Technológiák és az emberi természet – a modern informatikai vezetőnek mind a kettőhöz jól kell értenie, vagy legalábbis fel kell tudnia ismerni, mi hasznos számára és mi nem.
A legújabb és csodaszernek kikiáltott technológiákat is érdemes kellő fenntartással kezelni – ez volt a konszenzusos véleménye az ITexec 2022 konferencia záró kerekasztal-beszélgetésén részt vevő három informatikai vezetőnek. A beszélgetésen a mesterséges intelligencia került terítékre, amelyet Hagen István, a Bonafarm információbiztonsági vezetője szerint túl sok mindenre próbálnak ráhúzni. „Sokszor azt is annak hívják, amikor egyszerűen nagy mennyiségű adatból próbálnak jó döntéseket meghozni”, mondta egy kérdésre.
MI – csak ahova kell
Szkeptikus a mesterséges intelligenciával kapcsolatban Gazdag Ferenc, az MVM Digitalizációs Transzformációs Központ vezetője. Szerinte is túlhasználják a kifejezést, illetve magát a technológiát is. Mint mondta, először azt kellene eldönteni, hogy mi is a megoldandó feladat, és ahhoz tényleg szükség van-e az MI-re. Elő kell venni a józan észt, és fölösleges MI-fejlesztésbe kezdeni, ha a hagyományos „if, then” típusú algoritmusok is jó eredményt hoznak.
Kezdődy Attila, a Magyar Bankholding customer insights tribe lead-je is egyetértett azzal, hogy a feladathoz kell kiválasztani a technológiát. Az ügyfélkiszolgálásban sokat emlegetik manapság az MI-t, pedig az is jól tud működni, ha az emberi intelligenciát egészítjük ki hozzáadott információkkal (például CRM-ből automatikusan betöltött ügyféladatokkal).
Lényeges a felhasználási terület is. Egy beszédfelismerő rendszernél elég lehet a 95 százalékos pontosság, egy esetleges gyógyszerkiválasztási folyamatban viszont nagyon nem. Gazdag Ferenc ehhez még hozzátette: a választóvonal ott van, hogy az MI csak bitekkel „játszadozik”, vagy kiengedjük a fizikai térbe (mint az önvezető autókat) – utóbbi esetben sokkal nagyobb pontosságra van szükség.
Értsd meg az ügyfeledet!
De nem csak a technológiákkal, hanem az emberekkel – ügyfelekkel és kollégákkal – is sokszor meggyűlik a baja az informatikai vezetőknek. Hagen István szerint ma már komoly elvárás az informatikával szemben, hogy megértsék az ügyfeleket, egy nyelvet beszéljenek velük. Kezdődy Attila is úgy véli, hogy nem programozóból van hiány, hanem olyan szakemberekből, akik képesek megérteni és lefordítani az üzleti igényeket. „A programozás a teljes munkának csak 15-20 százalékát teszi ki, a többi annak felfogása, hogy mit akar az ügyfél. És azt nem kitalálni kell, hanem megkérdezni, letesztelni, és utána nekiállni a fejlesztésnek”, fogalmazott.
Kérdésre válaszolva az informatikai vezetők elmondták, hogy egy-egy új munkatársban milyen tulajdonságokat keresnek. A válaszokban kiemelt helyen szerepelt a rugalmasság és a kudarctűrés (Gazdag Ferenc), a lojalitás, a csapatban való munkavégzés és az érzelmi intelligencia (Hagen István); vagy éppen a nyitottság és a munkával szembeni alázat (Kezdődy Attila).
Szeretnek-e kezdőket alkalmazni? – hangzott egy újabb kérdés. A kérdésre senki nem tudott egyértelmű nemet vagy igent mondani. Vannak határozott előnyei a pályakezdők foglakoztatásának – egy vezető számára nagyszerű érzés látni, ahogy a tapasztalatlan kolléga önállósodik, fejlődik, és akár mindössze 3-4 év alatt eljut a szenior szintre. Az érem másik oldala, hogy a betanítás kezdetben elszívja a szeniorok erőforrásait, és mindig fennáll a veszélye, hogy a megszerzett gyakorlat birtokában továbbáll a munkatárs.
