokat rendeznek be vagy versenyeket rendeznek nekik?
– A nemzetközi színtéren a nagyvállalatok is aktív résztvevői az innovációs világnak, sokszor indítanak például inkubátor programokat. Magyarország sok szempontból ezen a téren is a mezőny mögött jár. A kis- és középvállalkozások amúgy is elmaradnak innovációs téren, ebből is fakadnak versenyképességi kihívásaik. A nagyvállalati szektorban sokszor nem Magyarországon születnek a döntések, a helyi leányvállalatnál nincs kutatás, csak végrehajtás vagy szolgáltatás. De nem is rájuk haragszom igazából, hanem a kkv-szektorra, amely még mindig nem termelte ki elegendő számban azokat a vállalkozásokat, amelyek komoly erőforrásokat fordítanának az innovációra.
– Elég borúsra sikeredett ez a helyzetkép, de valamiért mégis ezen a piacon tevékenykednek. Mire lehet számítani 2025-ben a magyar piacon, mi adhat okot az optimizmusra?
– Tavaly és idén is jó volt befektetőnek lenni a magyar piacon, mert több volt a jó ötlet, startup, mint amennyit a befektetői oldal támogatni tudott volna, így alacsonyabb cégértékelés mellett is jó pozíciókat lehetett szerezni. De jövőre már azt várom, hogy rendeződik a helyzet, globálisan és Magyarországon is. Itthon már nem nagyon van hova süllyedni, így bízom abban, hogy egy óvatos visszapattanás lesz megfigyelhető a startup- és a kockázatitőke-piacon. Vagyis reménykedem, hogy 2025 számos tekintetben pozitív év lesz.
