Amióta a digitalizáció gyorsulása nyomán egyre több mindent számítógépekkel intézünk, az informatika energiafogyasztása, ökológiai lábnyoma is gyorsan növekszik. A folyamatra rátett egy jó nagy lapáttal a generatív mesterséges intelligencia terjedése. Emiatt rendkívül fontos, hogy az IT ne csak támogatóként, számítási kapacitásokkal segítse az ESG-célok megvalósulását, hanem aktívan csökkentse saját energiafogyasztását is.
◼︎ Zöldül az IT?
A zöld informatika, vagyis a Green IT az egyik legfontosabb kihívás napjainkban, hiszen az informatikai iparág jelentős energiafelhasználása és ökológiai lábnyoma komoly környezeti terhelést jelent. A fenntartható megoldások keresése elengedhetetlenné vált – számos területen találkozhatunk olyan innovációkkal, amelyek csökkenthetik az IT-szektor energiaigényét és környezeti hatásait. A koncepció nem csupán a hardverek és szoftverek energiahatékonyságának javítását foglalja magában, hanem az IT-infrastruktúra teljes életciklusára kiterjed, beleértve a gyártást, a felhasználást és az újrahasznosítást. Az alábbiakban összegyűjtöttük az informatika „zöldítésének” legismertebb módszereit.
Szerverek és adatközpontok
A legtisztább energia az, amit fel sem kell használni – a zöld informatika egyik központi eleme éppen ezért az energiahatékonyság. A számítógépek, szerverek és adatközpontok jelentős mennyiségű energiát fogyasztanak, ezért egyre nagyobb figyelmet kapnak az olyan fejlesztések, amelyek csökkentik az áramfelhasználást. A korábbiaknál alacsonyabb fogyasztású processzorok, az SSD-alapú adattárolók és a fejlett energiafelhasználási beállításokkal rendelkező operációs rendszerek mind hozzájárulnak az informatika hatékonyabb működéséhez.
Az adatközpontokban azonban nemcsak a szerverek, adattárolók és hálózati eszközök – vagyis a „hasznos” informatikai munkát végző berendezések – fogyasztanak energiát, hanem a kiegészítő infrastrukturális elemek is; ezek között a hűtés a legnagyobb fogyasztó.
Az adatközpontok esetében fontos PUE-érték azt mutatja, hogy egy egységnyi hasznos fogyasztásra mennyi kiegészítő, plusz fogyasztás jut. Az ideális PUE-érték 1,0 lenne, ami azt jelentené, hogy az összes energia kizárólag az IT-rendszerek működésére fordítódik. Ehhez képest az átlagos, hagyományos vállalati adatközpontok PUE-értéke 1,5-1,8 között mozog, vagyis 100 watt hasznos fogyasztást 50-80 watt plusz energia felhasználásával tudnak elérni.
Felhőben a hatékonyság
A tipikus vállalati adatközpontok energiahatékonysága több módszerrel is javítható. Az egyik legfontosabb a takarékosabb hűtési technológiák alkalmazása – ilyen lehet a folyadékhűtés, amely a hőt közvetlenül a processzorok közeléből vonja el, nem pedig az adatközpont levegőjét hűti. (Ebben az esetben a maradékhő hasznosítására is lehetőség nyílik.)
A következő lehetőség a megújuló energiaforrások használata. Számos nagy szolgáltató nemcsak azért költözteti adatközpontjait Skandináviába, Izlandra, Alaszkába avagy Kanadába, mert ott alacsonyabb az átlaghőmérséklet, hanem azért is, mert ott bőségesen áll rendelkezésre tiszta, karbonsemleges forrásból származó villamos energia.
| Mi lesz a maradékkal?
Ritkábban kerül szóba, de az informatika fenntarthatóságában kritikus tényezőnek számít az életciklusuk végét elérő eszközökből keletkező e-hulladék mennyiségének csökkentése. A gyors – és sokszor a gyártók által is erőltetett – erkölcsi és technikai elavulás miatt rengeteg eszköz válik feleslegessé. (Egy friss kutatás szerint például a magyar fogyasztóknál 2,7 millió, már használaton kívüli mobiltelefon lapul a fiókokban, dobozokban.) A problémára több – bár nem mindig egyszerű – megoldás is kínálkozik. Az első a hasznos élettartam növelése: nem feltétlenül kell egy adatközponti infrastruktúrát 3-4 évente lecserélni, ha más módszerekkel biztosítható a szükséges kapacitás. (Az érem másik oldala lehet, hogy ha az új hardverek áramfogyasztása annyival alacsonyabb, hogy a villamosenergia-költségek megtakarításán bejön a beruházás.) A második lehetőség a másodpiacon történő értékesítés amivel szintén növelhető az eszközök hasznos élettartama: a vállalati hardvereknek, például szervereknek is van piaca. Végül a harmadik lehetőség az újrahasznosítás: az elektronikai eszközöknél ez korántsem egyszerű, de megfelelő módszerekkel megérheti – egy tonna mobiltelefonban több arany van, mint egy tonna aranytartalmú ércben… |
A korszerű hűtési és infrastruktúra-menedzsment megoldások alkalmazása persze nem kevés pénzbe kerül – a mérethatékonyság itt sokat számít. Ezt a mérethatékonyságot elsősorban a legnagyobb szolgáltatók (hyperscaler-ek) érik el. A Google vagy a Microsoft egyes adatközpontjai esetében a PUE-érték 1,1 vagy még kisebb. Vagyis ha egy vállalat saját szerverek üzemeltetése helyett a nagy felhőszolgáltatóktól vesz igénybe informatikai erőforrásokat, jó eséllyel nagymértékben csökkenteni tudja saját IT-működésének ökológiai lábnyomát.
Nem csak a vasban van a megoldás
A fenntarthatóság nemcsak a hardvereknél, hanem a szoftverek fejlesztésénél is fontos szemponttá vált. Az energiahatékony kódolási technikák, például a megfelelő algoritmusok használata, jelentősen csökkenthetik a számítási teljesítményigényt, vagyis adott feladathoz kevesebb energiát kell felhasználni. A virtualizáció vagy a konténerizáció elősegíti a felhőalapú erőforrások hatékony felhasználását, csökkentve a szükséges hardverek mennyiségét és azok energiafogyasztását.
Az digitális termékek fejlesztésében az ökodesign is egyre nagyobb szerepet kap, vagyis az alkalmazásokat, szoftvereket már a környezeti szempontok figyelembe vételével tervezik. A gyorsabb betöltési idejű, optimalizált működésű alkalmazások és weboldalak kisebb szerverterhelést generálnak. Még az olyan kis fejlesztések is jelentős megtakarítást eredményezhetnek, mint a sötét mód bevezetése OLED-kijelzők esetében, hiszen az bizonyítottan csökkenti az eszközök energiafogyasztását.
Sok tekintetben az otthoni munkavégzés támogatása is hozzájárulhat a fenntarthatóság javításához. A távmunka bevezetésével kisebb irodaterületre van szükség (ami csökkenti a világítás és a hűtés-fűtés energiaigényét), a napi bejárás elmaradása pedig a közlekedésből származó környezeti károkat mérsékli.
