Mit tagadjam, tele lett a nadrágom, amikor először meghallottam, hogy a Silicon Valley Bank (SVB) letérdelt. Nyilván mindenekelőtt a saját, ebből kifolyólag igen csekély megtakarításaim sorsa miatt kezdtem iszonyúan rettegni, de végül sikerült megőriznem a hidegvéremet (bukni tudni kell). S ahogy haladt előre a Szilícium-völgy egyik legfontosabb finanszírozó központjának csúfos története és a részletek a felszínre kerültek, úgy kezdett világossá válni, hogy mekkora is baj. Elárulom, hogy nagy, ami, gondolom, nem meglepő.
■ Stratégia
Az amerikai high-tech ipar központi régiójában, ahogy olvasom, az SVB elsősorban a startupok ökoszisztémájában vállalt kulcsfontosságú szerepet, megteremtve a kapcsolatot a kezdőnek számító vállalkozások és a kockázatitőke-befektetők között. Másként megfogalmazva, az SVB volt az a centrum, amely stabil diszpécserközpontként juttatta el a befektetőktől érkező pénzcsomagokat a különböző vállalkozási szakaszokban lévő innovátoroknak.
Ebben a banknak többnyire olyan, indulónak nevezett vállalkozások voltak az ügyfelei, amelyek nagyvállalati megoldások kifejlesztésére adták a fejüket, olyan termékek piacra vitelére, amelyek kimunkálása bonyolult és hosszú időbe telik, magyarán szólva: rendkívül drága folyamat. E startupok voltaképpen önmagukban is nagy vállalatnak számítanak, amelyek a befektetőiket azzal kecsegtetik, hogy majd 4-5 éves felfutási szakasz után fordulnak termőre, majd csak akkor kezd majd megtérülni a beléjük fektetett rengeteg pénz.
Magától értetődő, hogy az amerikai kormányzat nem nézi tétlenül, hogy gazdaságának egyik központi eleme, a Szilícium-völggyel fémjelzett high-tech ipar holmi töketlen bankárok bénasága miatt a földdel váljon egyenlővé. Több meglévő alap is magasabb fokozatba kapcsolt, és ajánlja azokat finanszírozási lehetőségeket, amelyekkel az érintettek áthidalhatják e nehéznek ígérkező időszakot. Amúgy az SVB – új menedzsmenttel és szoros állami felügyelettel – újranyitott, ami biztató fejlemény, azonban szerintem új idő kezdődik a remények völgyében és nem csupán ott.
Azt gondolom, hogy még az intézményi felhasználók oldalán is az óvatosság, a kockázatok elkerülésére való törekvés lesz a jellemző, amikor innovációs kérdések (stratégai, cselekvési terv, projektportfólió menedzselése stb.) kerülnek terítékre. Az önfeledt, a szinte bekötött szemmel folytatott pénzszórás az innovatív (vagy annak tűnő) megoldásokat ígérő ökoszisztémában le kell hogy álljon, és meg kell találni azt a régi ösvényt, amelyen a prudens befektetők haladtak egykoron.
Egyetértek azokkal az elemzőkkel, IT-ipari szereplőkkel és befektetőkkel, akiknek a véleménye szerint a Szilícium-völgyben nem áll le az élet az SVB rémisztő drámája miatt. A jó és a gondos elemzésekkel alátámasztottan ígéretes, továbbá a befektetők pénzével felelősen gazdálkodó startupoknak a befektetői támogatása nem fog elapadni. Igaz azonban, hogy lesznek olyan induló vállalkozások, amelyek nem érik meg a holnapot, és eltűnnek a Szilícium völgy süllyesztőjében.
